Very Large Telescope
| Very Large Telescope | |
 | |
| A VLT négy, 8,2 méteres távcsövének épülete | |
| Ország | Chile |
| Település | Antofagasta Region |
| Építés éve | 1998 |
| Típus | csillagászati obszervatórium |
| Elhelyezkedése | |
 Very Large Telescope
Pozíció Chile térképén
| |
 d. sz. 24° 37′ 39″, ny. h. 70° 24′ 15″24.627500°S 70.404167°WKoordináták: d. sz. 24° 37′ 39″, ny. h. 70° 24′ 15″24.627500°S 70.404167°W | |
 | |
| Very Large Telescope weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Very Large Telescope témájú médiaállományokat. | |
A Very Large Telescope (rövidítve: VLT, magyarul: nagyon nagy távcső) a világ egyik legnagyobb csillagászati távcső-rendszere, mely négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű tükrös távcsőből áll. A teleszkópok neveit egy helyi indián nyelvből vették: Antu (Nap), Kueyen (Hold), Melipal (Dél keresztje) és Yepun (Vénusz).
Leírása
[szerkesztés]A csillagvizsgáló a 2635 méter magas Cerro Paranal hegyen, az Atacama-sivatagban van Chilében, és az Európai Déli Obszervatórium (angolul European Southern Observatory, ESO) üzemelteti. A négy távcső működhet egymástól függetlenül is, de a négy távcsövet összekapcsolva, interferométer segítségével sokkal nagyobb, 130 méter átmérőjű távcsőének megfelelő felbontás érhető el.[1] Az interferometrikus megfigyelést segíti négy kisebb, mozgatható, 1,8 méter átmérőjű távcső.
A teleszkópok tükreit speciális, minimális hőtágulású kerámiából készítették Németországban, majd Franciaországban csiszolták.[2] A kerámia önmagában nem tükrözi a fényt, sötét borostyán színű. A tükör fényvisszaverő képességét összesen 12 grammnyi, 18 nanométer vastag alumíniumréteg adja.[3]
Eredményei
[szerkesztés]2009 februárjában először készítettek képeket az interferométerrel (egyelőre a segédtávcsövekkel): a T Leporis Mira típusú változócsillagról sikerült képet alkotni, melyen a csillag korongja mellett a Mira változókra jellemző gázburok is látható, melynek átmérője a földpályáéval összemérhető.[4][5][6]
Felfedezte a 2M 1207b-t, az első exobolygót, amelyet (a Gaël Chauvin francia csillagász vezette kutatócsoportnak) sikerült közvetlenül is megörökíteni, infravörös tartományban, az ESO 8,2 méteres VLT (Yepun) távcsövével, 2005 őszén.
Források
[szerkesztés]- ↑ A világ legnagyobb virtuális tükre, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. február 6.)
- ↑ Hubblecast 20 Special: Technology to the rescue. ESA / ESO, 2008. szeptember 25. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
- ↑ ESOcast 15: Recoating a Giant VLT Mirror. ESO, 2010. március 12. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
- ↑ Hundred metre virtual telescope captures unique detailed colour image (angol nyelven). ESO Press Releases, 2009. február 18. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
- ↑ Csillagokat látni. Knights of Cydonia Region, 2009. február 21. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
- ↑ Kovács, József: Először készült színes kép egy vörös óriáscsillag felszínéről. Hírek.csillagászat.hu, 2009. február 27. [2009. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 27.)
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]
- Visits to the Paranal Site
- ESO VLT
- ESO VLTI
- Delay Lines for the Very Large Telescopes
- The VLTI Delay Lines Archiválva 2008. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The VLTI Delay Line
- ASTROVIRTEL Accessing Astronomical Archives as Virtual Telescopes
- Telescope to challenge moon doubters
- Travelogue VLT Visit
- VLT images
