Vesztfáliai Királyság
| Vesztfáliai Királyság | |||
| megszűnt | |||
Königreich Westphalen 1807 – 1813Royaume de Westphalie | |||
| |||
 | |||
| A Vesztfáliai Királyság helyzete a Rajnai Szövetségen belül (1812) | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Kassel | ||
| Terület | 1807–1809: 37 883 1810: 63 652 km² 1811–1813: 45 427 km² | ||
| Népesség | 1809: 1 950 724 fő 1810: 2 600 000 fő 1812: 2 065 970 fő fő | ||
| Hivatalos nyelvek | francia, német | ||
| Vallás | evangélikus, katolikus | ||
| Pénznem | vesztfáliai frank | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | alkotmányos monarchia | ||
| Uralkodó | Jérôme Bonaparte | ||
| Dinasztia | Bonaparte-ház | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vesztfáliai Királyság témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A Vesztfáliai Királyság (németül Königreich Westphalen, franciául Royaume de Westphalie) egy rövid életű napóleoni csatlós királyság volt 1807 és 1813 között.
Története
[szerkesztés]I. Napóleon francia császár alapította 1807. augusztus 18-án kelt rendeletével. Miután a tilsiti béke az Elbától nyugatra fekvő porosz tartományokat kezébe adta, a császár ezek egy részéből, továbbá Kurhessen, a Hannoveri Választófejedelemség és Braunschweig területeiből megalapította a Vesztfáliai Királyságot, amelyet legifjabb öccsének, Jérôme Bonaparténak adományozott. Az új királyság területe 38 100 km²-t tett ki, a lakosság pedig 1 946 343 főre rúgott. Az új király, aki Kasselben, illetőleg a wilhelmshöhei kastélyában székelt, alkotmányt adott az országnak, amelynek a tulajdonképpeni ura azonban Jérôme bátyja, a császár maradt. Jérôme-nak teljesítenie kellett az ő parancsait. 1810 márciusában Napóleon majdnem egész Hannovert hozzácsatolta a királysághoz, de 1811-ben megint elkülönítette attól. Ezzel a Vesztfáliai Királyság területe 45 427 km²-re, lakóinak száma 2 056 973 főre nőtt.
Az 1812. évi orosz háború küszöbén Jérôme személyesen vezette a hadsereget Napóleon táborába, aki azonban annyira haragudott öccsére, hogy hazaküldte őt. Seregét azonban, 24 000 embert, a császár magával vitte Oroszországba, ahol azok szinte mind meghaltak. Ekkor Napóleon parancsára Jérôme új sereget (12 000 embert) toborzott, és ezekkel 1813-ban Szászországba sietett, itt azonban katonáinak nagyobb része átpártolt a szövetségesekhez. Jérôme erre Kasselbe vonult vissza, ahonnan 1813. október 1-jén Alekszandr Csernisov orosz tábornok és kozákjai elől menekülnie kellett. A Vesztfáliai Királyság szinte kardcsapás nélkül esett a koalíciósok kezébe.
