VII. Aszaf Dzsah nizám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
VII. Aszaf Dzsah
nizám
NezamHaydarabad.jpg

VII. Aszaf Dzsah, Haidarábád nizámja
Uralkodási ideje
1911 1949
Koronázása
1911. szeptember 18.
Elődje Mabúb Ali Kán, VI. Aszaf Dzsah
Utódja -[1]
Életrajzi adatok
Született 1886. április 6.
Purani Haveli, Haidarábád, India
Elhunyt 1967. február 24.
Kothi Király Palota
NyughelyeDzsudi Mecset, Kothi Király Palota
Édesapja Mabúb Ali Kán, VI. Aszaf Dzsah
Édesanyja Amat-uz-Zahrunnisa Begum
Házastársa Dulhan Pasha Begum (többek között)
Gyermekei összesen legalább 20 fiú- és 19 lánygyermek
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Aszaf Dzsah témájú médiaállományokat.

Sir Oszmán Ali Khán, VII. Aszaf Dzsah VII (Urdu: آصف جاہ), születéskori nevén Oszmán Ali Khán Bahadur (1886. április 6. – 1967. február 24.) volt Haidarábád állam és Berar utolsó nizámja 1911 - 1948 között. Uralkodásának akkor szakadt vége, amikor a függetlenségét elnyerő indiai állam katonai erővel megszállta Haidarábádot és a köztársasághoz csatolta azt (Operation Polo). Uralkodói címe Legmagasabb Fensége, Haidarábád nizámja (His Exalted Highness The Nizam of Hyderabad) volt.

Uralkodása alatt a világ leggazdagabb emberének számított, magánvagyonát több, mint 2 milliárd USD-re becsülték az 1940-es években,[2] ami megfelelt az amerikai gazdaság éves teljesítménye 2%-ának. India függetlenné válásakor az új állam éves bevételei nem érték el az 1 milliárd USD-t. Egy alkalommal, 1937-ben, az amerikai TIME magazin címlapján is szerepelt.[3] Miután megfosztották trónjától, továbbra is Délkelet-Ázsia leggazdagabb emberének számított, bár magánvagyona halálára kb. 1 milliárd USD-re csökkent.

Fiatalkora és neveltetése[szerkesztés]

Oszmán Ali Khán Bahadur 1886. április 6-án született a haidarábádi Purani Haveli-ben, Vi. Aszaf Dzsah második fiaként. 1887-ben meghalt bátyja és ő lett a trón örököse.

Helyzeténél fogva apja nagy figyelmet fordított neveltetésére, jeles tanítók segítségével sajátította el az angol, urdu és perzsa nyelvet. Az iszlám tanításait Hafiz Anwarullah Faruqi tanította neki.

Házassága és családja[szerkesztés]

1906. április 14-én Oszmán Ali feleségül vette Dulhan Pasa Bégumot (1889–1955), Dzsahangir Dzsung nawab lányát. Ő volt hét hivatalos felesége közül az első, emellett 42 ágyasa is volt. Dulhan Pasa Bégum volt az anyja két legidősebb fiának, Azam Dzsah-nak és Moazzam Dzsah-nak. His second wife was Iqbal Begum daughter of Nawab Nazir Jung Bahadur (Mirza Nazir Beg)

Legidősebb fia, Azam Dzsah feleségül vette Durru Sevárt, II. Abdul-Medzsid oszmán kalifa (és az Oszmán Birodalom utolsó szultánja) lányát. Másik fia, Moazzam Dzsah az oszmán birodalom hercegnőjét, Niloufert vette feleségül. A házasságokkal feltehetően az volt Oszmán Ali célja, hogy leszármazottai megszerezzék maguknak a kalifa címet.

Feleségeitől és ágyasaitól legalább 20 fia és 19 lánya született.

Uralkodása[szerkesztés]

Az Unani Kórház alapkőletételekor, 1933-ban (balra)

Oszmán Ali apja halála után, 1911-ben kapta meg a Haidarábád nizámja címet (1911. szeptember 18-án foglalta el hivatalosan a trónt). Trónra lépése pillanatában Haidarábád volt a legnagyobb az India függetlenségét megelőzően létező hercegségek közül. Az állam területe nagyjából megegyezett az Egyesült Királyság területével (223000 km²), lakosainak száma 1948-ban 16 millió volt. Haidarábád mindenkori uralkodója az indiai hercegek között a legmagasabb rangúnak számított: hivatalos alkalmakkor 21 ágyúlövéssel üdvözölték és a "nizam" címet viselhette. Az első világháború után, mivel saját vagyonával (közel 25 millió fonttal) is hozzájárult a brit háborús erőfeszítésekhez,[4] megkapta a ("His Exalted Highness") és a "Brit Korona Hűséges Szövetségese" ("Faithful Ally of the British Crown") címeket.

Oszmán Ali hercegségének teljhatalmú uralkodója volt, mivel közvetlenül a brit uralkodó fennhatósága alá tartozott és belső kérdésekben nem korlátozták hatalmát. Hercegségében jóindulatú és felvilágosult uralkodónak számított, aki támogatta az oktatást, a tudományokat és a fejlődést. 37 éves uralkodása során bevezették az elektromosságot, vasutakat, utakat és repülőtereket építettek, a Nizamsagar tavat kikotorták és öntözőberendezéseket építettek ki a Tungabhadra folyó mentén.

