WC (illemhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vécé szócikkből átirányítva)
Dekoratív vízöblítéses vécé

A WCmagyarul vécé – az angol water closetből származik, ma azonban már inkább flush toiletként, azaz vízöblítéses vécéként ismeretes (magyarul mosdónak, illemhelynek is nevezik). Funkciója az ember anyagcsere-termékeit a szennyvízcsatornába vezetni. A vízöblítéses vécé medencéjében vízoszlop (szifon) zárja el a csatornabűztől a helyiség légterét.

Az újabb, intelligens vécék már nemcsak a tisztaságról gondoskodnak, hanem kényelmi szolgáltatásokat is nyújtanak. Elemzik az anyagcsere végtermékét, és tájékoztatják a felhasználót az egészségi állapotáról.[1]

A vécécsésze metszetrajza

A WC története[szerkesztés]

Részei[szerkesztés]

A WC két fő része a vécécsésze vagy vécékagyló és az öblítőszerkezet.

A WC-csésze anyaga általában mázzal bevont fajansz. Kialakítása az öblítés és a szennyelvezetés módjától függ. Lapos vagy síköblítésű WC-csésze fenékfelülete öblös kialakítású, amelyből az öblítő víz felülről viszi a szennyet a vízzárba, s azon keresztül a lefolyóba. Mélyöblítésű csészénél a szenny nagyobb része azonnal a vízzárba kerül, s az öblítővíz innen sodorja a csatornába. Ebben az esetben a környezetben kisebb mértékű a kellemetlen szag. Léteznek ún. leszívó csészék, amelyekben öblítéskor a víz feltölti a csészét, s a kialakult vízsugár szívó hatása rántja le az annak alján lévő szennyeződést.

A szennyvízelvezetés módja szerint lehetnek alsó- és hátsó kifolyásúak.

A csészéket általában a padlózathoz rögzítik csavarral, de vannak falra szerelhető típusok is. A csészék tartozéka a felhajtható, fedéllel ellátott műanyag vagy keményfa ülőke.

Az öblítő szerkezet burkolata lehet horganyzott, esetleg zománcozott acéllemez, fajansz vagy műanyag. Hagyományos megoldás a felül, magasan elhelyezett öblítőtartály. A fajanszból készülteket a csésze tetején helyezik el, de ugyanígy műanyag tartályt is felszerelhetnek ilyen módon. Az öblítőtartály elhelyezhető közvetlenül a WC-csésze mögött is. Az ilyen berendezés monoblokk néven kerül forgalomba.

A vízöblítés megoldható közvetlenül a vízvezeték-hálózatba csatlakozó szeleppel vagy golyós csappal is. Kezelhető nyomó- vagy elforgatós karral, esetleg nyomógombbal. Előnye a kis helyigény és a kevesebb hibalehetőség. Hátránya, hogy zajos és csak megfelelő hálózati víznyomás esetén működik tökéletesen. A víztakarékossága is kétséges. Jelenleg a legkorszerűbb megoldás a falba épített öblítő tartály, mely működése alig hallható. A falon kívül csak az öblítést szabályzó nyomólap található, amely manuálisan vagy elektronikusan működtethető. Hő- és hangszigetelt tartályát egy horganyzott kerettel lehet felszerelni. Igen nehézkes a javítása a nehéz hozzáférés miatt. Gipszkarton falak mögé szintén alkalmazható, ebben az esetben a tartályt és a szerelvényeket lábakkal ellátott acélkeret tartja.

A fokozódó komfortigény és higiénés követelmények kielégítésére a mellékhelyiségek berendezéséhez hozzátartozhat az altestmosó (bidé). Anyaga fajansz. A padlózathoz rögzítik csavarral vagy a falra szerelik. Helytakarékos megoldás a WC-csészével egybeépített bidé-ülőke, pl. az ún. magyar gyártású Toilette-Nett.

Az illemhely berendezési tárgya még a piszoár (vizelde), ami inkább nyilvános helyeken használatos. Falra szerelhető, szifontakaróval rendelkezik, öblítése szintén lehet tartályos vagy szelepes. Nyilvános mosdókban gyakran mozgásérzékelővel rendelkező automatikus öblítőrendszerrel üzemel.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz WC (illemhely) témájú médiaállományokat.

Jegyzet[szerkesztés]