Tin Pan Alley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Tin Pan Alley épületei 1910-ben[1]
A Tin Pan Alley épületei 1910-ben[1]
Ugyanazok az épületek 2011-ben
Ugyanazok az épületek 2011-ben

Tin Pan Alley alatt az USA könnyűzenei életében a 19. századvég és a 20. század elején meghatározó zeneműkiadók és zeneszerzők egykori csoportját értik. A korábbi szlengkifejezés [2] eredetileg konkrét helyre vonatkozott, Manhattanben (New York) a nyugati 28. utcának az Ötödik és Hatodik sugárút közötti részére, és egyúttal az USA szórakoztatózene-iparára.[3][4]

Leírása[szerkesztés]

A 19. század végére a szórakoztatózene Boston, Philadelphia, Chicago és Cincinnati központú kiadóinak egy része New York akkori szórakoztatónegyedébe, a Broadway és a 28. utca közelébe telepedett. Ugyanakkor a vállalkozók egy része nem is a zene területéről került a Tin Pan Alley világába, más értékesítési háttérrel rendelkeztek, volt aki vízvezetékekben, vagy ruházati termékekben volt érdekelt.[5] A Tin Pan Alley születése elég pontosan behatárolható, az 1885-ös évre, amikor több kiadó nyitotta meg üzletét itt. Az első zeneműkiadók a századforduló táján telepedtek részben külföldről, részben az USA más városaiból. A Remick kiadócég – melynél George Gershwin pályája elején song pluggerként dolgozott - pl. 1902-ben Detroitból költözött ide.[6] A jazz és a szórakoztatózene terjesztésében a legnagyobb szerepet ezek, a Tin Pan Alleyre sereglett „zenekereskedő cégek” vitték, ahol kiadók által közreadott dalokat szinte pusztán üzleti szempontból, „futószalagon” írták. Így születtek meg a szentimentális balladák, a szerelmi dalok, a ritmikus ragtime-ok vagy a vaudeville-zenék.[6]

Elnevezése - Tin Pan Alley - magyarul megközelítőleg „cintányér utcát” jelent, ezt állítólag 1903-ban Monrose Rosenfeld újságíró használta először, az ezekben a zeneműkereskedésekben az elhangolódott, vagy eltérő hangolású zongorákból áramló nagy lármára, zenebonára utalva,[6] ugyanakkor nem találtak tőle egyetlen cikket sem, ahol ezzel a kifejezéssel élt volna.[7][8] Az Online Etymology Dictionary szerint (1882) a szleng kifejezés, - tin pan – akkoriban lepukkant zongorát jelentett.[9]

A Broadway és a 28. utca találkozásánál a Tin Pan Alleyt jelző tábla 2022-ben
Tin Pan Alley plakett a 28. utcán Manhattanben

A zeneműkiadók a kiadó és a fogyasztó közötti ügynököket alkalmaztak a zeneművek népszerűsítésére, úgynevezett song pluggert. A song plugger afféle sláger-maneken volt, aki a vevők rendelkezésére ott helyben, az erre a célra létesített kis fülkében lezongorázta és előénekelte a kívánt számot. Ezektől a pluggerektől függött, hogy a dalból sláger lesz-e vagy sem. Elsősorban saját cégük műveit kellett népszerűsíteniük, fő feladatuk volt, hogy az „áruból” minél többet és többfelé eladjanak, hiszen egy új sláger igen sokat jövedelmezett - a kiadónak. A pluggereket külső helyszínekre is szerződtették, színházba, vendéglőbe, iskolába, kabaréelőadásokra kellett járniuk, ahol például ártatlan látogató képében a nagyközönség körében kezdték el énekelni saját cégük dalait.

A 19., 20. század fordulóján a szerzői jogvédelem az USA-ban még nem volt olyan erős, így a Tin Pan Alley kiadói gyakran, hogy a sikert biztosítsák, már népszerű szerzők, társszerzők neveivel jelentették meg a még nem befutott szerző művének kottáját. A zenészek nagyon nagy számban a kelet-európai zsidó bevándorlókból kerültek ki, egyik legsikeresebb közülük Irving Berlin volt.

A Tin Pan Alley hanyatlásának ideje pontosan nem meghatározható, van aki az 1930-as évek nagy gazdasági világválságára teszi, amikor a fonográf, a rádió és a mozi elterjedése aláásta a nyomtatott zene világát, mások szerint Tin Pan Alley egészen az 1950-es évekig meghatározó volt, majd a régebbi stílusokat felváltó rock and roll megjelenésével a zeneipar cégei a 49. utcában álló Brill Building környékére húzódtak.

Városvédők csoportjának köszönhetően 2022. április 2-án a 28. utcának a Broadway és a Hatodik sugárút közötti része hivatalosan is “Tin Pan Alley” nevet kapta, emléktáblát is helyeztek el ugyanitt.

