Trófeabírálat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vadászok kezdetben szubjektív alapon, "szemre" hasonlították össze az agancsokat, majd egyre inkább előtérbe került a mérhető módon való kifejezés igénye. Erre szolgál a trófeabírálat egységesítésének kidolgozása.

Előzmények[szerkesztés]

A szarvasagancsok bírálati képletét 1925-re Nadler Herbert dolgozta ki, és ez 1937-ben nyerte el végleges formáját (Nadler-Képlet). Rendszerét a percentuális egyensúly jellemzi az egyes szépségtényezők súlyozott figyelembevételével. Ez a képlet szolgált a későbbi nemzetközi bírálati képlet alapjául is, amelyet az 1937-ben Berlinben rendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (Conseil International de la Chasse et du Conservation du Gibier, rövidítve: CIC) javaslatára fogadtak el CIC-képlet néven. Ezt a képletet 1952-ben módosították, majd 1954-ben a düsseldorfi kiállításon véglegesítették, s nemzetközi bírálati képletté nyilvánították.

Egyben a CIC a düsseldorfi nemzetközi kiállításon minden vadfajra nemzetközi bírálati képletet állapított meg, amelyeket kisebb módosításokkal azóta is használnak. Magyarországon – a szarvasagancsot kivéve – az ott megállapított képletekkel bírálnak el minden trófeát, kivétel a szarvasagancs, melynek hivatalos bírálata a nemzetközi és a Nadler-képlettel is megtörténik.

Az első hazai trófeakiállítást 1871-ben rendezték a budapesti Lovardában, majd ezt követően évente rendeztek őszi trófeabemutatót. Kiemelkedő az 1891. évi kiállítás, amelyen az előző 10 év díjazott trófeáit mutatták be és ugyancsak jelentős a Millenniumi kiállítás is (1896). A trófeabemutatók sorát az első világháború megszakította, majd 1925 és 1944 között újra éledtek a kiállítások. A második világháborút követően Magyarországon csupán egy igazán nagy kiállításra került sor, ez az osztatlan sikert arató 1971-es Vadászati Világkiállítás volt.

Híres nemzetközi kiállítások voltak a következő városokban: Bécs (1910), Berlin (1937) és Düsseldorf (1954).

Magyarországon 1958-tól kezdődően az Erdészeti Tudományos Intézet keretében kezdett működni egy trófeabíráló bizottság. Az Országos Trófeabíráló Bizottság 1963-ban alakult meg, majd 1969-ben jöttek létre a Megyei Trófeabíráló Bizottságok. Az összes elejtett és elhullott gím-, dám- és őzagancs, mufloncsiga és 12 cm-nél hosszabb vadkan trófea kötelező bemutatást 1970-től rendelet írja elő. A trófeabírálati adatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár gyűjti.

A dámszarvas bírálata[szerkesztés]

