Áramütés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rendszerint bizonyos erősség feletti elektromos tér által kiváltott biológiai hatás. Az esetek legnagyobb hányadában hálózati áram - nem megfelelően szigetelt elektromos berendezések által okozott roncsoló hatás.

Áramütés hatásai[szerkesztés]

Az elektromos sokk hatásai többnyire attól függnek, milyen erősségű a szóban forgó elektromos tér, illetve az interakció milyen hosszan áll fenn. Az áramerősséget definíciószerűen a fennálló feszültség, valamint a hálózati ellenállás és a test (biológiai rendszer) ellenállása határozza meg. Általában a hálózati ellenállás ebből a szempontból elhanyagolható, ebben az esetben jórészt a test ellenállását kell figyelembe venni. Egy átlagos emberi test ellenállása hozzávetőleg , amely akár erősen nedves felület esetén a felére, de akár néhány -ra is csökkenhet.

Akut biológiai hatás[szerkesztés]

Elektromos áram fizikai hatásai

A testen keresztülfolyó áram sokrétű hatást válthat ki, attól függően, hogy mekkora erősségű áram jön létre, extrém esetben a letális végkimenetelt. Egy adott áramütés lefolyásánál fontos jelenség, hogy a vezetés milyen módon alakul ki, azaz pl. ember esetén ez a kézen keresztüli fogás által jön e létre vagy más módon. Ha az említett fogás általi vezetés jön létre, figyelembe veendő hogy az elektromos tér izomösszehúzó hatása következtében a reakció bizonyos feszültség felett nem minden esetben szüntethető meg - csak ha az elektromos ív megszakad. Egyes esetekben léteznek skálák, melyek az ún. elengedési feszültség mértékét adják meg, azaz hogy fogás esetén adott feltételek mellett mekkora az a maximum áramerősség, melynél az izomösszehúzó hatás ellensúlyozható. Bizonyos áramerősség felett számolni kell a légző izomzat kontrakciójával, amely a szabályos légzést is befolyásolja, adott esetben annak leállását okozza. Nagyobb feszültség kamra fibrillációt, súlyos esetben szívleállást okozhat.

Égési sérülések[szerkesztés]

Az áramütés okozta égési sérülés csak nagyobb feszültségek esetén szembetűnő, noha természetszerűleg minden áramfolyás (joule-) hőt generál, tehát a legtöbb esetben tapasztalható bőrelváltozás áramütés során. Relatíve hosszabb sokk hatására nemcsak bőrfelszíni elváltozások, hanem a hő hatására szövetroncsolások, esetleg szervi behatások keletkezhetnek, amelyek maradandó organikus traumát okoznak.

Érrendszeri- és idegi bántalmak[szerkesztés]

Abban az esetben, ha az elektromos ív a szíven, vagy mellkasi érintettség révén halad át a szervezeten és megfelelően nagy (30 - 100 mA) áramerősség áll fenn, az légzésleállást és kamraelégtelenséget okozhat. A fibrilláció tartós fennállása letális lehet, ha defibrilláció korlátos időn belül nem következik be. Tartósabb kitettség az idegrendszerben is károkat okozhat, mind annak mozgásszabályzó működését illetően, mind számos agyi tevékenységet ide értve, az emlékezőkészség és fontos kognitív elemek tekintetében egyaránt.

Az áramütés tartóssága[szerkesztés]

Belátható, hogy minél hosszabban áll fenn a kontaktus, annál súlyosabbak a fiziológiai következmények, illetve a károsodások. Az egyik legáltalánosabb érintettsége - neurológiai szempontból - a gerincvelőnek van. Penze (1930), Hyslop (1949), Sylversides (1964) számos tanulmányt folytattak elektromos sokk élettani hatásainak tanulmányozásánál, így a gerincvelő kitettségének lehetséges következményeit illetően. Penze számos esetet megvizsgálva (1931) a neurológiai bántalmak között gerincvelői atropikus paralízist, myelitist és számos esetben amylotropikus sclerosis-t írt le. Petty (1986) rámutatott, hogy - minthogy az erek is izomrostokkal ellátott szervek - áramütés esetén nemcsak a vérkeringés diszfunkciójával számolhatunk, hanem idegi atrophiával is.

Forrás[szerkesztés]

canton.edu/employee/hartle/elec141/Electrical Shock

medbc.com/annals/review/vol_4/num_2