Kénessav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kénessav
IUPAC-név Kénessav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7782-99-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet H2SO3
Moláris tömeg 82,07 g/mol
Sűrűség 1,03 g/cm³ (20 °C, vizes oldat)[1]
Oldhatóság (vízben) vízben jól oldódik, csak vizes oldatban ismeretes.
Savasság (pKa) pKa1=1,81 (18 °C)
pKa2=6,91 (18 °C)
Veszélyek
Főbb veszélyek Maró (C)[1]
R mondatok R20, R34[1]
S mondatok S26, S36/37/39, S45[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Kén-dioxid
Kénsav
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kénessav (H2SO3) egy szervetlen, kétértékű sav, a kén egyik oxosava. Tiszta állapotban még nem sikerült előállítani.

Sói a szulfitok, savanyú sói a hidrogén-szulfitok.

A kénatom oxidációs száma a kénessavban +4. A kén-dioxid vízben oldásakor keletkezik HSO3 és kevés SO2−3 formájában.

Szerkezete[szerkesztés]

A kénessav molekulaszerkezete nem egyértelmű, egyes feltételezések szerint az egyik hidrogénatom közvetlenül a kénatomhoz kapcsolódik, a képlete HSO2OH, ez a szerkezet egyértékű savra utal.

A kénessav tautomériája

A kénessavból két proton leadásakor keletkező szulfition trigonális piramis alakú, a központi kénatom egy nemkötő elektronpárt tartalmaz.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

A kén-dioxid vizes oldatát nevezik kénessavnak, bár abban a nem disszociált sav, ha egyáltalán létezik, csak igen kis koncentrációban van jelen. Az oldat a spektroszkópiai vizsgálatok szerint főleg különböző SO2·nH2O hidrátokat, ezen felül nyomnyi, az oldat koncentrációjától, hőmérsékletétől és pH-értékétől függő mennyiségű H3O+, HSO3, S2O2−3 és SO2−3 ionokat tartalmaz. Nemdisszociált kénessavat nem sikerült kimutatni:

A kénessavat forralva az SO2 elpárolog és a víz visszamarad.

Kétértékű, középerős sav. Lúgokkal reagálva biszulfitokat (hidrogén-szulfitokat) és szulfitokat képez. Redukáló tulajdonságú, oxigén hatására kénsavvá vagy ditionsavvá oxidálódhat. Pl.:

A fenti reakció a térfogatos analízisben alkalmazható.

Enyhe oxidálószer, ha egy fémet (pl. cinket, vasat, alumíniumot) feloldunk benne, a kénessav feleslege a fejlődő hidrogént oxidálhatja, miközben hidrokénessavvá redukálódik.

Sói[szerkesztés]

Az alkálifémek szulfitjai vízben jól oldódnak. Redukáló tulajdonságú vegyületek. A vízoldékony szabályos szulfitok általában enyhén lúgos kémhatásúak, míg a hidrogén-szulfitok kémhatása enyhén savas.

A többi szulfit (az ammónium-szulfit(en) kivételével) vízben rosszul oldódik. Az ilyen oldatok általában hidrogén-szulfit-ionokat tartalmaznak.

Ha a hidrogén-szulfitokat hevítjük, piroszulfitokká alakulnak, emiatt a szilárd hidrogén-szulfitok elkülönítése csak néhány nagyobb kation (Rb, Cs) esetén sikerült. A piroszulfitok a pirokénessav sóinak tekinthetők, a pirokénessav azonban szabad állapotban nem ismeretes.

Elemi kénnel redukálva tioszulfátok keletkezhetnek:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d A kénessav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)

Források[szerkesztés]

  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004., 972–974. oldal. ISBN 963-19-5255-X

Kapcsolódó lapok[szerkesztés]