1. A szárhosszakat az őz- és a szarvasagancshoz hasonlóan a koszorúk alsó peremétől mérjük, a külső oldalon, a középvonalban, egészen a zárt lapát legmagasabb pontjáig. Az agancsszárak hosszába tehát nem mérhető bele a csipkézet, és azok a keskeny lapátrészek sem, amelyeknek a szélessége nem haladja meg a lapát legnagyobb szélességének a felét. Miután többszöri próbaméréssel megállapítottuk a zárt lapát legmagasabb pontját, a két szár cm-ben mért átlaghosszának a fele adja a pontértéket. (Zárt lapát alatt a csipke nélküli lapos agancsrész értendő): 2. A szemágak mérését a szarvasaganccsal azonos módon végezzük. A koszorúk felső pereme alól kiindulva vezetjük a mérőszalagot az ágak külső görbületén az ághegyek végéig. A cm-ben mért átlaghosszúság egynegyede a pontérték. 3. A lapát hosszának a méréshez meg kall állapítani a lapát kezdetét. Ez a pont általában a sarkantyúk alatt található, ott, ahol a szár körmérete legalább 1 cm-rel nagyobb, mint a szár legvékonyabb részén mért körméret. Ettől a ponttól kiindulva vezetjük a mérőszalagot a lapát hajlásának megfelelően az előbb megállapított zárt lapát legmagasabb pontjáig. A tized centiméter pontossággal kiszámított átlaghossz adja a lapáthossz pontszámát. 4. A koszorúk (rózsák) a középvonalban körbemérjük, az esetleges beöblösödéseket meghúzott mérőszalaggal áthidaljuk. Az átlagkörméret centimétereinek száma a pontszám.
5. –6. A szemág és a középág közötti körméretet a száruk legvékonyabb helyén mérjük. A tized centiméter pontossággal mért körméretek külön-külön adják a pontértékeket.
7. –8. A középág és a lapát közötti szárkörméreteket ugyancsak a legvékonyabb helyen mérjük: külön-külön adják a pontszámot. Ha a körméret nem mérhető, mert a lapátalakulás közvetlenül a középágtól indul, akkor a felső körméret értékét úgy állapítjuk meg, hogy az alsó körméret értékéhez hozzáadunk 1 cm-t.
9. A lapát szélességén a zárt lapát legszélesebb helyén mért kerületének felé értjük. Ezt a csipkék között – erősen rászorított szalaggal – állapítjuk meg, a hossztengelyre merőleges vonalban. A centiméterben mért átlagszélességet megszorozzuk 1,5 –del, az eredmény adja pontértéket.
10. A tömeget kg-ban mérjük és a kiskoponyás tömeget vesszük alapul az őz- és szarvasagancshoz hasonlóan. A száraz nagykoponyás tömegből 0,25 kg-ot kell levonni. A frissen lefőzött nagykoponyás agancs tömegből 24 órás száradás után a következő értékeket kell levonni:

  • 2 kg agancstömegig 0,30 kg
    2-3 kg agancstömegig 0,35 kg
    3-4 kg agancstömegig 0,40 kg
    4,1 kg-tól felfelé 0,45 kg

A helyesen megállapított tömeg kétszerese adja a pontértéket.
11. A színre 0-2 pontig adható szépségpont tizedpontokban, attól függően, hogy a lapát színe fakó, világos, átlagos barna vagy szép sötétbarna.
12. Az ágvégekre (csipkézet) 0-6 pont adható tizedpontokban. A csipkézet akkor szép, ha a közepes hosszúságú ágak egyenletesen szegélyezik a zárt lapátrészt.
13. A tömeg, az alak szabályosságra 0-5 pont adható tizedpontokban, attól függően, hogy a lapátok mennyire szimmetrikusak, terebélyesek és azért a lapátok hosszúsági és szélességi méretei arányosak-e.
14. A terpesztést a zárt lapátok belső középvonalában mérjük, a koponyatető síkjával párhuzamosan. A legnagyobb belső távolság általában a felső harmadban mérhető. A jó terpesztésért külön szépségpont nem adható, viszont büntetőpont jár az elégtelen terpesztésért a következő adatok alapján amit az összpontszámból le kell vonni. Levonás a terpesztésre (a szárhossz százalékában):

  • 85% alatt 1 pont
    80% alatt 2 pont
    75% alatt 3 pont
    70% alatt 4 pont
    65% alatt 5 pont
    60% alatt 6 pont

15. Hibás lapátért levonandó 0-10 pont, attól függően, hogy a lapát erősen öblös, formátlan, erősen hasadó stb.
16. A hibás, pudvás, töredezett lapátélekért további 0-2 pont vonható le.
17. Az egyéb szabálytalanságokért, ághiányért, bántó aszimmetriáért, szabálytalan kinövésekért levonható még 0-6 pont.


