Vita:Gajdics Ottó
Új téma nyitása
|
Ez egy életrajzi szócikk. | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
http://mno.hu/hirtvarchivum/a_hirtv_munkatarsainak_tavozasarol_-_interju_gajdics_ottoval_video-462
2004. október 23., szombat 15:23 HirTV
"Gyakorlatilag bizonytalanság van a televízióban."
Gajdics Ottó: Nincs bizonytalanság
nem tudok elképzelni olyan céget, ahol a munkahelyi vezetõnek az utasításait bárki bármilyen formában megszegheti, és vele a továbbiakban
együtt tud mûködni az a munkahelyi vezetõ.
én vállalom a nehézségeket. Nem azért küldtek ide,
hogy kényelmesen lóbáljam a (...)
(És visszatérve még egy picit Gulyás Istvánra.) Én azt gondolom, hogy az a munkahelyi vezetõ – legyen a legtehetségesebb, a legkiválóbb
szakember –, aki az õ felettesének az utasításait nem hajtja végre, sõt, visszautasítja a végrehajtást, azt gondolom, hogy olyan
bizalomvesztés keletkezik azonnal, amelyben nem lehet a továbbiakban együttdolgozni. (lásd cikk végéről idézet) a felvételrõl készült anyagokat bármelyik stúdióban utómunkának szokták alávetni. Ennek része lehet az is, hogy megvágják. ÉN azt
gondolom, hogy ezt a döntést amikor én MEGHOZTAM, akkor vállaltam ennek mindenféle felelõsségét, és most sem kívánom ezt hosszasabban
magyarázni. (a beszélgetés elejéről)
Kérdező: Üdvözlöm a stúdióban a fõnökömet, Gajdics Ottót (...interjú eleje) talán szerencsére sok mindent nem tudok, mert engem is kötelez egy szerzõdés (...interjú közepe) csak meg kell kérdeznem – Havas Henrik is megkérdezte –, hogy vajon a Fidesz vágatta-e meg esetleg, netán Orbán Viktor ezt az interjút?
Gajdics Ottó: Én ezt ma, most itt nagyon-nagyon komolyan szeretném visszautasítani. Csak nem képzeli valaki, hogy a Hírtelevízió az úgy
mûködik, hogy idetelefonál bárki(..) az, ami például ebben a Teáltalad is említett reggeli interjúban elhangzott, az vérlázító és
fölháborító (...) ez az én döntésem volt. Nyomós okom volt rá, megtettem ezt a döntést (...) amikor (..) az én szakmai döntésembõl
megpróbáltak politikát csinálni, akkor pedig teljes természetességgel döntöttem úgy, hogy rendben van, akkor leadjuk teljes terjedelmében
ezt az interjút.
Erdõs Miklós: Üdvözlöm a stúdióban a fõnökömet, Gajdics Ottót, a Hír Televízió mûsorokért felelõs vezérigazgató-helyettesét, aki nem
tudom, hogy tervezte-e, hogy így, a képernyõn keresztül bemutatkozik egyáltalán a Hír Televízió nézõinek, vagy csak az elmúlt napok
történései tették ezt szükségessé?
Letölthetõ videó: •
Gajdics Ottó: Köszöntöm én is a Hírtelevízió nézõit, akiktõl máris elnézést kérek, hogy saját belsõ ügyeinkkel vagyunk kénytelenek
traktálni õket, bár reményeink szerint nagyon érdekli õket az, hogy most mirõl fogunk beszélgetni. Én természetesen voltam már ebben a
székben megelõzõen, hogy ide kerültem, azt mindig nagyon élveztem és nagyon nagy szeretettel jöttem. Az volt a visszajelzésem, hogy a
nézõk is kedveltek abban a pozícióban is, de természetesen nem azért jöttem ide dolgozni a Hírtelevízióba, hogy engem lássanak a nézõk a
képernyõn.
