Tranzisztoros rádió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tranzisztoros táskarádió 1967-ből

A tranzisztoros rádió a rádió-vevőkészülékek olyan típusa, amely elektroncsövek helyett kisméretű tranzisztorokat használ erősítésre; a jelek demodulálására ugyancsak félvezetőből gyártott diódákat használnak.

Történet[szerkesztés]

Bútor méretű elektroncsöves rádió

Régebben kisebb bútor méretű elektroncsöves rádiókat gyártottak, ám a tranzisztor feltalálása óta lehetővé vált a táska-, illetve zsebrádiók gyártása. Hangminőségük eleinte gyengébb volt az elektroncsövesekénél. Az első, kereskedelemben is kapható tranzisztoros rádió a Regency TR-1 volt, mely germánium alapú Texas Instruments tranzisztorokból építettek.

Tápellátás[szerkesztés]

A tranzisztoros rádiók 4,5-12 V közötti tápfeszültséggel működnek, hordozhatók, ellentétben a csöves rádiókkal, ahol a csövek fűtéséhez jelentős teljesítményre volt szükség, ezért jelentősen többet fogyasztottak, valamint az anódfeszültségük általában 60-300 V között volt, ami javításkor érintésvédelmi kérdéseket is felvetett.

Előnyök és hátrányok a csöves rádiókhoz képest[szerkesztés]

Szokol rádió. Ez a zsebrádió nagyon elterjedt típus volt Magyarországon, hosszú- és középhullámú adást vett. Belső felépítését tekintve középfrekvenciás (ún. KF) trafós, kimenőtrafós, Ge-tranzisztoros

Előnyök:

  • Nincs bemelegedési idő (A hőegyensúly eléréséhez azonban szükség lehet valamennyi időre)
  • Kis méret
  • Könnyebb hordozhatóság (telepes anódpótlóval a csöves is az)
  • Alacsony tápfeszültség (nincs áramütés-veszély)
  • Jelentősen kisebb melegedés, a katódfűtés hiánya miatt.
  • Tartós (nem ég ki az elektroncső, a germánium-tranzisztorok azonban messze nem voltak olyan megbízhatóak, mint a mai szilícium-tranzisztorok)

Hátrányok:

  • Eleinte rosszabb hangminőség
  • Sok tranzisztor kell hozzá (Eleinte a tranzisztorok is drágák voltak)

Belső felépítés[szerkesztés]

Átlagos rádió kibontott képe KF-trafókkal, kimenőtrafóval, trimmerekkel (szélessége kb. 6 cm)

Ezek a rádiók általában 6, 7, vagy 9, esetleg 12 tranzisztort is tartalmazhatnak. Egyes rádiók végfokozatához kimenő transzformátor kell (eleinte egyszerűbb volt PNP germánium tranzisztorokból építve, trafóval megoldva rádiót építeni, mint komplementer párokat használni), míg másoknál 2-3 tranzisztor alkotja a végfokozat erősítő részét.[1] A tranzisztor lehetővé tette a szuperheterodin áramkörök gyors elterjedését, az ilyen rádiók középfrekvenciás (KF) transzformátorokat, illetve sok más hangoló elemet (trimmer) tartalmaznak. Az egyenes rendszerű vevők azonban mentesek az efféle hangoló alkatrészektől. Példa erre a 9 tranzisztoros Junoszty 102, amely sem KF-trafót, sem kimenőtrafót, valamint trimmereket sem tartalmaz. Az alkatrészeket nyomtatott áramköri lapon helyezik el, szemben a csöves rádiók szerelőlapos, valamint légszereléses technológiájával.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.hobbielektronika.hu/forum/getfile.php?id=66312 Tranzisztoros ellenütemű végfok kimenőtrafó nélkül