Vastagcsőrű lumma
| Vastagcsőrű lumma | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Uria lomvia (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Vastagcsőrű lumma témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagcsőrű lumma témájú médiaállományokat és Vastagcsőrű lumma témájú kategóriát.
|
A vastagcsőrű lumma (Uria lomvia) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjéhez és az alkafélék (Alcidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Alca nembe Alca Lomvia néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Uria lomvia arra (Pallas, 1811)
- Uria lomvia eleonorae Portenko, 1937
- Uria lomvia heckeri Portenko, 1944
- UriaUria lomvia lomvia (Linnaeus, 1758)
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az északi féltekén, Kanada, Alaszka, Grönland, Észak-Európa és Oroszország területén honos.
Természetes élőhelyei a sziklás tengerpartok és szigetek, valamint a nyílt óceán. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 43 centiméter, szárnyfesztávolsága 65–73 centiméter, testtömege 750-1481 gramm.[5] Csőre vastagabb és rövidebb, mint ismertebb rokonáé, a lummáé és egy fehér csikk van a csőrszöglet és az orrnyílás között.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tápláléka halakból, rákokból és tintahalakból áll.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]E madár társas lény, a költési időszakban nagy kolóniákat alkot, március vége és május között. Évente egyszer költ. Egy fészekaljban egyetlen 75–78 milliméteres fehér tojás van, amely csúcsban végződik. A tojáson mindkét szülő felváltva kotlik 30–35 napig. A fiatal madarak 19–20 nap után hagyják el a fészket, levetik magukat a szikláról, így kezdenek el repülni.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2021. szeptember 13..
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2021. szeptember 13..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2021. szeptember 13..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2021. szeptember 13..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2021. szeptember 13..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2021. szeptember 13..

