Tyikszi
| Tyikszi (Тикси) | |
 | |
| Tyikszi látképe (2007 nyár) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Jakutföld |
| Irányítószám | 678400 |
| Körzethívószám | 41167 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4440 fő (2023)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | UTC+9 |
| Elhelyezkedése | |
 Tyikszi
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 71° 38′ 13″, k. h. 128° 52′ 05″71.636836°N 128.867933°EKoordináták: é. sz. 71° 38′ 13″, k. h. 128° 52′ 05″71.636836°N 128.867933°E | |
Tyikszi
Pozíció Jakutföld térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyikszi témájú médiaállományokat. | |
Tyikszi (oroszul: Тикси) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, az északi Laptyev-tenger partvidékén, Jakutföldön, a Buluni járás székhelye. Tengeri kikötő.
Lakossága: 5063 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Laptyev-tenger Tyikszi-öblének nyugati partján, a Léna-deltától keletre, annak közelében fekszik. „Két oldalról a tenger határolja, a másik két oldalon csupasz hegyek, egy ásónyomra már sziklás a talaj…” – írta az 1960-as években ott járt észt író (a későbbi köztársasági elnök), Lennart Meri.
Az öböl 21 km hosszú, bejárata 17 km széles. Az 1910-es évek végén Fjodor Matyiszen „feltérképezte a Tyikszi-öblöt, s felfedezte a szogai széntelepet, a jövendő tengeri kikötő energiabázisát.”[3] A település az északkeleti átjáró rendszeres használatának kezdetén, 1932–1934-ben keletkezett, 1939-ben városi jellegű település rangjára emelkedett.
Éghajlata rendkívül zord. Gyakoriak a hosszan tartó hóviharok, a tél nyolc hónapig is elhúzódik. A januári középhőmérséklet -35 °C, a júliusi 11 °C. A sarki éjszaka november 17-étől január 25-éig, a sarki nappal (fehér éjszakák) május 10-étől augusztus 2-áig tart.
A település gazdasági jelentőségét teherkikötője adja, mely július közepe és október közepe között fogad hajókat. Fontos átrakodó állomás: az európai országrészből érkező tengeri hajók rakományát innen folyami hajókon szállítják tovább a Lénán és más folyókon.
Tyikszit a hajózó idényben Jakutszkkal a Lénán közlekedő hajójárat köti össze; repülőterét polgári célra is használják.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Оценка численности населения на 1 января 2023 года по муниципальным районам".
- ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva.
- ↑ Lennart Meri (1982). Az északi fény kapujában. ford. Bereczki Gábor. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 148. o. ISBN 963 281 157 7.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Nagy szovjet enciklopédia / Tyikszi (orosz nyelven) (3. kiadás ed.). Moszkva. 1969–1978.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|origdate=(súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Nagy szovjet enciklopédia / A Tyikszi-öböl (orosz nyelven) (3. kiadás ed.). Moszkva. 1969–1978.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|origdate=(súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - G. M. Lappo, ed. (1994). Goroda Rosszii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6.
- "Oroszország tengeri kikötői" (orosz nyelven). Morinfocenter.ru. Hozzáférés: 2013. augusztus 20.
- Lennart Meri (1965). Hegyen-völgyön. ford. Bereczki Gábor. Budapest: Táncsics Könyvkiadó. 394–396. o.
