Vállalatcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vállalatcsoport tágabb értelemben több, egymással valamilyen jogi kapcsolatban álló vállalat, cég együttműködése, olyan formában, hogy a vállalatcsoportban részt vevő társaságok egymásban befolyást szereznek.[1] Jogi fogalma és szabályozása országonként eltérő. A hatályos magyar Polgári Törvénykönyv meghatározza a vállalatcsoportnak nevezett szűkebb fogalmat. A közgazdasági illetve a sajtóban használt fogalom ettől esetenként eltér.

Fogalma[szerkesztés]

A vállalatcsoport egymásban kölcsönösen, vagy egyoldalúan részesedő, illetve az anyavállalattól részesedései vagy egyéb módon (pl. szerződés) alapján függő vállalatok (leányvállalatok, unokavállalatok, stb.) együttesét jelenti.[1]

Fő formái[szerkesztés]

Közgazdasági szempontból a vállalatcsoport két fő formája a konszern és a holding.

A konszern a vállalatcsoport egyik formája: olyan vállalatcsoportot jelent, "ahol az anyavállalat a leányvállalatok felett szakmai irányítást is ellát, és bár a vállalatcsoport diverzifikált (idegen profilú vállalatokat is tartalmaz), a leányvállalatok alapvetően azonos szakmai jelleget mutatnak." Fogalmilag különbözik a holdingtól, amely a fenti jellemzőkön túlmenően "különnemű, egymással semmiféle kapcsolatban nem álló vállalatok pénzügyi ellenőrzés útján való egyesítése".

Története Magyarországon[szerkesztés]

Eredetileg állami monopólium volt a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer a vállalatok alapítása illetve vállalatok egyesüléseinek létrehozása. Ebben az időszakban alapvetően monolitikus volt az állami vállalatok felépítése. A szűkebb értelemben vett vállalatcsoport fogalmát a Polgári törvénykönyv [2] nem is tartalmazta. Ehelyett csupán a trösztről és az egyesülésről rendelkezett. Az 1977. évi Ptk-reform után, az 1980-as évek során, bizonyos kísérleteket tettek egyes, állami tulajdonban álló vállalatok szervezeti decentralizálására (ez történt pl a Medicor esetében).

A vállatcsoport önálló szabályozásáról a 2006. évi Gt. rendelkezett. Ennek az indoka az volt, hogy "a vállalatcsoport számára előírt törvényi feltételeket teljesítő konszerneket a társasági jog leválassza a hagyományos felelősségátviteli, illetőleg a minősített befolyásszerzéshez kapcsolódó konszernszabályozásról... [A]bban az esetben, ha a konszern ilyenként való működése, egységes fellépése a piacon transzparens, és a vállalatcsoport belső viszonyai közt az előnyök-hátrányok kiegyenlítése megvalósul, akkor más jellegű felelősségi és biztosítéki szabályokra van szükség, mint a klasszikus konszernjogban, ahol a befolyásszerzés transzparenciáját nyilvánossági előírással, a társaságon belüli erőviszonyok kiegyensúlyozását kisebbségvédelmi eszközökkel, a hitelezők védelmét felelősségáttörési szabállyal biztosítja a jog."[3]

A hatályos Polgári Törvénykönyvben[szerkesztés]

A vállalatcsoportra vonatkozó rendelkezéseket a 3:49. § – 3:62. § szakaszai tartalmazzák.

Az elismert vállalatcsoport fogalma[szerkesztés]

A Ptk. 3:49. § szerint az elismert vállalatcsoport az összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezett együttműködés, amely olyan egységes üzletpolitikán alapul, amelyet min. 1 uralkodó tag és legalább 3, az uralkodó tag által ellenőrzött tag határoz meg, a közöttük létrejött uralmi szerződésben. [4] Tagként a vállalatcsoportban részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesülés vagy szövetkezet vehet részt.[5]

Az uralmi szerződés fogalma[szerkesztés]

Az uralmi szerződés meghatározza a vállalatcsoport egészének egységes üzletpolitikáját.[6] Az uralmi szerződésre a szerződések általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. [7]

Egyéb rendelkezések[szerkesztés]

A Ptk. a továbbiakban meghatározza

  • a létrejöttének előkészítésével kapcsolatos főbb szabályokat [8],
  • az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek jogosultságait[9],
  • a vállalatcsoport bejegyzésének joghatását[10],
  • az egyszemélyes társaság esetét a vállalatcsoportban [11]
  • az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyt[12],
  • a beszámolási kötelezettséget [13],
  • a kisebbségvédelmi biztosíték szabályait [14]
  • a munkavállalói részvételre vonatkozó rendelkezéseket [15]
  • az uralkodó tag helytállási kötelezettségét [16]
  • a nyilvántartó bíróság intézkedéseinek körét [17]
  • a vállalatcsoport megszűnésének eseteit[18]
  • a tényleges vállalatcsoport szabályait. [19]

Külföldi megfelelői[szerkesztés]

Japánban[szerkesztés]

A vállalatcsoportokat keirecunak nevezik.

Források[szerkesztés]

  • 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről
  • Sárközy Tamás: Gazdasági státusjog. Aula kiadó, 2003. 184. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Sárközy Tamás: Gazdasági státusjog. 185. old.
  2. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
  3. Pázmándi Kinga
  4. Ptk. 3:49. § (1) bek.
  5. Ptk. 3:49. § (2) bek.
  6. Ptk. 3:50. § (1) bek.
  7. Ptk. 3:50. § (2) bek.
  8. Ptk. 3:51. §
  9. Ptk. 3:52. §
  10. Ptk. 3:53. §
  11. Ptk. 3:54. §
  12. Ptk. 3:55. §
  13. Ptk. 3:56. §
  14. Ptk. 3:57. §
  15. Ptk. 3:58. §
  16. Ptk. 3:59. §
  17. Ptk. 3:60. §
  18. Ptk. 3:61. §
  19. Ptk. 3:62. §

További információk[szerkesztés]