A gímszarvas bírálata[szerkesztés]

1. A szárhosszak mérését a koszorúk (rózsák) alsó peremétől kezdjük, és a mérőszalagot szorosan a szárhoz szorítva végigvezetjük a szár középvonalában – külső oldalon – egészen a leghosszabb koronaág hegyéig.
A tized centiméter pontossággal mért szárhosszak átlagának a fele adja a pontszámot.
2. A szemágak hosszát a koszorúk felső peremétől kiindulva mérjük – a külső oldalon – az ágak hegyéig. Ha a tized centiméter pontossággal megállapított átlaghosszat elosztjuk néggyel, az eredmény adja a pontszámot.
3. A középágak hosszát a szártól való kiindulás helyétől kell mérni – a külső oldalon – az ágak hegyéig, tized centiméter pontossággal. Ha az átlag hosszat elosztjuk néggyel az eredmény adja a pontszámot.
4. A koszorúk (rózsák) körméret a perem középvonalán kell mérni tized centiméter pontossággal. A két körméret átlaga adja a pontszámot.
5. –6. A szárak alsó körméretét a számág és a középág közötti a legvékonyabb helyen kell mérni, függetlenül a jégág elhelyezkedésétől. (Néhány próbaméréssel határozhatjuk meg a legkisebb körméret helyét.)
A két (tized centiméter pontossággal mért) körméret – külön-külön – adja a pontszámot.
7. –8. A szárak felső körméretét a középág és a korona között a legvékonyabb helyen kell mérni. Az esetleges vendégág jelenléte esetén a középág és a vendégág közötti legvékonyabb helyen mérjük a körméretet, mivel minden középág fölötti ág a koronához számít. A pontértéket – az alsó körmérethez hasonlóan – a két legkisebb körméret adja.
9. A képletben kiskoponyával mért agancstömeg szerepel. Egész koponya esetén a tömegből 0,7 kg-ot kell levonni. Ha a bírálat a kifőzést követő 8 napon belül történik, a beszáradásra ajánlatos még a következő levonást alkalmazni:

  • 4-6 kg agancstömegig 0,3 kg
    6-8 kg agancstömegig 0,4 kg
    8-10 kg agancstömegig 0,5 kg
    10 kg-nál nagyobb agancstömegnél 0,6 kg

10. Minden ág egy pontot ér. Az ágak számának megállapításakor minden 2 cm-nél hosszabb ágképződmény ágnak minősül, még akkor is, ha az egy letört ág 2 cm-nél hosszabb maradványa.
11. A mesterségesen festett vagy háncsban levő agancs színe: nulla pont.
12. A gyöngyözés akkor szép, ha a középnagy gyöngyök körben egyenletesen borítják a szárakat és az ágak alsó harmadát.
13. A terpesztés méretét a koponyatető síkjával párhuzamosan kell végezni, a szárak legnagyobb belső távolsága között. Ellentétben az őzaganccsal, a terpesztés az ághegyek között nem mérhető, hanem csak az első korona elágazásánál. A pontszámot úgy számítjuk ki, hogy a cm-ben mért terpesztést megszorozzuk 100-zal és elosztjuk az átlagszárhosszal. A kapott százalékból a képlet segítségével megállapítható a pontérték.
14. A koronát szubjektív módon értékelik. Gyilkos vagy kétoldali villás koronáért nulla pont jár. A maximális 10 pont csak a kivételesen nagy, a legalább 5-5 hosszú ágú koronával rendelkező agancs kaphatja.
15. A jégág pontszáma nem számítás eredménye, hanem szubjektív módon ítélhető meg. Ha egy jégág van, és ez 20 cm-nél hosszabb vagy két jégág van, de egyik sem hosszabb 10 cm-nél, legfeljebb 1 pont adható. A két hosszú, a szem- és középággal arányos jégág értéke 2 pont.
16. Az egészséges, fényes, fehérre csiszolt ágakért adható meg a 2 pont. Ha az 1-16 pontok alatt kiszámított értékeket összeadjuk, megkapjuk az agancs pontértékét. Ebből 0-3 pont levonható a feltűnően szabálytalan formáért vagy torzulásért stb.

