Vita:Nuno Gomes

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Samat 16 évvel ezelőtt a(z) Személyes informácók témában

Erre a szócikkre érvényes a Wikipédia:Élő személyek életrajza irányelv. Ebben a legfontosabb, hogy a kortársakra vonatkozó megállapításokat a szerkesztők várakozási idő nélkül távolítják el a cikkből, a vitalapról és a felhasználói lapokról is, amennyiben azokhoz nincsenek megadva a cikk témakörében elfogadható, megbízható források.

(Ezt a sablont valamennyi életrajzi cikk vitalapján elhelyezzük, ha a cikk élő személyről szól. A szerkesztők tájékoztatására szolgál, és önmagában nem jelez hiányt.)

Lásd még a Wikipédia:Ellenőrizhetőség és a Wikipédia:Tüntesd fel forrásaidat! irányelveket.

Az egyes források alkalmazhatóságának szerkesztőségi fóruma: Wikipédia:Kocsmafal (források).

Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Labdarúgás témájú szócikkek (besorolatlan)
Sport témájú szócikkek (besorolatlan)
Olimpiai témájú szócikkek (bővítendő besorolás)

Személyes informácók[szerkesztés]

Ezt a szakaszt a cikkből vágtam ki. Átfogalmazva, forrásokkal alátámasztva bedolgozható a cikkbe. Samat üzenetrögzítő 2008. április 18., 02:49 (CEST)Válasz

A még mindig kölyökképű Nuno Gomes (anyakönyvezve: Nuno Miguel Soares Perreira Ribeiro) karriergörbéje lassan egy EKG-leletre hasonlít leginkább. A futballrajongók a kocanézőkkel egyetemben csak a 2000-es Európa-bajnokságon előadott produkcióit említhetik mint első Gomes-emlékeket. Az akkor is a Benficában játszó csatár rögvest az első meccsen az angoloknak beköszönt: a 0–2-ről megfordított meccs hőse lett végül, mivel övé volt a harmadik portugál találat. Aztán remek formában futballozta végig az egész kontinenstornát, az elődöntőben ő szerezte az első gólt. Ennek a meccsnek a zárása azonban már nem sikerült valami fényesre, a franciáknak megítélt híres tizenegyes (Abel Xavier és Igor Sramka duettje…) után hárman toporzékoltak túl hevesen. Az egyik hisztiző Nuno Gomes volt, amiért hét hónap válogatott meccsekre vonatkozó eltiltást kapott az UEFA-tól. A futballteljesítménye azonban nagyon tetszett az akkor még virágzó Fiorentina vezéreinek: 17 millió euróval bírták rá a Benficát a transzferre. A lilákkal kezdésként begyűjtött egy Olasz Kupát. A következő évben viszont a klub csődbe ment… ő meg vissza Lisszabonba. "Útközben" pedig egy szűk félórát játszott az ázsiai vb-n – ekkorra Pauleta elfoglalta a helyét a csatársorban. A Benficában aztán úgy-ahogy ismét összeszedte magát, és most az Eb eddigi három meccsén szép lassan visszavette a pozícióját – ehhez kellett persze Pauleta gyatra teljesítménye. Nuno Gomes négy évvel a németalföldi remeklése után ismét az újságok első oldalára került, újra ő Portugália nemzeti hőse. A spanyolok elleni csata szünetében jött be, aztán amikor éppen kezdett volna tanácstalanná válni a portugál gárda, a kölyökképű lényegében akkor nyerte meg a derbit a házigazdának. "Örülök és büszke vagyok arra, hogy az én gólom segítette Portugáliát a negyeddöntőbe" – ennyi volt, amit Nuno Gomes kipréselt magából a nagy esemény után. A többiek tovább mentek, "csodásnak", "fantasztikusnak" minősítve a csatár mozdulatsorát. Nem volt kis tett, amit végrehajtott, elvégre a portugálok 23 éve nem nyertek a nagy testvér ellen. Nem is maradt el a jutalom: a szövetségi kapitány, Luiz Felipe Scolari közölte, a továbbiakban is Nuno Gomes marad a center. A hős pedig tartja az átlagát, minden második válogatott találkozóján betalál. Európa-bajnokságokon kicsit sűrűbben. Lehet, csak ezeken a tornákon kellene játszania…