Nyugati csüngőlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nyugati csüngőlepke
Zygaena fausta 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Tineina
Altagozat: Sesiina
Öregcsalád: Csüngőlepkeszerűek (Zygaenoidea)
Család: Csüngőlepkefélék (Zygaenidae)
Alcsalád: Valódi csüngőlepkék (Zygaeninae)
Nem: Csüngőlepke (Zygaena)
Faj: Z. fausta
Tudományos név
Zygaena fausta
Linnaeus, 1767
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati csüngőlepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati csüngőlepke témájú médiaállományokat és Nyugati csüngőlepke témájú kategóriát.

A nyugati csüngőlepke (Zygaena fausta) a valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) alcsaládjának egyik, Magyarországon a kihalás szélére sodródott és ezért védett faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Az atlantomediterrán faunakörhöz tartozó fajként összefüggő területen Marokkótól az Ibériai-félszigeten át (a középső és északkeleti rész kivételével) Dél- és Közép-Franciaországig él. Ettől keletre csak kisebb-nagyobb és többnyire összeszoruló foltokban található meg – így a Dunántúli-középhegységben is. A jégkorszakot az Atlasz-hegység nyugati nyúlványai közt vészelte át; onnan terjedt el utána észak-északkelet felé. A Kárpát-medencében a jégkorszak utáni klímafluktuáció maradványaként, areaperemi helyzetben fordul elő: populációi erősen izoláltak, regresszívek. Tipikus szárazságtűrő fajként főleg a melegebb éghajlatú részeken (például az Ibériai-félszigeten) 1500–2000 m magasra is fölhatol. Mivel elterjedése mindig fő tápláléknövényeinek előfordulási területén belül marad, főként a mészkő-dolomit alapkőzetű domb- és hegyvidékeken fordul elő. Magyarországon 1993 óta védett; természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Megjelenése[szerkesztés]

Vaskos, rövid szőrű, tizenhat lábú hernyója mindkét végén elvékonyodik. Az imágók szárnya fekete alapon vörös foltokkal mintázott. Elülső szárnyának foltjai nagyon hasonlítanak a hazánkban gyakori Zygaena carniolica, egyúttal a ritka és lokális vörös csüngőlepke (Zygaena laeta) mintázatához. A szárnyak közép- és csúcsterében látható rózsavörös foltokat fehér gyűrű veszi körül. A rokon fajok biztonságosan csak ivarszerveik vizsgálatával válogathatók külön.

Életmódja[szerkesztés]

A hernyók fő tápnövényei:

A faj tápnövényei Magyarországon védettek; főleg a Dunántúli-középhegységben fordulnak elő. Európa más tájain megtalálták hernyóját a kaszálóréteken és legelőkön is, ahol a szarvaskerepenen (Lotus corniculatus) él. Az imágók a mediterráneumban májustól júliusig, Közép-Európában júliustól szeptemberig repülnek napfényes, meleg, déli fekvésű hegyi réteken, sziklagyepekben, sztyeplejtőkön. Az imágók fő tápláléka a koronafürt- (Coronilla), az ördögszem- (Scabiosa), a varfű- (Knautia), az imola- (Centaurea), a hölgymál- (Hieracium) és a levendula (Lavandula) fajok virágainak nektárja. Ha veszélyt érez, holtnak tetteti magát. A rovarevő állatok – madarak, gyíkok – általában békén hagyják, mert érintésre kellemetlen ízű, olajos, sárgás nedvet bocsát ki.

Alfajai[szerkesztés]

Déli alfajai (ibériai: Z. l. preciosa, marokkói: Z. l. juncaea) alapvetően monofág, a nyugat- és közép-európai alfajok (Z. l. fortunata, jucunda, suevica, agilis) inkább oligofág jellegűek.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]