Vízkő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vízkő a vízből kivált és lerakodott anyagok, főként sók összessége, amely nagy mennyiségben tönkreteheti a vízzel kapcsolatos gépeket (mosógép, kávéfőző) és szabad szemmel is látható anyagot képez.

A hazai vezetékes ivóvizek keménysége változó, általánosságban a legtöbbje nem igényel kezelést, beavatkozást. A szolgáltatott ivóvíz keménységéről a szolgáltató a kötelező ellenőrző vizsgálatok birtokában bármikor tájékoztatást tud nyújtani.

Kialakulása[szerkesztés]

A sima csapvíz nem csak vizet tartalmaz, hanem különböző oldott ásványi anyagokat is, leggyakrabban kalcium- és magnézium-karbonátokat.

A vízzel együtt áramló szén-dioxid a vízzel hidrogén-karbonátot alkotva tartja oldott állapotban az ásványi anyagokat.

CaCO3 + H2CO3 ↔ Ca(HCO3)2
MgCO3 + H2CO3 ↔ Mg(HCO3)2

Ám amikor a szén-dioxid elillan, például nyomáscsökkenéskor vagy hőmérséklet-növekedéskor, a hidrogén-karbonáttal oldottan tartott karbonátok kiválnak, és lerakódást hagynak maguk után.

A vízlágyítás[szerkesztés]

A vízlágyítás az a folyamat, amikor a kivált és lerakodott ásványi anyagokat valamilyen savval újra oldatba visszük. Ilyenkor szén-dioxid-felszabadulás közben valamilyen oldható só (pl. a sósav esetén kalcium- vagy magnézium-klorid keletkezik.

CaCO3 + 2 HCl = CaCl2 + CO2 + H2O
MgCO3 + 2 HCl = MgCl2 + CO2 + H2O

A szénsav gyenge sav, ezért a vízkövet alkotó karbonátok már egészen gyenge szerves savakkal is oldhatók. Például a kávéfőző citromsavval átfőzve is vízkőteleníthető. A mosógép esetében a havonta egyszer elvégzett 90 °C-os ecetes, „üres” mosás és a folyékony mosószer használata kielégítő megoldás általános esetben.

Egyéb megoldások[szerkesztés]

A vízlágyításra ezeken felül több módszer is alkalmas:

  • A különféle reklámokból ismert kémiai vegyszerek alkalmazása, ezzel csökkentve a víz keménységi szintjét.
  • Az ioncserén alapuló vízlágyító készülékek használata, amelyek a kalciumot és a magnéziumot kivonják és nátriummal helyettesítik. Ezáltal csökkentve a víz keménységi szintjét, de közben megbontva a víz eredeti állapotát, ami a hiányzó ásványi anyagok miatt károsan hathatnak a szervezetre.
  • A nagyfrekvenciás jel kibocsátáson alapuló készülékek használata, amelyek nem csökkentik ugyan a víz keménységi szintjét, de folyamatos impulzusokkal elérik, hogy a sók ne tudjanak letapadni és így tönkretenni más gépeket.
  • Létezik egy kétes, tudományosan nem bizonyított megoldás is, a mágneses elv. Elméletileg a mágneses tér hatására a sók nem válnak ki, nem rakódnak le, hanem mikrokristályokká alakulva távoznak a rendszerből. De a működésére nincs tudományos bizonyíték, így nem garantálható a siker.

Külső hivatkozások[szerkesztés]