A muflonkos bírálata[szerkesztés]

1. A csigák hosszának méretét a homlokcsonttól kiindulva vesszük fel. A külső görbület középvonalában, a legnagyobb köríven végigvezetett mérőszalaggal, a szarv hegyéig.
2. –4. A szarv körméretének méréséhez a két csiga hosszából meghatározzuk a harmadokat (mindkét csigánál külön-külön) és krétával megjelöljük. A harmadolást a bázistól, vagyis a homlokcsonti széltől kiindulva végezzük, a hosszméréshez hasonlóan. A tized centiméter pontossággal megállapított hat körméretértéket harmadonként átlagoljuk, és az így kapott három eredmény adja a pontszámot. (A számítást század centiméter pontossággal végezzük.)
5. Terpesztés alatt a két szarv külső pontja között mért legnagyobb távolságot értjük, függetlenül attól, hogy ez a két pont a szarvak külső felületén vagy körívén, vagy a kiforduló szarv végén van. Leghelyesebb a terpesztés tolómércével (subler) vagy faátlalóval mérni.
6. A szín megítélése szubjektív alapon történik, és maximum 3 ponttal értékelhető.

  • Világos (sárgás) szín 1 pont
    Barna (sárgás) szín 2 pont
    Sötétbarna (feketés) szín 3 pont

Természetesen tizedespontokat is adhatunk.
7. Gyűrűződés alatt a szarvon haránt irányban futó barázdák alakulását értjük. Ezt a leghelyesebb a második harmad barázdáltsága alapján elbírálni. Támpontként javasolható hogy számoljuk meg ebben a harmadban egy 5 cm-es szakaszra jutó barázdák számát. 4-5 barázdás gyenge, 5 8 barázdásig közepes, 8 barázda fölött szép sűrűnek ítélhetjük meg a barázdáltságot, amelyre 1-3 pont adható, 0,5 pont különbséggel. Természetesen nemcsak a barázdák száma, hanem mélysége, szép futása és egyöntetűsége is befolyásolja az adható pontszámot.
8. A csavarodottság a szarvak ívelését és növekedési irányát jelenti. Ideális a csavarodottság, ha az ívben kettős törés van, tehát spirálvonalat ír le a szarv, a nyaktól kellő távolságra és a szarvhegy kifelé irányul.
9. Az 1-8. pont alatt felsoroltak számértékének összege adja a muflontrófea pontértékét. Ebből a pontszámból különböző hibás szarvalakulások aszimmetria vagy sérülés esetén azonban le kell vonni 0,5-5,00 pontot. A kicsi, egy-két centiméteres törés nem hiba.


A vadkanagyar bírálata[szerkesztés]

1. A nagy agyarak hosszát a külső görbületre szorosan ráfektetett mérőszalaggal mérjük, az agyar gyökérrészétől kiindulva a hegyéig, tized centiméter pontossággal. A két hosszadat század centiméter pontossággal kiszámított átlaga adja a pontszámot. (Törött végű agyaron csak a ténylegesen mérhető agyarrészt vehetjük figyelembe.)
2. A nagy agyar szélességét a legszélesebb helyen mérjük tolómércével vagy körzővel, tized milliméter pontossággal. Mérőszalaggal mérve pontatlan eredményt kapunk. A két szélességi méret milliméter pontossággal kiszámított átlagértékét szorozzuk 3-mal, az eredmény adja a pontszámot. Rendellenesen kiálló csontkinövés (sérülés) nem mérhető a szélességbe.
3. A kis agyarak körméretét a legvastagabb helyen mérjük, lehetőleg 0,5 cm-nél nem szélesebb acél mérőszalaggal. Mindkét kis agyar tized centiméter pontossággal mért körmérete külön-külön adja a pontszámot.(Rendellenes csontkinövés, sérülés nem mérhető a vastagságnál.)
4. A szépségpontokat szubjektív alapon ítéljük meg. A bírálat megkönnyítése végett a legújabb CIC-határozat szerint az max. 2 ponttal, a kis agyarak max. 3 ponttal értékelhetők. (A két érték együtt adja a max. 5 pontot.)
5. A hibákért levonható pontérték nagyon jelentős, mivel összesen 10 pontig terjedhet. A levonás mértékének megítéléséhez a következő felsorolás az irányadó:

