Vacuki Nobuhiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vacuki Nobuhiro (和月 伸宏Hepburn-átírássalNobuhiro Watsuki?Nagaoka, 1970. május 26. –) japán mangaka. Leghíresebb sorozata a Ruróni Kensin című szamurájmanga.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vacuki Nobuhiro már gyerekkorában elkezdett mangákat rajzolni, elsősorban három évvel idősebb bátyja hatására. A középiskolában kendózni tanult, és bár nem járt sok sikerrel, tapasztalatait felhasználta későbbi figurái kidolgozásához.

1987-ben elnyerte a Shonen Jump magazin által kiírt Hop Step Award-ot "Podomark" című munkájával, majd Obata Takesi mangaka asszisztenseként dolgozott 1993-ig, és közben már maga is publikálhatott rövid történeteket. 1992-ben Szengoku no Mikazuki című szamurájos története már előre vetítette legnagyobb sikerét, a Ruróni Kensint, amelyből először két rövid fejezet jelent meg 1992-1993-ban a Súkan Sónen Jumpban.

A Ruróni Kensin: Egy kardforgató története a Meidzsi romantika korából azonnal hatalmas siker lett. Nemzetközileg is ismert és népszerű mangának számít, de Japánban különösen kedvelik a sógunátus végkorát bemutató munkákat. Besorolása szerint sónen, vagyis fiúknak szóló manga, de a lányok körében is népszerűnek bizonyult. A Vándor Kensin kalandjaiból animesorozat és játékfilm is készült.

A Kensin 28 kötetének a rajzolása 1994 és 1999 között teljesen lefoglalta Vacukit, így csak 2001-ben indult új sorozata, a vadnyugati környezetbe helyezett Gun Blaze West, ám ennek nem volt valami kedvező fogadtatása, és három kötet után félbe is szakadt. 2003-ban következett a Buszó Renkin, amely alapján rajzfilm is készült, de 10 kötet után ezt is le kellett zárnia. 2007 óta az Embalming címen dolgozik a Jump Square antológia számára.

Stílusa és hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vacuki első kedvencei Tezuka Oszamu klasszikus munkái voltak, de számos más mangaka is megihlette, köztük mestere és kedvence, Obata Takesi, a Death Note rajzolója. A japánok között viszonylag ritka módon imádja a Marvel-képregényeket, elsősorban az X-Ment és a Pókembert. A Ruróni Kensin több szereplőjét is szuperhősökről mintázta, így például a 4. kötetben az egyik figura ökléből kiugró karmok, sőt, az egész azt követő párbaj is Rozsomákra utal.

Munkái magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ruróni Kensin 1-12 (MangaFan kiadó, 2007. szeptember óta. Fordítók: Kiss Réka Gabriella, Kodaj Bálint, Vida Március, Basa Zsófia)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]