Vilmos király sziget
| Vilmos király sziget (Qikiqtaq) | |
 | |
| NASA Landsat műholdkép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kanada |
| Territórium | Nunavut |
| Legnagyobb település | Gjoa Haven |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1064 fő |
| Népsűrűség | 0,08 fő/km² |
| Gjoa Haven népessége | 1064 fő (2006)[1] +/- |
| Népcsoportok | eszkimók |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Jeges-tenger |
| Szigetcsoport | Kanadai sarki-szigetek |
| Terület | 13 111 km² |
| Hosszúság | 175 km |
| Tengerszint feletti magasság | 137 m |
| Legmagasabb pont | 137 m |
| Időzóna | UTC-7 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Vilmos király sziget
Pozíció Kanada térképén
| |
 é. sz. 69° 00′, ny. h. 97° 30′69.000000°N 97.500000°WKoordináták: é. sz. 69° 00′, ny. h. 97° 30′69.000000°N 97.500000°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vilmos király sziget témájú médiaállományokat. | |
A Vilmos király sziget (angolul King William Island, inuktitutul Qikiqtaq, a. m. „sziget”)[2][3] Kanada Nunavut területének Kitikmeot régiójában található sziget, a Kanadai-szigetvilág tagja. 13 111 km2-es területével[4] a Föld 61. legnagyobb és Kanada 15. legnagyobb szigete. Egyetlen állandóan lakott települése Gjoa Haven, amelynek népessége 2006-ban 1064 fő volt.[5]
Keleten a James Ross-szoros és a Rae-szoros választja el a Boothia-félszigettől. Nyugaton a Viktória-szoros határolja, melynek másik oldalán a Viktória-sziget fekszik. Tőle délre a Simpson-szoros található, benne a Todd-szigettel, azon túl pedig a Adelaide-félsziget és délnyugatra a Maud királyné-öböl.
Partvonalának fontosabb helyei: Victory-fok (észak), Gore-fok, Le Vesconte-fok, Erebus-öböl és Terror-öböl (nyugat), Douglas-öböl, Booth-fok, Gjoa-öböl - Gjoa Haven (dél).
A sziget sík, tavakkal foltozott felszínén az egyetlen jelentősebb magaslat egy 137 méteres domb.[6]
Tundranövényzetét nyaranta rénszarvascsordák legelik.[6]
Története
[szerkesztés]Az eszkimók által már régóta lakott szigetet 1830-ban IV. Vilmos tiszteletére eredetileg Vilmos király földnek nevezte el John Ross, mivel félszigetnek vélte. Számos, az északnyugati átjárót kereső felfedező vészelte át a telet a szigeten.
John Franklin expedíciójának hajói, az Erebus és a Terror 1846 szeptemberében a szigettől északnyugatra a jég fogságába estek. Franklin 1847. június 11-én meghalt, és a betegségek miatt egyre rosszabb állapotban lévő legénység 1848 áprilisában elhagyta a még mindig mozdíthatatlan hajókat, hogy a sziget nyugati partja mentén délre induljon. Többségük még a szigeten meghalt; csak 30-40 fő jutott el a kontinens északi partjáig, de ott ők is feladták.
1903-ban Roald Amundsen Gjøa nevű hajójával a James Ross-szorosban kerülte meg a szigetet, és a déli part egy természetes kikötőjében várta ki, amíg szabaddá válik az út. Összesen 22 hónapot töltött a szigeten, ahol a helyi netsilik inuitoktól sokat megtudott a sarki körülmények közötti túlélésről. 1904 nyarán a Boothia-félszigeten felkereste az északi mágneses sarkot, ami (annak akkor még ismeretlen vándorlása miatt) máshol helyezkedett el, mint ahol James Clark Ross 1831-ben találta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2006 Community Profiles - Gjoa Haven (angol nyelven). statcan.ca. Statistics Canada. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
- ↑ Keith & Arqviq 2006
- ↑ tusaalanga.ca
- ↑ NRC Atlas
- ↑ StatCan 2006
- ↑ a b The Canadian Encyclopedia
Források
[szerkesztés]
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
- ↑ Huntford 1999: Huntford, Roland. The Last Place on Earth (angol nyelven). New York: Modern Library (1999). ISBN 0349113955
- ↑ Keith & Arqviq 2006: Darren Keith és Jerry Arqviq: Environmental Change, Polar Bears and Adaptation in the East Kitikmeot: An Initial Assessment (angol nyelven) (PDF). panda.org, 2006. november 23. [2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
- ↑ NRC Atlas: Sea Islands (angol nyelven). atlas.nrcan.gc.ca. Natural Resources Canada. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
- ↑ StatCan 2006: 2006 Community Profiles - Gjoa Haven (angol nyelven). statcan.ca. Statistics Canada. [2016. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
- ↑ The Canadian Encyclopedia: Zoltai, S. C.: King William Island (angol nyelven). thecanadianencyclopedia.com. [2005. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
- ↑ tusaalanga.ca: Alphabetical list of vocabulary (angol nyelven). tusaalanga.ca. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
További információk
[szerkesztés]- Fraser, J. Keith. Notes on the Glaciation of King William Island and Adelaide Peninsula, N.W.T. (angol nyelven). Ottawa: Department of Mines and Technical Surveys (1959)
- Taylor, J. Garth. Netsilik Eskimo Material Culture. The Roald Amundsen Collection from King William Island (angol nyelven). Oslo: Universitetsforlaget (1974). ISBN 8200089452
- Woodworth-Lynas, C. M. T.. Surveying and Trenching an Iceberg Scour, King William Island, Arctic Canada (angol nyelven). St. John's: Memorial University of Newfoundland, Centre for Cold Ocean Resources Engineering (1985)