E. M.: Nem, hát a hét történései…
Gajdics Ottó: Így van. Így van.
E. M.: És akkor hadd mondjam én, szerdán jelent meg elõször, hogyha jól tudom, a Népszabadságban, hogy Kóczián Péter mûsorvezetõ kollégám
felmondott a Hírtelevíziónak, majd két napra rá Ön mondott fel Gulyás István hírigazgatónak. Azóta én is azt tapasztalom, hogy idegenek
is, de a saját kollégáim is azt kérdezgetik tõlem is, egymástól is, hogy mi történik itt.
Gajdics Ottó: Én egy kicsit visszább mennék az idõben, bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy amikor én megérkeztem a Hírtelevízióba
dolgozni, akkor az én érkezésem sajnálatos módon egybeesett Pörzse Sándor távozásával.
E. M.: Hát az hagyján, hadd szóljak közbe, de Borókai Gábor elnök-vezérigazgató is akkor távozott.
Gajdics Ottó: Igen, ez, ha sorrendiségében tekintjük a dolgot, akkor Borókai Gábor elnök – mert a vezérigazgató akkor már nem õ volt –
lemondott elnöki tisztérõl, és az akkor bekövetkezõ változások során kértek engem föl a vezérigazgató-helyettesi posztra, és akkor,
amikor megérkeztem, akkor tartottunk egy rövid értekezletet azoknak a vezetõ munkatársaknak, akik között ott ült Pörzse Sándor is. Én
akkor nagy tisztelettel megkértem mindenkit, hogy az ezen a megbeszélésen elhangzottakat ne kommunikálják kifelé, mert az új
menedzsmentnek van egy szilárd és nagyon komoly érvek mentén fölállított kommunikációs stratégiája, és arra kértem mindenkit, hogy
ezenkívül a nyilvánosságot – se az elsõt, se a másodikat – ne nagyon tájékoztassák. Meglesz mindennek az ideje, és mindenrõl mindenki
idõben hírt, információt, tájékoztatást fog kapni. Sándor akkor ezt az utasításomat elsõként és azonnal megszegte. Én azt gondolom, hogy
nincs Magyarországon, de nincs a világon sem egyetlen olyan cég sem, amely ilyenkor meg ne vonná a bizalmat attól a munkatárstól, aki az
újonnan belépõ vezetõ elsõ utasítását azonnal megszegi. Ezt azért kellett elmondanom itt ezen a ponton, hiszen nagyon nagy mértékben
összefügg azzal, amit elõször kérdeztél, hogy tehát láttad a Népszabadságban ezt az írást, amelyben olyan belsõ információk voltak
találhatók a televízió belsõ életébõl, amit én elképesztõ dolognak tartok, hogy egy újság címoldalán kellett olvasnom. Ez engem sok
következtetés levonására késztetett, és azt hiszem, hogy ezekrõl érdemes néhány szót beszélni.
E. M.: Igen, de azért én egy pillanatra visszatérnék még Borókai Gáborhoz, hiszen gyakorlatilag a televíziós dolgozók és a nézõk
elbizonytalanodása is körülbelül erre az idõszakra datálható. Akkor indult el, és ennek… Bocsánat, szóval Borókai Gábor nemcsak hogy
fölépítette végül is ezt a televíziót a semmibõl, egy Prima primissima díjat is sikerült nyerni vele, és egy nagyon megnyugtató egyéniség
volt. Tehát én azt hiszem, hogy itt kivétel nélkül mindenki nagyon szerette a Gábort, mert a legnagyobb problémái lehettek, õ akkor is
mindig mosolygott. Na most ebben a helyzetben nem egy könnyû feladat átvenni az õ helyét, azt gondolom.