Zeneszerzők és dalszövegírók[szerkesztés]

Lásd még: New York zenei élete (kategórialap)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Reublin, Rick (March 2009) "America's Music Publishing Industry: The story of Tin Pan Alley" The Parlor Songs Academy
  2. Collins: Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., 1976 ISBN 000434331X 549. o.
  3. Mooney Jake (October 17, 2008) "City Room: Tin Pan Alley, Not So Pretty" The New York Times
  4. Christopher Gray (July 13, 2003) "Streetscapes: West 28th Street, Broadway to Sixth; A Tin Pan Alley, Chockablock With Life, if Not Song" The New York Times
  5. Whitcomb, Ian (1973) After the Ball. Allen Lane, p.44
  6. a b c Juhász Előd. George Gershwin. Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 37-38. o. (1964). Hozzáférés ideje: 2023. február 23. 
  7. Friedmann, Jonathan L. (2018). Musical Aesthetics: An Introduction to Concepts, Theories, and Functions. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing. p. 119.
  8. Brackett, David. The Pop, Rock, and Soul Reader: Histories and Debates. Irvington, New York: Oxford University Press (2005). ISBN 0195125711 
  9. "tin pan alley" etyomonline.com, January 14, 2020

További információ[szerkesztés]

  • Bloom, Ken. The American Songbook: The Singers, the Songwriters, and the Songs. New York: Black Dog and Leventhal, 2005. ISBN 1-57912-448-8 OCLC 62411478
  • Charlton, Katherine (2011). Rock music style: a history. New York: McGraw Hill.
  • Forte, Allen. Listening to Classic American Popular Songs. New Haven: Yale University Press, 2001.
  • Furia, Philip. The Poets of Tin Pan Alley: A History of America's Great Lyricists (1990). ISBN 0-19-507473-4 .
  • The American's Songs: The Stories Behind the Songs of Broadway, Hollywood, and Tin Pan Alley (2006). ISBN 0-415-99052-1 .
  • Goldberg, Isaac. Tin Pan Alley, A Chronicle of American Music. New York: Frederick Ungar, [1930], 1961.
  • Hajduk, John C. "Tin Pan Alley on the March: Popular Music, World War II, and the Quest for a Great War Song." Popular Music and Society 26.4 (2003): 497–512.
  • Hamm, Charles. Music in the New World. New York: Norton, 1983. ISBN 0-393-95193-6
  • Jasen, David A. Tin Pan Alley: The Composers, the Songs, the Performers and Their Times. New York: Donald I. Fine, Primus, 1988. ISBN 1-55611-099-5 OCLC 18135644
  • Jasen, David A., and Gene Jones. Spreadin’ Rhythm Around: Black Popular Songwriters, 1880–1930. New York: Schirmer Books, 1998.
  • Jones, John Bush. Reinventing Dixie: Tin Pan Alley's Songs and the Creation of the Mythic South. Louisiana State University Press (2015. március 13.). ISBN 9780807159446. OCLC 894313622 
  • Marks, Edward B., as told to Abbott J. Liebling. They All Sang: From Tony Pastor to Rudy Vallée. New York: Viking Press, 1934.
  • Morath, Max. The NPR Curious Listener’s Guide to Popular Standards. New York: Penguin Putnam, Berkley Publishing, a Perigree Book, 2002. ISBN 0399527443
  • Napier-Bell, Simon. Ta-ra-ra-Boom-de-ay: The Beginning of the Music Business (2014). ISBN 978-1-78352-031-2 
  • Sanjek, Russell. American Popular Music and Its Business: The First Four Hundred Years, Volume III, From 1900 to 1984. New York: Oxford University Press, 1988.
  • Sanjek, Russell. From Print to Plastic: Publishing and Promoting America’s Popular Music, 1900–1980. I.S.A.M. Monographs: Number 20. Brooklyn: Institute for Studies in American Music, Conservatory of Music, Brooklyn College, City University of New York, 1983.
  • Smith, Kathleen E. R. God Bless America: Tin Pan Alley Goes to War. Lexington, Ky: University Press of Kentucky, 2003. ISBN 0-8131-2256-2 OCLC 50868277
  • Tawa, Nicholas E. The Way to Tin Pan Alley: American Popular Song, 1866–1910. New York: Schirmer Books, 1990. ISBN 0028725417
  • Whitcomb, Ian After the Ball: Pop Music from Rag to Rock. New York: Proscenium Publishers, 1986, reprint of Penguin Press, 1972. ISBN 0-671-21468-3 OCLC 628022
  • Wilder, Alec. American Popular Song: The Great Innovators, 1900–1950. London: Oxford University Press, 1972.
  • Zinsser, William. Easy to Remember: The Great American Songwriters and Their Songs. Jaffrey, NH: David R. Godine, 2000. ISBN 1-56792-147-7 OCLC 45080154

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap