Vegyes tüzelésű kazán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vegyes tüzelésű kazán (más néven szilárd tüzelésű kazán) egy fűtéshez használt kazánfajta, amely fával, szénnel és egyéb a használati utasításában szereplő tüzelőanyagokkal fűthető. Különböző méretben gyártott, így alkalmas az egyes épülettípusok fűtési rendszerébe való beillesztésre. Megújuló energiaforrások használatát is lehetővé teszi, így a fa, pellet és szén mellett, növényi hulladék égetésére is alkalmazható.[1]

Működése, szerkezete[szerkesztés]

Egyteres, égő nélküli kazánok[szerkesztés]

Üzemüket tekintve ide tartoznak a vízteres tűzterek is, melyek épített, vagy kész burkolattal készülhetnek.

A manuálisan, vagy automatikusan adagolt tüzelőanyag a tűztér nagyságától függően 2-6 óra alatt ég el. A hagyományos fatüzelésű kazán általában rostélyon éget el szilárd tüzelőanyagot. Általában egy tűztere van, de vannak külön olaj/gázégővel fűthető tűzteres, alatta szilárd tüzelőanyaggal fűthető második tűzteres kazánok is. Az égéshez levegőbevezetés szükséges, ami nyílt égéstérnél a helyiségbe a külső levegő bevezetését teszi szükségessé, Zárt égésterű kazánok saját, külön levegőbevezetéssel rendelkeznek, és rendszerint ehhez megfelelő levegő/égéstermék aknás kéménnyel. A szilárd tüzelésű kazán nyitott égéstér esetén rendszerint két huzatszabályozóval rendelkezik. Ezek szabályozásával a kéményen keresztül kialakuló természetes huzat táplálja az égést. A kazán alsó ajtaján lévő primer huzatajtó egy termosztatikus láncos szabályozó segítségével a kazánvíz hőfoka alapján szabályozható. A tüzelőanyag-pakoló nyílás ajtaján található szekunder huzatajtó pedig az égés során felszabaduló gázok oxigén-ellátottságának szabályozását és adagolását teszi lehetővé, ezzel biztosítva a füstmentes égést. Az égés megfelelő, ha világossárga, fehér lánggal ég, nem füstöl, kormoz. Ehhez a tüzelőanyag minőség biztosítása is szükséges: fatüzelésnél kb. 2 évig fedett helyen szárított fa. A friss fa nedvessége kb. felére csökkenti a fűtőértéket, és duplájára növeli a füstgázban a szennyezést. Az égéslevegő nyílásokat teljesen nem szabad lezárni, mert robbanásveszély keletkezhet.[2]

Több égésteres, vagy égős kazánok[szerkesztés]

A hagyományos vegyes tüzelésű kazánokhoz képest több égéstérrel rendelkezhetnek. Ilyenek az alsó szén égéstérrel, és felső olajtüzelő égővel felszerelt kazánok. A széntüzelésű tér kézi adagolású, míg az olajégő automatikus üzemre alkalmas. Központi fűtéses családi házakban kerültek alkalmazásra.

A fa elgázosító kazánok szintén két égéstérrel rendelkeznek, az alsó elgázosító térből a gázok a felső térben tökéletesen éghetnek el, a tüzeléshez nagyobb darabolt hasábokat is fel lehet használni. Az elgázosító térben csak annyi oxigént adagolnak, hogy a fa felizzon, és kigázosodjon. Automatizált hőmérséklettartással, levegőadagolással és puffer tárolóval bizonyos ideig önállóan működik.

Külön darabos tüzelőanyagra alkalmas égővel felszerelt kazánok: mind a fa, mind a darabos szén tüzelésnél a tüzelőanyagot (szén, pellet, faapríték) egy tárolóból csiga juttatja a tűztérbe, és az égésterméket/égéslevegőt ventilátor nyomja az égéstérbe ill. ki a szabad légtérbe. Egyes egyszerű, egyteres vegyes tüzelésű kazántípusokhoz speciális égő illeszthető, mely pl. pellet tüzelésre teszi alkalmassá. A működés teljesen automatikus, hőmérséklet és levegőellátás, valamint a biztonsági berendezések is önállóan szabályozottak.

Biztonsági felszerelések, szabályozók[szerkesztés]

A vegyes tüzelésű kazánok régebbi alkalmazásaihoz képest (nyitott rendszer, biztonsági vezetékkel, nyitott tágulási tartállyal) sok technikai feltétel, biztonsági berendezés változott. Megfelelő szerelvényekkel zárt rendszer is alkalmazható. A legfontosabb a túlhevülés, túl nagy vízoldali nyomás megakadályozása. Kézi adagolás mellett túl nagy mennyiségű tüzelő behelyezésével a rendszer túlhevül, felforrhat, robbanásveszély keletkezhet. Ennek megakadályozására a kazán kilépő oldalán hűtő hőcserélőt helyeznek el (általában a kazán víztérbe gyárilag beépítve), amit termikus biztonsági szeleppel hálózati hideg vízzel hűtenek (kb. 97 C-fokon nyit). Ha nincs hűtő hőcserélő, akkor a termikus biztonsági szelep mellett egy automatikus kazántöltő csap hálózati hideg vizet enged a kazánba. A vízoldali nyomás nagymértékű megemelkedése ellen vegyes tüzelésű kazánok zárt rendszereiben is biztonsági, túlnyomás határoló szelepet helyeznek el, a mi a forró gőzt a csatornába juttatja. A hirtelen nagy lángú égés ellen a kéménybe huzatgátlót építenek, ami túl nagy huzat esetén hideg levegőt enged a kéménybe. A hirtelen túl nagy teljesítmény elraktározható, amikor az épület hőigénye éppen kisebb, ha egy tároló tartályt (puffer tartályt) teszünk a rendszerbe. Ezzel a kézi adagolású kazán kezelője néhány óra szünethez is jut, a folyamatos személyi felügyelet helyett. Amennyiben padlófűtés is van a fűtési rendszerben, akkor az különösen érzékeny a fűtővíz hőmérsékletére, csak szabályozott, korlátozott hőmérsékletű vizet lehet beleengedni. Ennek a szabályozásnak elromlása a padlófűtési műanyag csöveket és padlót veszélyezteti. Ezért a magas vízhőmérséklet ellen biztonsági termosztátot építenek be, mely leállítja pl. a padlófűtés szivattyút. A vegyes tüzelésű kazán belépő (hideg víz) oldalán bizonyos hőmérséklet szükséges, hogy a tűztérben vízgőz az égéstermékekből ne csapódjon le, és a kazán ne korrodáljon. Ehhez egy hőmérséklettartó termosztatikus szelepet építenek be.

A biztonságos üzemhez tartozik a begyújtás és tüzelés megfelelő mértéke. Egyszerre a tűztérbe csak a használati utasításnak megfelelő mennyiséget szabad betenni (pl. a tűztér térfogat 1/3-át, ill. megadott tömeget), és felülről gyújtjuk meg, szekunder levegő beadása mellett. A korommentes égésre törekvés szintén szekunder levegő beengedését jelenti. A szerelvényeket normál kivitelű kazánnál kézzel szabályozzuk.

Automatikus üzemű (pellet égős, vagy faapríték égős) vegyes tüzelésű kazánokban általában teljes műszerezettséggel együtt a fenti feltételek biztosítottak.


A vegyes tüzelésű kazán általánosan használt kivitele kézi működtetésű. Ezért a jó hatásfokú. korommentes, biztonságos üzem lehetséges eszközeire fokozottan ügyeljünk.

Termosztatikus szelep a primerlevegő szabályozására: a szepel a víztér hőmérséklete szerint változtatja a hamutérbe, rostély alá jutó primer levegő mennyiségét. Szokásos beállítása a következő:

A levegőszabályzó csappantyú alapbeállítását a kazán 60 C‐os állapotában kell elvégezni úgy, hogy a szabályzót 60 C–ra állítjuk és az összekötő lánc hosszát úgy határozzuk meg, hogy a levegőszabályozó csappantyú alja körülbelül 2mm‐re legyen nyitva. (Van olyan kazán, amin a termosztatikus primerlevegő szabályozó csappantyún egy beállítható csavar van.) Ellenőrizzük a tűztér ajtó kémlelőnyílásán a lángot, kormozás nem lehet! Akkor több szekunder levegőt kell beadni. Amíg láng, vagy izzás van, a kazán nem maradhat levegő nélkül, a szekunder levegőt teljesen elzárni nem szabad, kátrányosodási és robbanásveszély keletkezik. (Kivéve kéménytűz esetén.)

