Uperoleia fusca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia fusca
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. fusca
Tudományos név
Uperoleia fusca
Davies, McDonald & Corben, 1986
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia fusca témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia fusca témájú kategóriát.

Az Uperoleia fusca a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Ausztrália keleti partvidéke és hegyláncai, Queensland középső partvidékétől Új-Dél-Wales középső partvidékéig. Elterjedési területének mérete nagyjából 222 400 km².[1][2][3]

Megjelenése[szerkesztés]

Hasi oldala

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta sötétbarna vagy szürke, apró fekete foltokkal. A fején gyakran halványbarna háromszög alakú folt látható. A hasa világosbarna, apró fehér foltokkal tarkított. A hímek torka sötétszürke. A karok felső része a vállnál halványbarna vagy halványsárga, az ágyék és a combok hátsó része pedig élénk narancssárga vagy sárga. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok. A paratoid mirigyek nagy méretűek.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Tavasztól őszig szaporodik. A petéket a nőstény egyenként rakja le a vízfelszín alatti növényzetre tavakban, mocsarakban, elárasztott füves területeken és árkokban. Az ebihalak hossza elérheti a 4 cm-t, barna színűek, aranyszínű foltokkal és egy határozott aranyszínű, hosszanti csíkkal a pofa végétől a farok végéig. Gyakran rejtőzködnek a víztestek sekély szélein, és körülbelül három hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, nem fragmentált.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]