Foszfor-pentaklorid
| Foszfor-pentaklorid | |||
Foszfor-pentaklorid (szerkezete gáz halmazállapotban) | |||
Foszfor-pentaklorid | |||
| IUPAC-név | Foszfor-pentaklorid | ||
| Más nevek | Foszfor(V)-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 10026-13-8 | ||
| PubChem | 24819 | ||
| ChemSpider | 23204 | ||
| EINECS-szám | 233-060-3 | ||
| ChEBI | 30335 | ||
| RTECS szám | TB6125000 | ||
| SMILES | ClP(Cl)(Cl)(Cl)Cl | ||
| InChIKey | UHZYTMXLRWXGPK-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 2622 | ||
| UNII | 0EX753TYDU | ||
| UN-szám | 1806 | ||
| ChEMBL | CHEMBL1465793 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | PCl5 | ||
| Moláris tömeg | 208,22 g mol−1 | ||
| Megjelenés | színtelen, kristályos | ||
| Sűrűség | 2,12 g cm−3[1] | ||
| Olvadáspont | 148 °C (nyomás alatt), normál nyomáson 100 °C-on szublimál anélkül, hogy megolvadna[1] | ||
| Forráspont | 160 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | bomlik[1] | ||
| Gőznyomás | 0,02 mbar 20 °C-on, 0,09 mbar 30 °C-on, 0,8 mbar 50 °C-on[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Koordinációs geometria | trigonális bipiramisos | ||
| Dipólusmomentum | 0 D | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | Nagyon mérgező (T+)[1] | ||
| R mondatok | R14-R22-R26-R29-R34-R48/20[1] | ||
| S mondatok | (S1/2)-S7/8-S26-S36/37/39-S45[1] | ||
| LD50 | 660 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | POCl3, PCl3, PF5 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A foszfor-pentaklorid (vagy foszfor(V)-klorid) a foszfor kloridja, +5-ös oxidációs számú foszfort tartalmaz. A képlete PCl5. A tiszta foszfor-pentaklorid színtelen. Ha bomlás miatt klórt tartalmaz, zöldes színű. Levegőn füstölög. Mérgező hatású.
Szerkezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gáz halmazállapotban trigonális bipiramis alakú molekulákból épül fel. A szilárd foszfor-pentakloridban azonban autodisszociáció lép fel, benne tetraéderes felépítésű PCl+4 komplex kationok és oktaéderes elrendezésű PCl−6 komplex anionok találhatók.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Igen reakcióképes vegyület. Nedvesség hatására könnyen hidrolizál, ilyenkor először foszfor-oxi-klorid (vagy más néven foszforil-klorid) és sósav képződik.
- .
Ha nagyobb mennyiségű víz van jelen, a foszforil-klorid tovább hidrolizál ortofoszforsavvá és sósavvá.
Erélyes klórozó hatása van. A savakat savkloridokká alakítja. Foszfor-pentaklorid hatására kloriddá alakul a szilícium-dioxid, az arzén-trioxid és az ón-dioxid is. Ha zárt csőben volfrám-trioxiddal hevítik, a volfrám-trioxid volfrám-hexakloriddá alakul.
Még a nemesfémeket is megtámadja és kloriddá alakítja őket. Vízelvonó hatása is van, például bór-trioxiddá alakítja a bórsavat.
Élettani hatása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mérgező hatású. Belélegezve köhögést okozhat. A szemben kötőhártya-gyulladást, de akár vakságot is okozhat. Ha bőrre kerül égési sebeket okoz.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A foszfor-pentaklorid foszfor-trikloridból képződik, ha az klórral reagál.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Klórozószerként alkalmazzák. Karbonsavakból karbonsavkloridok állíthatók elő foszfor-pentaklorid segítségével.[2]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A foszfor-pentaklorid adatai, tulajdonságai, veszélyei (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai. ISBN 963-17-7288-8