Gajdics Ottó: Ez így van, és szeretném megnyugtatni a Nézõket – bár most a kérdésedbõl az derült ki, hogy én meg egy idegesítõ
személyiség vagyok…
E. M.: Nem. Bizonytalanság van. Gyakorlatilag bizonytalanság van a televízióban.
Gajdics Ottó: Nincs bizonytalanság, azért mondtam, azért kezdtem így, szeretném megnyugtatni a Nézõket. A Hírtelevízióval semmi nem
történt. A Hírtelevízió halad tovább azon az úton, amit Borókai Gábor elkezdett. Én az õ távozását azért nem taglalnám itt hosszasan,
hiszen õ rendkívül korrekt módon a sajtóban ennek eleget tett. Elmondta, hogy mi késztette erre a döntésre, és a kialakult szituáció
pedig egyáltalán nem olyan, amiben bárkinek bizonytalannak kellene lenni. Sem a Hírtelevízióban dolgozó kollégáknak, sem a nézõknek, sem
pedig azoknak az ellendrukkereknek, akik esetleg most dörzsölik a markukat, és alig várják, hogy itt valamiféle valódi bizonytalanság
kialakuljon. Meggyõzõdésem, hogy ezek az emberek nem szeretik a Hírtelevíziót, azok az emberek, akik most bizonytalanságot akarnak
gerjeszteni, azok ellenünk dolgoznak. Nincs semmiféle bizonytalanság, haladunk a kijelölt úton, szeretnénk ezt a televíziót sokkal
gyorsabbá, gyorsabban reagálóvá, ötletesebbé, a képi megjelenésében szebbé tenni, és én azt vettem észre – belépésemkor ezt volt az
információm, azóta, több kollégával beszélgetve, megerõsödtem ebben –, ezt a hírtelevíziót a kollégák sajátjuknak tekintik, gyermekükként
szeretik, különösen azok, akik részt vettek kezdettõl fogva a munkában, hogyha ezt én a mai napig elhiszem – márpedig elhiszem –, akkor
én azt gondolom, hogy ezzel a televízióval nincsen semmi baj. Az, ami történt, az pedig egy olyan dolog, ami – még egyszer hangsúlyozom –
nem tudok elképzelni olyan céget, ahol a munkahelyi vezetõnek az utasításait bárki bármilyen formában megszegheti, és vele a továbbiakban
együtt tud mûködni az a munkahelyi vezetõ. És ez azért nagyon fontos, mert Gulyás István úrral kapcsolatban ugyanez fordult elõ.
E. M.: Akkor most azért menjünk vissza Kóczián Péterhez. Szerdán jelent meg a Népszabadságban, ma pedig Kóczián Péter nyilatkozott az
egyik kereskedelmi televízióban Havas Henriknek, és azt mondta, hogy azért állt fel, azért távozott, mert megengedhetetlen módon
megvágták az Orbán Viktorral készített interjúját.
Gajdics Ottó: Nem tudom, mit ért megengedhetetlen módnak, hiszen a napi televíziózás gyakorlatában – ahogy azt Hírtelevízió az MTI-nek
eljuttatott közleményében is kifejtette – teljesen szokásos mûveletrõl van szó, szakmai vagy terjedelmi okokból a felvételrõl készült
anyagokat bármelyik stúdióban utómunkának szokták alávetni. Ennek része lehet az is, hogy megvágják. Én azt gondolom, hogy ezt a döntést
amikor én meghoztam, akkor vállaltam ennek mindenféle felelõsségét, és most sem kívánom ezt hosszasabban magyarázni. Ezzel kapcsolatban
volt Péterrel egy vitánk, de én azt gondolom, hogy az, hogy õ így döntött, hogy kölcsönös megegyezéssel megszüntettük az õ szerzõdését,
ez nem biztos, hogy megfelelõ lépés volt erre.
E. M.: Azért csak meg kell kérdeznem – Havas Henrik is megkérdezte –, hogy vajon a Fidesz vágatta-e meg esetleg, netán Orbán Viktor ezt
az interjút?
