Végleskálnok

Kálnok (szlovákul: Kalinka) Végleshutakálnok településrésze, 1926 előtt önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszalatnától 10 km-re délre fekszik, ma Végleshutakálnok északi, központi településrésze.

Története[szerkesztés]

Kálnok a 18. században keletkezett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KALINA. vagy Kalinka. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Végles Hutához közel, és annak filiája, határja soványas.”^[1]

1828-ban 30 háza és 230 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, de sokan az Eszterházi birtokon vagy a határában lévő kénbányában dolgoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalinka, Zólyom m. tót falu, Végleshuta mellett: 79 kathol., 151 evang. lak. Sovány-hegyes határ. Birja a kamara. Ut. p. Nagy-Szalatna. Van itt egy igen nevezetes kir. kénkőbánya, melly Schweiczer Gábor főkamaragróf parancsolatjára nyittatott meg. A kénkő érczek apró darabokra zuzatván olvasztó kemenczében olvasztatnak meg. Az olvasztott kén, ismét tüz által megtisztitatik, s midőn a kénkő tisztán vörös szinben folyik; azon részből pedig, melly meg nem sürüdik, kénkővirág lesz. Tizenkét hónap alatt tiszta kén 2220 mázsa állithatik elő, mellynek ára, mázsánként 7 fr. 20 kr.; 16280 p. forint.”^[2]

A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

1926-ban egyesítették Végleshutával.