Very Large Telescope

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Very Large Telescope
A VLT négy, 8,2 méteres távcsövének épülete
A VLT négy, 8,2 méteres távcsövének épülete
Ország Chile
Település Antofagasta Region
Építés éve 1998
Típus csillagászati obszervatórium
Elhelyezkedése
Very Large Telescope (Chile)
Very Large Telescope
Very Large Telescope
Pozíció Chile térképén
d. sz. 24° 37′ 38″, ny. h. 70° 24′ 15″Koordináták: d. sz. 24° 37′ 38″, ny. h. 70° 24′ 15″
Térkép
Very Large Telescope weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Very Large Telescope témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A három kisebb távcső, a háttérben két nagy távcsővel
A Perseidák 2010-ben a VLT fölött

A Very Large Telescope (rövidítve: VLT, magyarul: nagyon nagy távcső) a világ egyik legnagyobb csillagászati távcső-rendszere, mely négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű tükrös távcsőből áll. A teleszkópok neveit egy helyi indián nyelvből vették: Antu (Nap), Kueyen (Hold), Melipal (Dél keresztje) és Yepun (Vénusz).

Leírása[szerkesztés]

A csillagvizsgáló a 2635 méter magas Cerro Paranal hegyen, az Atacama-sivatagban van Chilében, és az Európai Déli Obszervatórium (angolul European Southern Observatory, ESO) üzemelteti. A négy távcső működhet egymástól függetlenül is, de a négy távcsövet összekapcsolva, interferométer segítségével sokkal nagyobb, 130 méter átmérőjű távcsőének megfelelő felbontás érhető el.[1] Az interferometrikus megfigyelést segíti négy kisebb, mozgatható, 1,8 méter átmérőjű távcső.

A teleszkópok tükreit speciális, minimális hőtágulású kerámiából készítették Németországban, majd Franciaországban csiszolták.[2] A kerámia önmagában nem tükrözi a fényt, sötét borostyán színű. A tükör fényvisszaverő képességét összesen 12 grammnyi, 18 nanométer vastag alumíniumréteg adja.[3]

Eredményei[szerkesztés]

2009 februárjában először készítettek képeket az interferométerrel (egyelőre a segédtávcsövekkel): a T Leporis Mira típusú változócsillagról sikerült képet alkotni, melyen a csillag korongja mellett a Mira változókra jellemző gázburok is látható, melynek átmérője a földpályáéval összemérhető.[4][5][6]

Felfedezte a 2M 1207b-t, az első exobolygót, amelyet (a Gaël Chauvin francia csillagász vezette kutatócsoportnak) sikerült közvetlenül is megörökíteni, infravörös tartományban, az ESO 8,2 méteres VLT (Yepun) távcsövével, 2005 őszén.

Források[szerkesztés]

  1. A világ legnagyobb virtuális tükre, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. február 6.)
  2. Hubblecast 20 Special: Technology to the rescue. ESA / ESO, 2008. szeptember 25. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  3. ESOcast 15: Recoating a Giant VLT Mirror. ESO, 2010. március 12. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  4. Hundred metre virtual telescope captures unique detailed colour image (angol nyelven). ESO Press Releases, 2009. február 18. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  5. Csillagokat látni. Knights of Cydonia Region, 2009. február 21. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  6. Kovács, József: Először készült színes kép egy vörös óriáscsillag felszínéről. Hírek.csillagászat.hu, 2009. február 27. [2009. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 27.)

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Paranal Observatory
A Wikimédia Commons tartalmaz Very Large Telescope témájú médiaállományokat.