Gajdics Ottó: Én ezt ma, most itt nagyon-nagyon komolyan szeretném visszautasítani. Csak nem képzeli valaki, hogy a Hírtelevízió az úgy
mûködik, hogy idetelefonál bárki, és akkor itt ilyen mûveleteket hajtunk végre. Szó sincs errõl, még egyszer hangsúlyozom, ez az én
döntésem volt. Nyomós okom volt rá, megtettem ezt a döntést, és az utána kialakult helyzetben, amikor is ebbõl a szakmai kérdésbõl, az én
szakmai döntésembõl megpróbáltak politikát csinálni, akkor pedig teljes természetességgel döntöttem úgy, hogy rendben van, akkor leadjuk
teljes terjedelmében ezt az interjút.
E. M.: Gulyás Istvánt, legalábbis a lapokból azt lehet olvasni, hogy súlyos szerzõdésszegésért kellett elbocsátani. Azért itt a
hírtelevíziósok meg azt látták, hogy ezt a televíziót Borókai Gábor jobbkezeként úgy építette fel Gulyás István, hogy tulajdonképpen nem
is hírigazgatói funkciókat teljesített, hanem a fõszerkesztõtõl kezdve nagyon sok mindent, ráadásul pontosan tudta, hogy hány kamera,
milyen teljesítménnyel, hány vágó, szóval olyan komplex módon egy olyan televíziót, amilyen még nem volt Magyarországon, egy
hírtelevíziót, indokolt volt ebben az esetben az õ eltávolítása a televíziótól?
Gajdics Ottó: Térjünk vissza még egy picit arra, ami a Kóczián Péter távozása után kialakult. Olyan elképesztõ dolgok látnak napvilágot a
sajtóban, folyosói pletykák szintjén, a második nyilvánosságban olyasmik terjednek, amik szerintem megengedhetetlenek. El sem tudom
képzelni, hogy kinek áll az érdekében, hogy ilyesmit terjesszen a Hírtelevízióról. Nekem meggyõzõdésem, hogy az, ami például ebben a
Teáltalad is említett reggeli interjúban elhangzott, az vérlázító és fölháborító. Nem tudok, ha humorosan akarom fölfogni – mert minek is
venném komolyan –, csak annyit tudok mondani arra a megjegyzésre, hogy ide az a mûsorvezetõ, aki Kóczián Péterrel ma reggel beszélgetett,
csak akkor jönne be, ha itt mindenkit kitakarítatnának és kimeszelnének, hát amikor meszelés lesz, akkor én nagy szeretettel várom ezt a
mûsorvezetõ urat. Jöhet ide meszelni. De egyébként elképesztõnek találom, hogy a mi belsõ életünkkel kapcsolatos dolgokra ilyen véleményt
valaki megenged magának. És hozzáteszem, hogy tulajdonképpen…
E. M.: Ez ráadásul ez a Hírtelevízió minden munkatársára nézve rendkívül sértõ. Én nem akartam vele foglalkozni különösebben, mert én még
mindig azt mondom, hogy egy kollégát az ember, ha lehet, akkor ne nagyon bántson. De hát végül is mi megkaptuk, mindenkinek távozni kell,
és utánunk fertõtleníteni.
Gajdics Ottó: Jó, én is azon a véleményen vagyok, hogy kollégát ne nagyon bántsunk, de amikor bennünket bántanak, akkor kutya
kötelességemnek érzem megvédeni ezt a kollektívát. Pontosan azért, amirõl itt már többször szó esett, hogy ez a semmibõl óriási
erõfeszítések árán és nagyszerû emberek nagyszerû munkája árán létrejött ez a televízió és ez a televízió egyre nézettebb és egyre többen
szeretik, ezért nem tûrhetjük, hogy ezt bárki ily módon pocskondiázza. És én azért tartom nagyon szomorúnak ezt, ami történt, mert az,
ami történt, erre nem adott igazából okot.