  • A nagy agyarak eltérő hosszáért, szélességéért és ívéért legfeljebb 3 pont vonható le.
    A kis agyarak eltérő hosszáért és ívéért legfeljebb 3 pont vonható le.
    A nagy és kis agyarak közötti szembetűnő aránytalanságért legfeljebb 1 pont vonható le.
    A kis agyarak koptatójának elégtelen hosszáért: 4 cm alatt levonható 1,5-3 pont, 4-5 cm-ig 0,5-1 pont.


Az őzagancs bírálata[szerkesztés]

1. A mérőszalag kezdő végét odafogjuk a koszorú (rózsa) alsó pereméhez, innen kiindulva vezetjük végig a mérőszalagot a szár külső oldalának középvonalán a középső ág hegyéig. A koszorú felső pereménél a mérőszalagot a szárhoz szorítjuk anélkül, hogy a koszorú és a szár közötti öblösödésbe benyomnánk. A két szárhossz centiméterben mért hosszát összeadjuk, és elosztjuk kettővel, így megkapjuk az átlagszárhosszat, amelynek fele az érdemelt pontszám.
2. A képletben a kiskoponyával mért agancstömeg szerepel. A nagykoponyás agancsból 90 gr-ot le kell vonni. A képlet a teljesen beszáradt agancsra vonatkozik, ezért a frissen lefőzött agancs 24 órás száradás után lemért tömegéből 10%-ot le kell vonni a beszáradásra. Így nem érhet bennünket meglepetés akkor sem, ha az agancs csak 1-2 év múlva kerül kiállításra. A helyesen megállapított, gr-okban kifejezett agancstömeget megszorozzuk 0,1-del, és a kapott érték a pontszám.
3. Az agancs köbtartalmát vízbe merítéssel, a vízkiszorítás mértékéből állapítjuk meg. A hivatalos bírálaton ezt az erre a célra készített mérleggel mérik. Saját célra megfelel a következő módszer: Egy 10 l-es vödröt közel színültig megtöltünk vízzel, és ezt egy lehetőleg pontos mérlegre állítjuk (bolti vagy babamérleg). A mérlegre annyi súlyt rakunk, hogy a vízzel telt vödörrel a mérleg nullára álljon vissza. (A kitárázásra bármilyen anyagot használhatunk, pl. téglát, kockakövet). Ezután kézbe vesszük az agancsot és a koponyánál megtartva belenyomjuk az agancsszárakat a vízbe úgy, hogy a víz éppen ellepje a rózsa alsó peremét, de az agancs ne érjen a vödör falához. Az így mért tömeg közvetlenül a pontozáshoz használható köbtartalom értékét adja, amelyet gr-ban kifejezve 0,3-del meg kell szorozni, az kapott érték a pontszám. Ha nincs módunk a köbtartalommérésre, akkor számítással is megközelíthető értékhez jutunk a következő módon: A gr-okban kifejezett tömegértéket megszorozzuk 0,23-dal, az így kapott eredmény a tömeg és a köbtartalom együttes pontszámát adja. (Pl.: egy 450 gr-os agancs esetében a tömeg és a köbtartalom együttes pontszáma 450 × 0,23 = 103,5 pont.)
4. A szín értékelésére a következő felsorolás ad útmutatást:

  • Világos vagy mesterségesen festett 0 pont
    Sárgás vagy világosbarna 1 pont
    Közepesbarna 2 pont
    Sötétbarna, de kissé foltos, fény nélküli 3 pont
    Egyenletes sötétbarna, majdnem fekete, selyemfényű 4 pont

