Konszern

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A konszern a vállalatcsoport egyik formája: olyan vállalatcsoportot jelent, "ahol az anyavállalat a leányvállalatok felett szakmai irányítást is ellát, és bár a vállalatcsoport diverzifikált (idegen profilú vállalatokat is tartalmaz), a leányvállalatok alapvetően azonos szakmai jelleget mutatnak." Fogalmilag különbözik a holdingtól, amely a fenti jellemzőkön túlmenően "különnemű, egymással semmiféle kapcsolatban nem álló vállalatok pénzügyi ellenőrzés útján való egyesítése".[1]

Jellemzői[szerkesztés]

A konszernek "a rokon területeken működő társaságokat egyesítik abból a célból, hogy kikapcsolják a konkurenciát, megszerezzék a piacot, és termelési berendezéseiket nagyobb mértékben használhassák ki".[2] A vállalatok részvénytársasági formája megkönnyíti a pénzügyi összekapcsolást a részesedési rendszer alapján.

Története[szerkesztés]

A konszernek az első világháború után fejlődtek ki, a legnagyobb szerepet Japánban játszották, de jelentős szerepük volt Németországban, Angliában és Franciaországban is. A konszern ma a monopóliumok legjellemzőbb formája. A konszern új formája – főleg az Egyesült Államokban – a konglomerátum.

Példák Magyarországon[szerkesztés]

A konszernjog[szerkesztés]

A konszernjog a vállalatcsoportok tagjai között polgári jogi, pénzügyi jogi stb. szabályokat tartalmazó jogterület.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az 1987-es Közgazdasági lexikon a holding fenti jellemzőjét - tévesen - a konszern fogalmi elemének tartja.
  2. Közgazdasági lexikon

Források[szerkesztés]

  • Közgazdasági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1987. 292. old.
  • Sárközy Tamás: Gazdasági státusjog. Aula kiadó 2003. 185. old.