1937-ben az amerikai TIME magazin címlapján jelent meg, mint a világ leggazdagabb embere. Magánvagyona ekkor a becslések szerint elérte a 2 milliárd dollárt (az akkori amerikai GDP 2%-a, illetve a független India éves bevételeinek kétszerese). A vagyonát nem a földtulajdonból származó bevételek, hanem a bányajárulékok adták - hercegsége, elsősorban Ándhra Prades adta a 19. században a világ gyémánttermelésének túlnyomó többségét.

1941-ben Oszmán Ali saját bankot alapított Hyderabad State Bank néven és a hercegség központi bankjává fejlesztette ki: az oszmáni szikka, az állam hivatalos pénzének felügyelete is ide tartozott. Haidarábád volt ebben a korszakban az egyetlen indiai állam, amely nem az indiai rúpiát használta.

A napjainkban Haidarábád városban található jelentős középületek nagy részét uralkodása alatt építették, többek között az Oszmánia Kórházat, az Ándhra Prades Legfelsőbb Bíróságot, az Asafiya Könyvtárat, a városházát, a Haidarábád Múzeumot, a Nizamia Obszervatóriumot. Az állam bevételeinek közel 11%-át oktatásra fordította, iskolákat és főiskolákat alapított. Az általános iskolai oktatást kötelezővé és a szegények számára ingyenessé tette (habár az oktatás nyelve, a helyi nyelvek rovására, az urdu volt).

A második világháború alatt a Királyi Ausztrál Haditengerészet számára adományozott egy hadihajót, az N osztályú HMAS Nizamot.[5]

13 éves kora után a Kothi Király Palotában lakott élete végéig, a nizámok hivatalos rezidenciáját, a Chowmahalla Palotát sosem vette birtokba.

Trónfosztása[szerkesztés]

VII. Aszaf Dzsah hivatalosan lemond trónjáról és leteszi a radzspramukh beiktatási esküjét 1948-as trónfosztása után.

Amnikor a britek 1947-ben kivonultak az indiai szubkontinensről, vallási alapon felosztották gyarmatukat és létrehozták Indiát és Pakisztánt. A hercegségek lényegében szabadon választhattak, hogy melyik államhoz csatlakoznak, de a nizam ezt visszautasította és önálló államot képzelt el létrehozni a Brit Nemzetközösségen belül.

Az önállóságra vonatkozó javaslatát azonban a britek visszautasították, mire Oszmán Ali tárgyalásokat nyitott az indiai állammal hercegsége és az új köztársaság közötti kapcsolatok rendezése érdekében. Ugyanakkor titokban tárgyalásokat kezdett a pakisztáni kormánnyal is.

A tárgyalások során az államban élő, többségükben hindu vallású parasztok fellázadtak a kongresszus és az indiai kommunista párt irányításával. Szvámi Ramanand Teerth vezetésével elűzték a földbirtokosokat és földet osztottak a nincsteleneknek. A nizám ekkor még el tudta fojtani a felkeléseket.

Mivel a hercegséget minden oldalról India vette körül és mivel alattvalóinak nagy többsége hindu volt, ezért az indiai kormány elhatározta, hogy erővel elfoglalja Haidarábádot. Az 1948-as Operation Polo során indiai csapatok hatoltak be Haidarábádba és 5 nap alatt leverték az ellenállást. A nizám lemondott trónjáról, cserébe megkapta a ceremoniális radzspramukh címet. Később az indiai kormány nyelvi határvonalak mentén felosztotta Haidarábádot és létrehozták Ándhra Prades, Mumbai (amit később tovább osztottak Mahárástra and Gudzsarát államokra) és Karnataka államokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. India függetlensége után, 1948-ban katonai erővel foglalta el a hercegséget.
  2. His Fortune on TIME
  3. The Nizam on the cover of Time Magazine
  4. Pl. a RAF 110. repülőszázadának DH.9A típusú repülőgépei Oszmán Ali ajándékai voltak, amit minden repülőgépen fel is tüntettek. Forrás: Squadron history for no. 110 sqn Archiválva 2009. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  5. Forrás: HMAS Nizam - RAN

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Asaf Jah VII
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Aszaf Dzsah nizám témájú médiaállományokat.

További irodalom[szerkesztés]

  • The Splendour of Hyderabad : The Last Phase of an Oriental Culture (1591-1948 A.D.) By M.A. Nayeem ISBN 81-85492-20-4
  • The Nocturnal Court: The Life of a Prince of Hyderabad By Sidq Jaisi
  • Developments in Administration Under H.E.H. the Nizam VII By Shamim Aleem, M. A. Aleem [1]
  • Jewels of the Nizams (Hardcover) by Usha R. Krishnan (Author) ISBN 81-85832-15-3
  • Fabulous Mogul: Nizam VII of Hyderabad By Dosoo Framjee Karaka Published 1955 D. Verschoyle, Original from the University of Michigan [2]
  • The Seventh Nizam: The Fallen Empire By Zubaida Yazdani, Mary Chrystal ISBN 0-9510819-0-X
  • The Last Nizam: The Life and Times of Mir Osman Ali Khan By V.K. Bawa, Basant K. Bawa ISBN 0-670-83997-3
  • The Seventh Nizam of Hyderabad: An Archival Appraisal By Sayyid Dā'ūd Ashraf [3]
  • Misrule of the Nizam By Raghavendra Rao [4]
  • Photographs of Lord Willingdon's visit to Hyderabad in the early 1930s By Raja Deen Dayal & Sons [5]