Szekunder levegő szabályozó nyílás: ez a tűztérajtón lévő beállítható nyílás, amely a lángba juttat levegőt, hogy az abban lévő elégetlen gázok és anyagok minél tökéletesebben égjenek el. Ha egy fűtőkészülék nem kap szekunder levegőt, akkor az veszélyhelyzetet, és erős kátrányképződést jelent. A szekunder levegő nyílások egyes különleges esetekben pl. öntöttvas kályhákon hátul vannak, vagy kandallóbetéteken az ajtóüveg felső szélén, vagy pl. Junkers vegyes tüzelésű kazánokon oldalt. Győződjünk meg helyzetükről, kezelésükről, a készüléken és a használati utasításban.

Nézőüveg: kandallóbetéteken és kandallókályhákon gyakran alkalmaznak egész ajtót kitöltő üvegfelületet. Vegyes tüzelésű kazánokon is szükség van a tűz megtekintésére, mivel annak színe jellemző az égésre, és annak folyamata így befolyásolgató. Ahol a szekunder levegő nyílás erre módot ad, ott ezt használhatjuk nézőnyílásként. Lehetőleg olyan tűztérajtót alkalmazzunk, melyen van nézőüveg. Az ajtó nyitása erre a célra veszélyesebb.

Telepítésének alapfeltételei[szerkesztés]

Technológiai helyigényéből adódóan egy átlagos családi háznál nagysága körülbelül 1 négyzetméterre tehető, míg magassága 1,2-1,7 méter közötti. Gázkazánnal való kombinált használat esetén a telepítés helyszíne a gázkazán közelében történik, mivel ebből a pontból kiindulva kerül méretezésre a fűtési rendszer. Vannak zárt rendszerre köthető kazánok, pl. a Celsius kazánok nagy része. Robbanás ellen a biztonsági szelep védi a rendszert. Ha túlságosan megnő a rendszerben a nyomás, akkor a biztonsági szelep lefúj addig, amíg a nyomás a normál, megengedett értékig csökken. Telepítés egy kialakított központi fűtési rendszerhez történik. Elhelyezésére legmegfelelőbb egy külön kazánhelyiség. A kazán légellátása, égéslevegő elvezetése, fűtési igény a szokásos számításokkal határozható meg. A kémény paraméterezésénél a vegyes tüzelésű kazán teljesítményét, huzatigényét és a kémény magasságát szükséges figyelembe venni. A kezeléshez az állandó felügyeletet kell biztosítani. Puffertároló beszerelésével a kazán hatásfoka és az általa nyújtott komfortérzet is jelentősen növelhető, mivel az állandó tüzelés nélkül is meleget nyújt még egy ideig.[3] A vegyes tüzelésű kazán gázkazánnal kombinálható, de önmagában is használható fűtési alternatíva.

A fontosabb feltételek:

  • Biztonsági szerelvények (túlnyomás, túlfűtés ellen),
  • Központi fűtési rendszer, a vegyes tüzelésű kazán jellemzőihez igazított kivitelben,
  • Tüzelőanyag tároló,
  • Megfelelő tüzelőanyag (száraz fa, vagy a használati utasítás szerinti),
  • Tűzbiztos salak eltávolítás
  • Égéslevegő ellátás,
  • Égéstermék elvezetés,
  • Személyi felügyelet

A kazán elvárt teljesítménye az épület hőigényétől függ, melyre egyre szigorúbb számítások vonatkoznak (7/2006 TNM rendelet és módosításai). Becslésszerűen közelítőleg:

  • Jó hőszigetelésű épület esetén: hasznos alapterület (m2) x átlagos belmagassággal (m) x 40 W
  • Kevésbé jó hőszigeteléssel rendelkező épület esetén: hasznos alapterület (m2) x átlagos belmagassággal (m) x 50 W

Gyakorlati tanácsok a kiválasztáshoz számos helyen találhatók.[4][5]

Jellemzői[szerkesztés]

