Tudománytan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A teljes tudománytan alapja (1794-1795) Johann Gottlieb Fichte alapvető filozófiai műve.

A teljes tudománytan alapjának címlapja az összkiadásban

Tudománytanát Fichte első alkalommal 1794-ben jelentette meg, abban az évben, amikor a jénai egyetem professzori állását megkapta. Mivel elméletét már akkor is alig értették egynéhányan valamelyest, Fichte kénytelen volt haláláig még 9 további megfogalmazásban és verzióban kiadni azt – nem sokkal több sikerrel.

Fichte számára a központi fogalom az Én, mint a Nem-Én határain belüli egyetlen fix pont. Megkülönbözteti egymástól a mindennapi életben használt, mindenki számára ismert és elérhető, a tér- illetve idő kategóriára épülő szemléletet a valódi Énen alapulótól, amelyet megfelelő tudatosítási folyamat eredményeként fedezhetünk fel magunkban. Ezen fejlődést nem lehet tanítani vagy másokkal elvégeztetni, mindenkinek magának kell, aktív cselekvéssel, a saját Én-tudatát felismernie és kifejlesztenie.

Az Én-fejlesztés módszere nem értelmi gondolkodást igényel, hanem intellektuális szemlélést, ami túllép a fogalmi gondolkodáson. Lényege az adott gondolati tartalomra való koncentrálás és a szemlélődő átélés, aminek eredményeként az eredeti gondolatoknál mélyebb tartalmak jelennek meg a tudatban.

A legismertebb – Henrik Steffens, az akkori jénai tanuló által feljegyzett – példa erre az eljárásra Fichte kísérlete tanítványaival: arra kérte őket, hogy először gondoljanak a falra, majd aztán arra, aki a falra gondol éppen (ez utóbbit az intellektuális szemlélés segítségével).

Fichte tanítványa volt többek között Novalis is, egyike azoknak, akik a Tudománytan megértésében a legmesszebbre jutottak (lásd a Fichte-tanulmányait). A filozófus fia, Immanuel Fichte jelentette meg apja műveit elsőként összkiadásban, és Novalishoz hasonlóan ő is elmélyült tanulmányokat folytatott a Tudománytan alapján (A megismerés és önmegismerés). Mintegy 100 évvel a Tudománytan megjelenését követően rostocki doktori disszertációjában (Igazság és tudomány) Rudolf Steiner adott kulcsot a mű értelmezéséhez és megértéséhez.

A Tudománytant kifejtő és megértetni igyekvő Fichte-művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grundlage der gesammten Wissenschaftslehre (1794)
  • Grundriss des Eigenthümlichen der Wissenschaftslehre (1795)
  • Erste Einleitung in die Wissenschaftslehre (1797)
  • Zweite Einleitung in die Wissenschaftslehre (1797)
  • Versuch einer neuen Darstellung der Wissenschaftslehre (1797)
  • Darstellung der Wissenschaftslehre (1801)
  • Die Wissenschaftslehre (1804)
  • Die Wissenschaftslehre in ihrem allgemeinen Umrisse (1810)
  • Die Wissenschaftslehre (1812)
  • Die Wissenschaftslehre (1813)