Elektromos áramerősség

André-Marie Ampère (1775-1836) francia fizikus

Az elektromos áramerősség az SI-mértékegységrendszer hét alapegységeinek egyike. Jele: $I$. Elektromos áramon a töltéshordozók sokaságának rendezett mozgását értjük, ennek a folyamatnak a mennyiségi jellemzésére használjuk az elektromos áramerősséget mint fizikai mennyiséget.

Definíció

Az áram erősségét az áramvezető keresztmetszetén időegység alatt áthaladó elektromos töltés nagyságával mérjük.

$I={\frac {Q}{t}}$,

ahol $Q$ a $t$ idő alatt átáramló töltésmennyiség.

Mértékegysége

Az áramerősség mértékegysége az amper, ennek jele: A. Nevét André-Marie Ampère francia fizikusról kapta. 2019. május 20. előtti definíciója olyan állandó elektromos áramerősségként határozta meg, amely két egyenes, párhuzamos végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan kicsiny kör keresztmetszetű és egymástól 1 méter távolságban, vákuumban elhelyezkedő vezetőben fenntartva, e két vezető között méterenként 2·10⁻⁷ newton erőt hoz létre. 2019. május 20-ától az amper definíciója:

$1\ \mathrm {A} ={\frac {1\ e}{1{,}602\ 176\ 634\cdot 10^{-19}\ \mathrm {s} }}$

Időben állandó és változó áram

Az áram irányát a pozitív töltéshordozók mozgásának az irányával definiáljuk.

Ha az áram iránya és erőssége időben állandó, akkor stacionárius vagy egyenáramról beszélünk. Ekkor az áram erőssége:

$I={\frac {Q}{t}}=$ állandó.

Az időben változó áram pillanatnyi áramerősségét a következő differenciálhányadossal értelmezzük:

$I={\frac {\mathrm {d} q}{\mathrm {d} t}}\$,

ahol $q$ az időben változó töltésmennyiség és $t$ az idő.

Források

• Holics László: Fizika 1-2., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-10-7148-0

Kapcsolódó szócikkek

• elektromos áram
• Ohm törvénye
• elektromos feszültség