Ugrás a tartalomhoz

Valódi csüngőlepkék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valódi csüngőlepkék
Zygaena carniolica
Zygaena carniolica
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Tineina
Altagozat: Sesiina
Öregcsalád: Csüngőlepkeszerűek (Zygaenoidea)
Család: Csüngőlepkefélék (Zygaenidae)
Alcsalád: Zygaeninae
Latreille, 1809
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Valódi csüngőlepkék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi csüngőlepkék témájú kategóriát.

Zygaena filipendulae
szúnyoglábú bibircsvirágon (Gymnadenia conopsea)
Zygaena trifolii
Zygaena viciae
Zygaena transalpina

A valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) a valódi lepkék (Glossata) közé tartozó csüngőlepkefélék (Zygaenidae) névadó alcsaládja. A hagyományos rendszertanok az éjszakai lepkék (Heterocera) alrendjébe sorolják őket annak ellenére, hogy fajaik többsége szinte kizárólag nappal repül (Ronkay, 1986).

Elterjedésük, élőhelyük

[szerkesztés]

Magyarország elterjedési területük keleti határán fekszik, és térségünkből a csüngőlepkefajok fokozatosan kiszorulnak. Az elmúlt 50–60 évben hazánkból kipusztult, illetve a kipusztulás szélére jutott fajaik:

Megjelenésük

[szerkesztés]

Többségük a közepesnél kisebb termetű. Szárnyuk élénk mintázatú: fekete vagy sötétszürke alapon pirossal, ritkábban fehérrel, még ritkábban sárga foltokkal tarkázott.

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés]

Az ebbe az alcsaládba tartozó fajok imágói kivétel nélkül nappal repülnek. Májustól augusztus elejéig, nyílt növénytársulásokban találhatjuk meg őket. Magyarországon előfordulnak az alföldi homok- és löszpusztákon, a dombvidéki legelőkön és kaszálókon is, de leginkább a középhegységek dolomit- és mészkőlejtőinek sziklagyepein.

Mind a fizikai, mind a vegyi hatásokkal szemben igen ellenállók. Így például hosszú ideig a ciángáz sem hat rájuk, mivel légnyílásaikat el tudják zárni (Ronkay, 1986).

Rendszertani felosztásuk

[szerkesztés]

A fölöttébb fajgazdag alcsaládot 37 nemre osztják:

Források

[szerkesztés]