Toszon
Toszon (hangul: 도선 국사, Toszon kuksza, handzsa: 道詵, RR: Doseon guksa) a Silla-időszak (i.e. 57 – i.sz. 935) egyik legnagyobb koreai buddhista szerzetese volt, a szon () (禪, 선, japán zen) buddhista irányzathoz tartozott. Életéről különféle legendák szólnak. Nevét leggyakrabban a phungszu ()val (風水, 풍수), azaz a koreai fengsujjal és a jóslással kapcsolatban szokás említeni.
Legendák[szerkesztés]
A történetek szerint már fiatalon, 15 évesen elvált a családjától, hogy szerzetesnek álljon. Mire elérte a felnőttkort, hatalmas bölcsességre tett szert. Élete során sorban látogatta a templomokat. Akkoriban sok szerzetes megfordult Kínában, hogy bővítse ismereteit, Toszon ()ról azonban úgy tartják, hogy ő nem járt kínai földön, és ő maga nem is alapított iskolát.[1] A legendák szerint megjósolta Thedzso () király (太祖, 태조, születési nevén Vanggon (), 王建, 왕건, uralkodott 918 és 943 között) felemelkedését, és legitimizálta is uralkodását.[2] A jövendölésen kívül olyan tanácsokkal is ellátta a király apját, Vangnjung ()ot (王隆, 왕륭), hogy mi alapján válassza ki a megfelelő helyet a palotája megépítéséhez.
Jelentősége[szerkesztés]
A korabeli szövegek nem említik szorosan együtt Toszon () szerzetest és a buddhizmust, viszont Vanggon () története a Korjoszában () (高麗史 고려사, Korjo () története) rávilágít arra, hogy az uralkodók is mennyire fontosnak tartották a szerzetes elveit.[3] Vanggon () a fiának írt intelmei között külön kitért az építkezésekre is a politikai és adminisztrációs parancsokon kívül. Ezt összefoglaló néven Hunjosipcsónak () (訓要十條, 훈요십조, „Tíz intelem”) nevezik.[4] Az intelmek között a geomanciára vonatkozó kikötötte, hogy a jövőben a templomok és kolostorok helyét gondosan kell megválasztani, csak olyan helyre építkezhetnek, amely megfelel a Toszon () által meghatározott elveknek.[5]
Ma is található Szöul egyik külső kerületében egy Toszonsza () (道詵寺, 도선사) nevű buddhista templom, amely mögött egy több méteres szobor emelkedik.[6][7] Ennek keletkezését is a szerzetes mágiájának tulajdonítják. A jövendőmondók a pátriárkájuknak tekintik.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lee, P. H. - Bary, W. T. (eds) 1997. Sources of Korean Tradition: From Early Times Through the Sixteenth Century. Columbia University Press, New York. 132-135.
- ↑ Bowman, J. S. (ed.) 2013. Columbia Chronologies of Asian History. Columbia University Press, New York. 201.
- ↑ Vermeersch, S. 2007. "Buddhism as a Cure for the Land": BUSWELL Jr., R.E.: Religions of Korea in Practice. Princeton University Press. 76-85.
- ↑ Breuker, R.E. 2010. Establishing a Pluralist Society in Medieval Korea. Brill, Leiden. 356-358.
- ↑ Lee, P. H. (ed.) 1993. Sourcebook of Korean Civilization. Vol. 1. Columbia University Press, New York. 233-236.
- ↑ Archivált másolat. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
- ↑ Grayson, J. H. 2002. Korea: A Religious History. Routledge Courson. 72-73.
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Baker, D. 2008. Korean Spirituality. University of Hawaii Press.
- Hideaki, T. - Shigeyuki, O. 2012. Relationships Between Feng Shui and Landscapes of Changan and Heijo-kyo. Archi-Cultural Translations through the Silk Road. 2nd International Conference, Mukogawa Women's Univ., Nishinomiya, Japan. July 14.16. Proceeding.
- Yoon, H. 1975. "An Analysis of Korean Geomancy Tales" Asian Folklore Studies, Vol. 34, No. 1. Nanzan University.
- Yoon, H. 2003. "A Preliminary Attempt to Give a Birdseye View in the Nature of Traditional Eastern (Asian) and Western (European) Environmental Ideas"Environment Across Cultures (Ehlers, E. and Gethmann, C. F. eds). Springer-Verlag, Berlin&Heidelberg. 123-142.
- Yoon, H. 2006. The Culture of Feng Shui in Korea. Lexington Books.
- Yoon Hongkey (lecturer): The Role of Pungsu in Korean Culture. The 36th Societas Koreana Lecture Meeting. The Academy of Korean Studies. 2012.09.05. [1]