Bár a vegyes tüzelésű kazánok működtetése több odafigyelést igényel, mint egy automatikus gázkazáné, de, a kisebb, családi ház mérethez alkalmas kazán üzemeltetéséhez a kezelési utasításon és megfelelő gyakorlaton kívül különösebb szakértelem nem szükséges. A vegyes tüzelésű kazán üzemeltetésének legfontosabb feladatai közé tartozik a napi begyújtás, és a folyamatos tüzelőanyag-utánpótlás biztosítása, odafigyelve arra, hogy ne fűtsük túl, illetve a napi salakolást is el kell végezni. Emellett havonta át kell tisztítani a belsejét, különben csökkenhet a hatékonysága. Környezetvédelmi szempontból és egyben hatásfok szempontjából a begyújtás és tüzelés módja nagyon jelentős, a kémény kormozása, porkibocsátása és a tüzelőanyag fogyasztás nagyrészt a kezelőn múlik. A szilárd tüzelőanyag jelentős helyet foglal el, általában külön tüzelőanyag tároló indokolt, mivel pl. a tüzifa fedett helyen tárolva néhány év alatt szárad ki megfelelően. A forró salak-hamu eltávolításához tűzbiztos (fém) kuka szükséges.

Meghibásodási gyakorisága elég alacsony, így hosszú távon képes a megfelelő biztonságos működésre, viszonylag csekély a meghibásodás valószínűsége, így a javítására és működtetésére sem kell sokat költeni. Különféle tüzelőanyag-befogadó képességének köszönhetően költséghatékonyan működik, alacsony fenntartási költségek mellett.


A kazán használati utasítása tartalmazza azokat a tüzelőanyagokat, melyekre kazán alkalmas, a kémény kibocsátása, és a teljesítmény az előírt értékek között tartható. Kimondottan környezetbarát technológia ha fa, ill. biomassza tüzelőanyagot alkalmazunk. A fabrikettel/napraforgó maghéj brikettel való fűtés elterjedőben van. Előnye, hogy száraz anyag és tárolása is jobban, kisebb helyigénnyel megoldható. Ezzel egyidőben figyelembe kell venni, hogy tömörsége miatt nagyobb hőt ad, mint egységnyi keményfa megfelelője, így annak kb 1/3- 1/2 része elegendő a megegyező fűtési energia eléréséhez.

Többet NE tegyünk kályhánkba, kandallónkba, ne tegyük ki őket nagy hőterhelésnek.

Amennyiben a tüzelőanyagok tárolása egyszerűen megoldható, továbbá a kezeléshez gyakorlott személy biztosítható (tüzelő anyag hordás, begyújtás és tűz felügyelete), akkor optimális választás lehet.[6]

Környezetvédelem[szerkesztés]

A kazánok és kályhák szilárd tüzelésével kapcsolatban egyre inkább jelentkezik a pormentes, elfogadható emisszióval rendelkező fűtési technika szükségessége.

Az EU2015/1189 rendelete szilárd tüzelésű kazánokra vonatkozik. Meghatározza a szezonális hatásfokot, és a kibocsátásokat. (Szezonális helyiségfűtési hatásfok: kapcsolt üzemű szilárd tüzelésű kazánok esetében 96 %, kondenzációs kazánok esetében 90 %, más szilárd tüzelésű kazánok esetében 84 %.

Szezonális helyiségfűtési kibocsátások: por: biomasszával működő kazánok esetében 2 mg/m3, fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok esetében 10 mg/m3; gáznemű szerves vegyületek: 1 mg/m3; szén-monoxid: 6 mg/m3; nitrogén-oxidok: biomasszával működő kazánok esetében 97 mg/m3, fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok esetében 170 mg/m3.)

A vegyes tüzelésű kazánok a törvényes előírások és szabványok szerint készülnek, melyek az üzemre is vonatkoznak. Probléma lehet viszont, ha a kezelési technológiától az üzemeltető eltér, a porterhelés elsősorban az üzemeltetési kérdésekre vezethető vissza. (Kezelési utasítás tartalmazza. Pl. tűztér megrakás mértéke: 1/2, 1/3, felső begyújtás, +felső levegőbeadás.) A vegyes tüzelésű kazán általában egyszerű, kézzel szabályozott kezelőelemeket tartalmaz. Azonban a füstgázhőmérséklet mérésével, ill. füstszűrőkkel ellátott kazán kedvezőbb emissziós értékeket mutat. Füstszűrők, katalizátorok, elektrofilterek gyárilag, vagy utólag is felszerelhetők. A szükséges többlet huzatot füstgáz-elszívó ventilátorral lehet biztosítani. Ciklonokkal felszerelt szilárd tüzelésű kazánok jelenleg elsősorban a nagyobb egységekben készülnek (Centrometal EKO-CKS, DS Biomatic Industri).

Kapcsolódó csócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]