SOKOL (rádió)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SOKOL-403, export kivitel

A SOKOL (magyarul ejtve: szokol, oroszul: СОКОЛ, „sólyom” szóból) a szovjet Moszkvai Rádiógyár rádió márkája.[1] A gyár SOKOL típusú tranzisztoros rádiói az 1960-as évektől az 1980-as évekig voltak kaphatók.

Típusai[szerkesztés]

SOKOL és SOKOL-403[szerkesztés]

7db PNP germánium tranzisztorral és 1 diódával felépített, szuperheterodin rendszerű hordozható rádió. Az áramkörileg és felépítésben megegyező 1963-as Topaz-2 (Топаз-2) és Start-2 (Старт-2) típusokkal együtt, az 1962-ben bemutatott Start (Старт) típusú rádió továbbfejlesztett változata.[2][3] A típust 1963-1971 között SOKOL, majd 1971-1982 között SOKOL-403 néven, megújult külsővel gyártották.[4][5] Végfokozatát tekintve hagyományos fázisfordító- és kimenőtranszformátoros. Középfrekvenciája: 465 kHz. Hosszúhullámot és középhullámot képes venni, 9V-os elemről vagy akkumulátorról üzemeltethető.

Tranzisztorok:

  • Autodyne keverő: П422 (П423)
  • Középfrekvenciás erősítő: П401 (П422)
  • Hangfrekvenciás előerősítő: П15, МП40 (МП41)
  • Hangfrekvenciás végerősítő: П14, МП40

SOKOL-2[szerkesztés]

Az eredeti SOKOL konstrukciójára épülő, rövidhullámú és középhullámú vételre kifejlesztett zsebrádió, kihúzható teleszkopikus antennával.[6]

SOKOL-4[szerkesztés]

Hosszúhullámú, középhullámú és két rövidhullámú sáv vételére alkalmas hordozható telepes rádió.[7] Felépítésében és áramköri megoldásaiban szorosan kötődik a Sport (Спорт) és későbbi Rossya (Россия) modellekhez.[8][9]

SOKOL-304 és SOKOL-404[szerkesztés]

Kisméretű asztali rádió, KT315 szilícium- és МП40 germánium tranzisztorrokkal szerelve, a hosszúhullám és középhullámú sávok vételére. Gyakori volt a transzformátoros, illetve a kimeneti csatolókondenzátoros végfokozat.[10]

SOKOL-308[szerkesztés]

Rövidhullámú, középhullámú és ultrarövidhullámú sávok vételére kifejlesztett hordozható táskarádió.[11]

SOKOL-310[szerkesztés]

Kisméretű zsebrádió a hosszúhullámú és középhullámú sávok vételére, szilícium tranzisztorrokkal szerelve.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]