E. M.: A legtöbben azt kérdezik, fõleg a nézõk, és tõlem is, megállítanak az utcán néha és nem tudok válaszolni valójában, mert egyrészt
talán szerencsére sok mindent nem tudok, mert engem is kötelez egy szerzõdés, hogy vajon most megváltozik-e a televízió irányultsága?
Beáll-e ez a televízió abba a sorba, amibe nagyon sok televízió nagyon régen benn van, illetve egészen röviden úgy kérdezik, hogy balra
tolódik-e a Hírtelevízió?
Gajdics Ottó: Szeretném nyomatékosan leszögezni, amit már nagyon sok helyen nagyon sokaknak elmondtam, számtalan e-mailre, levélre
válaszolva kifejtettem, semmiféle irányultságváltásról szó nincsen a Hírtelevízióban. Ez hírtelevízió, ennek a fogalomnak a szakmaisága
megköveteli, hogy objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtson a nézõknek. Semmiféle tolódásra ilyen értelemben nem lehet szó.
Ugyanakkor egy rendkívül értékelkötelezett televízió, ezt senki nem tagadta, és az egész mûsorfolyamot tekintve szerintem bátran
kiolvashatja mindenki, hogy ez milyen irányultságú televízió. És ebben semmiféle változás nincsen. Szeretnénk természetesen bõvíteni a
nézõink táborát, azt a nagy családot – mert így emlegetik a nézõink –, de azt gondolom, hogy ez a bõvítés ugyanolyan módszerekkel és
eszközökkel történik a jövõben is, mint eddig. És visszatérve még egy picit Gulyás Istvánra. Én azt gondolom, hogy az a munkahelyi vezetõ
– legyen a legtehetségesebb, a legkiválóbb szakember –, aki az õ felettesének az utasításait nem hajtja végre, sõt, visszautasítja a
végrehajtást, azt gondolom, hogy olyan bizalomvesztés keletkezik azonnal, amelyben nem lehet a továbbiakban együttdolgozni. Semmi másról
nincsen szó ebben az esetben sem. Én igyekszem minél hamarabb a keletkezett ûröket pótolni, és ez a televízió új arcokkal, új emberekkel
– kényszerûségbõl új arcokkal és új emberekkel –, de halad tovább a megkezdett úton, és én azt gondolom, hogy mindenkinek egyetlen
bizonyítékom lesz – a nézõknek különösen –, hogyha nézik tovább a képernyõt, és láthatják rajta, hogy azok a félelmek, amiket a
kérdésedben is megfogalmaztál, teljességgel alaptalanok.
E. M.: Éppen ezt akartam megkérdezni, hogy mennyire lesz nehéz feladat vagy könnyû feladat a most keletkezett ûröket betölteni? Hiszen
most pillanatnyilag nincs hírigazgató, de mint mondtam, ez nem egy hírigazgatói poszt volt, ez ennél sokkal több volt. Ennek a
televíziónak nincs fõszerkesztõje például. Tehát egy kicsit spórolós televízió. Most pedig hirtelen ebbõl a kis létszámú televízióból két
vezetõ mûsorvezetõ és mondom, egy hírigazgató és mindenes hiányzik.
Gajdics Ottó: Nem tudom, hogy ez mennyire lesz nehéz, de én vállalom a nehézségeket. Nem azért küldtek ide, hogy kényelmesen lóbáljam a
székemben a lábamat. Bármilyen nehézség adódik, én olyan szakemberekkel vagyok körülvéve és olyan támogatást élvezek a tulajdonosi kör
részérõl is és az elnök-vezérigazgató részérõl is, hogy ezeket a nehézségeket közösen könnyedén meg fogjuk oldani. Ez mondjuk egy kicsit
úgy ellentmondásosnak tûnik, hogy a nehézségeket könnyedén oldjuk meg, de én ezt így fogom fel. Mégpedig azért tudom így fölfogni, mert –
beszélgetve a kollégákkal – mindenkirõl érzem és mindenki arról számolt be, hogy õk ezért a televízióért továbbra is élnek-halnak, és én
azt gondolom, hogy ha egy ilyen csapattal nekivágunk bármilyen nehézségnek, akkor azt meg fogjuk oldani.
