Tionil-klorid
| Tionil-klorid | |||
A tionil-klorid szerkezete | |||
A tionil-klorid 3D-modellje | |||
| Más nevek | szulfinil-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7719-09-7 | ||
| PubChem | 24386 | ||
| ChemSpider | 22797 | ||
| EINECS-szám | 231-748-8 | ||
| ChEBI | 29290 | ||
| RTECS szám | XM5150000 | ||
| InChIKey | FYSNRJHAOHDILO-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 1209273 | ||
| UNII | 4A8YJA13N4 | ||
| UN-szám | 1836 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | SOCl2 | ||
| Moláris tömeg | 118,97 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen vagy halványsárga színű folyadék | ||
| Sűrűség | 1,638 g/cm³ (20 °C)[1] | ||
| Olvadáspont | −104,5 °C[1] | ||
| Forráspont | 76 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Bomlik, hidrolizál[1] | ||
| Viszkozitás | 0,6 cP | ||
| Gőznyomás | 121 hPa (20 °C)[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Molekulaforma | trigonális piramis | ||
| Dipólusmomentum | 1,4 D | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Maró (C)[2] | ||
| NFPA 704 | |||
| R mondatok | R14, R20/22, R29, R35[2] | ||
| S mondatok | (S1/2), S26, S36/37/39, S45[2] | ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | Szulfonil-klorid Szelén-oxidiklorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A tionil-klorid vagy szulfinil-klorid egy szervetlen vegyület, amelynek összegképlete SOCl2. A kénessav savkloridja, szerkezete a kénessavéból vezethető le, a kénessavmolekulában található két hidroxilcsoportot klóratomokkal helyettesítve. A molekulája trigonális piramis alakú. Színtelen, levegőn füstölgő, szúrós szagú folyadék.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Vízzel hevesen reagál, hidrolizál. A folyamat során kén-dioxid fejlődik és sósav keletkezik. A hidrolízis reakcióegyenlete:
Hevítés hatására elbomlik, a bomlás termékei a kén-trioxid, a dikén-diklorid és a klór. Ez a reakció megfordítható
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tionil-klorid foszfor-pentaklorid és kén-dioxid reakciójával állítható elő.
Előállítható a „kémiai tulajdonságai” részben szereplő második, megfordítható reakció alapján is.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tionil-kloridot a szerves kémiában klórozószerként alkalmazzák. Elektrolitként szolgál a lítiumakkumulátorokban. Felhasználják növényvédőszerek, kártevőirtószerek, gyógyszerek és festékek előállításához is.[1]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 A tionil-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 24. (JavaScript szükséges) (angolul)
- 1 2 3 A tionil-klorid (ESIS)[halott link]