Konszern

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A konszern a tőkés monopólium egyik fejlett formája, amelynek jellegzetessége különnemű, egymással semmiféle kapcsolatban nem álló vállalatok pénzügyi ellenőrzés útján való egyesítése. Egyrészt a rokon területeken működő társaságokat egyesítik abból a célból, hogy kikapcsolják a konkurenciát, megszerezzék a piacot, és termelési berendezéseiket nagyobb mértékben használhassák ki; másrészt alaptevékenységüktől teljesen idegen társaságokat is magukba foglalnak (például különböző termelő-, szállító-, kereskedelmi, szolgáltató vállalatokat, bankokat, biztosító társaságokat stb.). A vállalatok részvénytársasági formája megkönnyíti a pénzügyi összekapcsolást a részesedési rendszer alapján. A konszernek az első világháború után fejlődtek ki, a legnagyobb szerepet Japánban játszották, de jelentős szerepük volt Németországban, Angliában és Franciaországban is. A konszern ma a monopóliumok legjellemzőbb formája. A konszern új formája – főleg az Egyesült Államokban – a konglomerátum.

A konszernjog[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A konszernjog a vállalatcsoportok tagjai között polgári jogi, pénzügyi jogi stb. szabályokat tartalmazó jogterület.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közgazdasági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1987. 292. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]