E. M.: A szempontok most, az új kollégák kiválasztásánál kizárólag szakmaiak lesznek vagy pedig valamiféle egyéb el(v)kötelezettség vagy
elkötelezetlenség is…
Gajdics Ottó: Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle politikai nyomásnak a Hírtelevízió nem hajlandó engedni, a Hírtelevízió
értékelkötelezett, a Hírtelevízió viszont a szakmaiság követelményeit tartja elsõsorban szem elõtt, mert hiteles szeretne lenni,
objektívan és kiegyensúlyozottan szeretne tájékoztatni, és véleménymûsorain keresztül szeretné a nézõk felé sugározni azt az
értékelkötelezettséget, amirõl beszélek.
E. M.: Köszönöm szépen.
http://mno.hu/hirtvarchivum/a_hirtv_munkatarsainak_tavozasarol_-_interju_gajdics_ottoval_video-462
VaterdingoVaterdingo vita
A (keresztényi) szeretetkampány keretében[szerkesztés]
Mellesleg: hol esik szó a menekültekről a cikkben? Pl. itt: „Mint ahogy püspök úr is előszeretettel kritizálja a kormány migránspolitikáját.........“ A kormány tagadja azt a tényt, hogy MENEKÜLTek márpedig vannak - és mindenkit, aki nem maradt Szíriában-Irakban-Afganisztánban az elmúlt években-évtizedekben, hanem eljött-eljutott Európába, következetesen 'MIGRÁNS'nak nevez. Ennyi. – Holdkóros vita 2018. január 19., 23:13 (CET)
És ez az utalás szerinted indokolja azt a mondatot egy lexikoncikkben, hogy „a menekültek elleni gyűlöletkampány keretében”… A személyeskedő szó sem való ide, nem a szócikkíró dolga a minősítgetés, arról nem is beszélve, hogy Gajdics nem Beer személyét támadja, hanem a nyilatkozatát. Nagy különbség. – Regasterios vita 2018. január 20., 11:11 (CET)
- Nem csak azt az egy (a hódmezővásárhelyi esettel kapcsolatos) nyilatkozatát támadja, hanem azzal együtt a korábbiakat is, amit a püspök az istentagadók 'uszályába kerülve' tett a menekültekkel kapcsolatban. Egyébként nekem meglehetősen homályos, hogy kire utal G. O., amikor az Antikrusztus eljöveteléről beszél.– Holdkóros vita 2018. január 20., 16:49 (CET)
- Éppen az a lényeg, hogy NEMCSAK azért. De ha valaki ezt nem hajlandó megérteni, akkor nincs értelme tovább magyarázni. – Holdkóros vita 2018. január 21., 21:55 (CET)
- Talán. Csak az a baj, hogy a többszörös összetétel miatt kissé megcsavarodik a mondat. Első olvasatra nem egyértelmű, hogy ez a „...de egyéb megnyilatkozásait is kifogásolta...“ mire-kire vonatkozik. A püspök bírálta a plébánost, nemcsak a kortesbeszéd miatt, hanem egyéb miatt is — vagy G. O. a kortesbeszéd védelmében írt írásában kifogásolta a püspök más megnyilatkozásait is.– Holdkóros vita 2018. január 22., 00:51 (CET)
- Éppen az a lényeg, hogy NEMCSAK azért. De ha valaki ezt nem hajlandó megérteni, akkor nincs értelme tovább magyarázni. – Holdkóros vita 2018. január 21., 21:55 (CET)
Valóban. Megpróbáltam javítani. A plébános szavait azért fordítottam meg, mert már nem találtam szinonimát a támadás szóra. – Regasterios vita 2018. január 22., 21:27 (CET)