Végbélnyílás rákja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az analis rák (angolul: Anal cancer) egy olyan ráktípus, amely közvetlenül a végbél kimeneti nyílását, az anust közvetlenül körülvevő szövetekből indul ki. A végbélnyílás környékéről kiinduló bőr (vagy egyéb) eredetű daganatok már nem sorolhatók ebbe a kategóriába. A colorectális rákoktól elkülönítendő kórképnek tekintik. A kór okai (etiológiája), kockázati tényezői, klinikai lefolyása, a diagnózishoz használatos festés és a kezelés, mind különböznek. A végbélnyílás rákja típusosan többrétegű laphám rák, amelynek kiindulási helye jellemzően a végbélnek azon zónája, ahol a hengerhám laphámba megy át.

Kockázati tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Humán papilloma vírusos (HPV) fertőzés.
  • 50 év fölötti életkor
  • Több szexuális partner egyidejűleg, vagy gyakran váltogatva.
  • Gyakori anális közösülés (anális szex), akár külön nemű, akár azonos nemű partnerek között.
  • HIV fertőzöttség.
  • Az anális terület gyakori gyulladásai.
  • Aranyerek (különösen elhanyagolt állapotban).
  • Időben nem kezelt végbélsipolyok (kóros, a végbélnyílást megkerülő kivezető csatornák).
  • Dohányzás.
  • Egyéb karcinogén tényezőknek (vegyszerek, sugárzás stb.) való fokozott kitettség.
  • Az immunrendszer bármilyen eredetű elégtelen működése (akár veleszületett, akár szerzett jellegű) Az immunrendszer gyengülését okozhatják orvosi beavatkozások (pl. átültetett szervek kilökődését megakadályozását célzó, vagy daganatterápiában alkalmazott kezelések), vagy a HIV fertőzöttség, de számos más betegség is.

Előfordulási gyakorisága.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem gyakori daganatféleség, az összes rosszindulatú daganatoknak 1.8%-át adja. A National Cancer Institute adatai szerint az Egyesült Államokban 2010-ben 5200 új esetet regisztráltak, a betegségben elhaltak száma 720 volt.

Oka(i)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a rosszindulatú daganatok esetében általánosságban a genetikai hajlamosító tényezők és a kockázati tényezők kedvezőtlen egybeesése. Multikauzális betegségnek tekintik, aminél esetenként nagyon változik, hogy melyik ok/kockázati tényező játszik meghatározó szerepet. Utóbbiak közül alapvetően a HPV-16, amit a kockázati tényezőkből inkább ide sorolható. Nagyon nehéz a HIV fertőzöttséget is besorolni, mivel összefügg a szexuális szokásokkal, de egyik külső oki tényező is lehet immunrendszert károsító hatása miatt. A genetikai okok szerepe lényegében biztosnak tekinthető, annak ellenére, hogy még nem tisztázott, melyik gén mutációja a felelős, és hogy öröklött vagy az egyéni élet során bekövetkezett mutációról van-e szó, vagy mindkét eset lehetséges. (Mivel viszonylag ritka daganatféleség, érthető, hogy ezek az ismeretek ma még hiányosabbak, mint a gyakori, jobban tanulmányozott daganatoknál.)

Panaszok és tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vérzés a végbélnyílásból. Székeléskor friss vér a székleten.
  • Fájdalom vagy nyomásérzés a végbélnyílás körül.
  • A végbélnyílás vagy a környező bőr viszketése (pruritus).
  • Folyás a végbélnyílásból
  • Nehéz és fájdalmas székletürítés.
  • Szorulás (obstipatio): Hetente háromszorinál ritkábban történő székletürítés.
  • Tapintható csomó a közvetlenül a végbélnyílás mellett.
Egy anoszkóp és két különböző hosszúságú rektoszkóp.

Diagnosztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórisme (diagnózis) megállapításához a következő vizsgálatok használatosak a legáltalánosabban:

  • A páciens kórelőzményeinek kikérdezése (anamnézis) és általános fizikális vizsgálata. Az anamnézis kiterjed a korábbi betegségekre, a családi előzményekre, szexuális orientációra, a beteg által is ismert fertőzöttségére, valamint az orvosi vizsgálatra való jelentkezést közvetlenül megelőző panaszokra, és a páciens által észlelt valamennyi szokatlannak talált jelenségre, rendellenességre. Különös figyelmet kell fordítani az általános állapotra, a közérzet romlására, fogyásra, és természetesen a betegségre utaló speciális panaszokra (végbéltáji viszketés, szorulás, székletürítéskor jelentkező rendellenességek, fájdalom, vérzés stb.)
  • Az általános fizikális vizsgálatot az elvárható legnagyobb körültekintéssel kell végezni, különös tekintettel a nyirokcsomók tapintására. Ha a kórelőzmény felvétele során gyanú merül fel, a vizsgálat során – az egyébként is minden esetben kívánatos - megfelelő óvintézkedések igen gondos betartása elengedhetetlen. (A vizsgáló orvos, a segítő személyzet és a többi beteg védelme érdekében.)
  • A végbél vizsgálata a gátnak és a végbélnyílás közvetlen környezetének megtekintésével kezdődik. Ezután megfelelő erősségű gumikesztyűt húzva, és azt síkosító anyaggal bekenve, a vizsgáló ujjával kíméletesen, de alaposan kitapintja a végbél ujjal elérhető szakaszának minden részletét, valamint a végbél falán keresztül tapintható környező szerveket. Minden elérhető vizsgálandó, függetlenül a vizsgálat részben célzott voltától.
  • Végbélnyílás tükrözés (anoscopia). Ez a végbél alsó szakaszába felvezethető, megfelelő megvilágító és optikai rendszerrel ellátott eszközzel történő megtekintést jelent. Inkább csak akkor jön szóba, ha a végbél hosszabb szakaszának áttekintését lehetővé tevő végbéltükrözés valamilyen okból ellenjavallt.
  • Végbéltükrözés (rectoscopia). A végbél teljes hosszának áttekintését lehetővé tevő, megvilágító és optikai rendszerrel felszerelt eszközzel történik. (Az említett eszközök mai modern változatai viszonylag kis méretűek, száloptikájuknak köszönhetően hajlékonyak, így a vizsgálat távolról sem olyan mértékben kellemetlen, mint a korábbi, nagyobb méretű, merev változatokkal volt.) Emellett pontosabb vizsgálatra alkalmasak.
  • Endo-anális vagy endorectális ultrahangos vizsgálat. Speciális ultrahangos vizsgálóeszköz felvezetésével történik. Ez az ultrahang visszaverődéséből keletkező jelek detektálásával képet tud alkotni a környező szövetekről.
  • Szövettani vizsgálat. A végbélnyílás vagy a végbéltükrözés során a rendellenességet mutató területről anyagmintát lehet nyerni (biopszia), amelynek kórszövettani vizsgálatával az elváltozás jellege pontosabban megállapítható, és ennek alapján az alkalmazandó terápiás eljárás megválasztható.

Terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műtét, később kombinált műtéti, sugár és citosztatikus kezelés.

Prognózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyulás esélyeit az határozza meg, hogy melyik stádiumban történik a beavatkozás. Az első két stádiumban a sebészeti beavatkozások 80 százalék feletti eredményességgel végezhetőek. (Az esetleg szükséges járulékos kezeléseket a kezelőorvosok határozzák meg.) A későbbiekben az adott betegre szabott kombinált sebészeti, sugár és citosztatikus kezelésre van szükség. Ekkor viszont már csak a folyamat lassítása érhető el nem kevés kellemetlen mellékhatás kíséretében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chiao, E. Y., Giordano, T. P., Palefsky, J. M., Tyring, S., El Serag, H.: Sreening HIV-infected individuals for precursor lesions: a systematic review. Clin. Infect. Dis. 43 (2): 223–33. (2006)
  • Colon Cancer (Colorectal Cancer) [1] (angolul)
  • Longnecker, M. P.: Alcohol consumption in relation to risk of cancers of the breast and large bowel. Alcohol Health Res World 16 (3): 223–9. (1992)
  • Markowitz, S. D., Bertagnolli, M. M.: Molecular basis of colorectal cancer. N. Engl. J. Med. 361 (25): 2449–60. (2009)
  • Medical Information for Healthy Living (angolul)