Tuzli
| Tuzli | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Odesszai terület | ||
| Járás | Bilhorod-Dnistrovskyi Raion (2020. július 17. – ) | ||
| Község | Tuzly municipality (2015. augusztus 7. – ) | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1787 | ||
| Irányítószám | 68160 | ||
| Körzethívószám | 4844 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 14 m | ||
| Terület | 2,22 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 51′ 51″, k. h. 30° 05′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 51″, k. h. 30° 05′ 22″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tuzli témájú médiaállományokat. | |||
Tuzli (ukránul: Тузли, románul: Tuzla) falu Ukrajna Odesszai területén, a Tatarbunari járásban. A település a Fekete-tenger partján, a tengertől 4 km-re, a Burnasz-limán mellett fekszik. Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 1914 fő volt. A népesség 90,65%-ka ukrán volt, mellette 6,11%-nyi orosz és 1,57% román kisebbség élt a településen.
A településnek önálló önkormányzata van. A Tuzli Községi Tanácshoz tartozik még Bazarjanka, Bezimjanka, Veszela Balka, Veszele, Lebegyivka, Novomihajlivka és Jasznohorodka falvak.
A területi székhelytől, Odesszától 38 km-re terül el. A településhez eső legközelebbi vasútállomás Kulevcsa, amely az Odessza–Izmajil vasútvonalon helyezkedik el.
Története[szerkesztés]
A település területén az 1950-es években késő bronzkori leleteket találtak. A település közelében 11. századi kurgánokat is találtak. A terület a 16. században az Arany Horda, a 17–18. században az Oszmán Birodalom uralma alatt volt, majd
A jelenlegi települést 1787-ben alapították üdülőfaluként. Előtte a területen nomád legelők voltak. A tengerparton a sótermelés is jelentős volt. A sekély vizű limánokban lepárlással állították elő a sót. A település neve is a török tuz (só) szóból ered. 1799-ben imaházat építettek, melyet később kibővítettek. 1818-ban orosz fennhatóság alá került a terület. Az Ukrajna keleti területeiről szökött jobbágyok is nagy számba telepedtek le itt, más moldovai földművesekkel együtt. A település lakossága 1847-re már elérte az ezer főt. Ebben az időszakban nyitottak általános iskolát. Az 1800-as évek második felében egy ideig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, majd 1873-ban ismét az Orosz Birodalomhoz került.
1918-ban a város Besszarábiával együtt a Román Királysághoz került. Az 1930-as népszámláláskor 3146 lakosa volt. Ebből 40,62% román, 28,96% orosz, 12,91% német, 11,19% ukrán 3,78% zsidó nemzetiségű volt. 1940-ben kezdődött a szovjet fennhatóság, amikor a Szovjetunió megszállta Besszarábiát. 1941–1944 között ismét román fennhatóság alatt volt a város. A Vörös Hadsereg 1944. augusztus 23-án foglalta el a várost. 1959-ig járási székhely volt. Napjainkban a Tatarbunari járáshoz tartozik. Gazdaságában a mezőgazdaság dominál.