5. A gyöngyözés egyértelműen való megítélése elég nehéz, mivel a gyöngyözöttség mértéke és a gyöngyök formája nagyon változó. Általában akkor beszélünk ideális gyöngyözöttségről, ha a középnagy gyöngyök egyenletesen körben borítják a szárakat, úgy hogy az ágak alsó harmadára is kiterjednek.
6. A koszorú (rózsa) elbírálása is szubjektív alapon történik. Ideálisnak nevezzük a terebélyes széles körben egyenletes (nem szakadozott) gyöngyözött koszorút.
7. A terpesztés a két szár egymástól való legnagyobb belső távolsága, a koponyatetővel párhuzamos síkban mérve. A mérés helye aszerint változik, hogy elölnézetből milyen a szárak vonala. A szétálló, egyenes növésű agancsoknál a középső ágak hegyén, az abroncsos állású, fölül összehajló formánál pedig a felső harmadban a két szár között mérhető a legnagyobb távolság. A terpesztés mértékét a szár hosszának százalékában fejezzük ki úgy, hogy a terpesztés centimétereinek számát szorozzuk 100-zal, és elosztjuk az átlagos szárhosszal. A kapott százalékból a következő felsorolás segítségével állapítható meg a pontérték. A terpesztés:

  • Nagyon szűk, ha a szár hosszának 30%-ánál kevesebb 0 pont
    Szűk, ha a szár hosszának 30-35%-a 1 pont
    Közepes, ha a szár hosszának 35-40%-a 2 pont
    Jó, ha a szár hosszának 40-45%-a 3 pont
    Nagyon jó, ha a szár hosszának 45-75%-a 4 pont
    Túlterpesztett, ha 75%-on felüli 0 pont

8. Ideálisnak mondjuk az erős ágú, egészséges csontanyagú világos, fényesre csiszolt, hegyes ágvégű agancsokat. Ilyen esetben adható meg a maximális 2 pont. A tompa, pudvás végű, gyengén fejlett ágakért nem adható pont, a közepesen fejlett, ép, de nem fényesre csiszolt ágakért 1 pont jár. A verekedés következtében kissé lepattant ághegy nem minősül hibának.
9. Az őzagancs formáját elől és oldalnézetből vizsgáljuk. A forma a legjelentősebb szépségtényező. Értékeléskor a terpesztést nem vesszük figyelembe, mivel azt külön bíráljuk el. A formáért adható pontértéket a következő tényezők szabják meg: szimmetria, a szárak ívelése, a szárak erőssége, az ágak erőssége, az ágak nagysága és elhelyezkedése a száron (tűzés). Mindezek figyelembevételével ideális formájúnak nevezzük az olyan szabályos „hatos” agancsot, amelynek szép ívelésű erős szárain jól tűzött hosszú (legalább 6 cm-es) ágak helyezkednek el. Az ilyen agancs kaphatja meg a maximális 5 pontot a formáért. A forma értékelésével a bírálat befejeződik.
Az 1-9. Pont alatt megállapított számértékeket összeadjuk, és a megkapott eredmény egyenlő az agancs pontértékével.
10. A szabálytalan, torz alakulásokért a pontszámból levonható maximum 5 pont (hibapont).

Források[szerkesztés]

  • Bakkay, L., Szidnai, L. és Szabolcs, J. 1971. Tíz év aranyérmes trófeái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Széchenyi, Zs. 1948. A szarvas selejtezése. in: Széchenyi Zs.: Szarvasok nyomában, Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, pp. 126-177
  • Szidnai, L. 1972. Trófeák kikészítése, bírálata, fotózása. A vadgazdálkodás fejlesztése. 5, pp. 1-162. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály, Budapest
  • Szidnai, L. 1978. Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Szidnai, L. 1995. Szelekció és trófeabírálat. In Heltay, I. (szerk.): Vadásziskola, 3. kötet: 42-57. oldal
  • Szidnai, L., Bognár, G. és Huszár, T. 1989. Magyarország aranyérmes trófeái 1970-1989. Budapest
  • Szunyoghy, J. 1963. A magyarországi szarvas. Kandidátusi értekezés, Magyar Természettudományi Múzeum. Budapest
  • Állami Vadászvizsga tananyag

További információk[szerkesztés]

Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a trófeabírálat címszót a Wikiszótárban!