Ugrás a tartalomhoz

Testkép

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A testkép kialakulása már gyermekkorban elkezdődik, a saját test felfedezésével. (Joanika Ring: Children and discovery (bronz), 1995)

A testkép (angolul: body image) az ember saját testének szubjektív megtapasztalása, a test esztétikai vagy szexuális vonzerejének megélése. A body image kifejezést először Paul Schilder osztrák neurológus és pszichoterapeuta használta The Image and Appearance of the Human Body (1935) című könyvében.[1] Az emberiség történelme során mindig nagy hangsúlyt fektetett az emberi test szépségére, az idők során azonban jelentős változáson ment keresztül a szép emberi test fogalma. Az egyes emberek saját testképét jelentős mértékben befolyásolja az, ahogyan a társadalom meghatározza a szépséget.

A testkép fogalmát számos területen és tudományágban használják, többek között a pszichológiában, az orvostudományban, a pszichiátriában és a pszichoanalízisben, a filozófiában és a feminista mozgalmakban. A nyomtatott és elektronikus sajtó is széles körben szokta használni annak ellenére, hogy nincs egységesen elfogadott meghatározása a kifejezésnek.[2] Az egészségesen ideális testet, amely „etalonként" szolgálhat a valós testkép kialakításához, manapság főleg arányszámokkal - például testtömegindex - illetve ezek táblázataival határozzák meg az egész világon.[3] Azonban ezek az arányszámok is számos korláttal bírnak.[4]

Az egyes ember személyisége, saját tapasztalatai, illetve a külső (szociális és kulturális) hatások befolyásolják a testkép kialakulását. A testkép általában egy - az adott kultúrára és korra jellemző - ideához viszonyítva alakult ki, ehhez képest jelenik meg valakiben a pozitív vagy negatív testkép.[5] Igen gyakran előfordul, hogy a saját testről kialakult testkép eltér a másokban kialakult testképtől, vagyis ahogy az adott személyt látják, megítélik.

Mint azt az Amerikai Pszichológiai Társaság 2007-es tanulmánya is megállapította,[6] a nyugati kultúrában és a médiában a nők (és a lányok) szexualizálása, a szexista reklámok, a nemi sztereotípiák megjelenítése, a szexualitás felhasználása a reklámokban egyrészt felerősíti és megmerevíti a társadalom elvárásait azzal kapcsolatban, hogy kellene kinézniük az embereknek, másrészt nagymértékű feszültséget kelt azok (főleg a fiatalok) körében, akik nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni ennek a képnek. A teljesíthetetlen elvárások és az elérhetetlen ideálok vezethetnek a testképzavarokhoz és olyan súlyos betegségekhez, mint az anorexia vagy a bulimia,[7][8] bár tudományos körökben néhányan aggodalmukat fejezték ki, hogy ezek a megállapítások nem tényeken alapulnak.[9] A testképzavar a férfiakat is érintheti.[10][11]

A testkép zavarainak súlyos pszichológiai és fiziológiai következményei lehetnek. Dr. Aric Sigman brit biológus kutatásai alapján egyes nők agyában olyan kémiai anyagok jelennek meg egy sovány nő képének megpillantása után, amelyek csökkentik önértékelését és súlyos esetben önutálathoz vezethetnek.[12] A testképzavarral küzdő, negatív testképpel rendelkező személyek (függetlenül attól, hogy mások milyennek látják őket) általában valamilyen módon megpróbálják megváltoztatni saját testüket, például fogyókúrával vagy plasztikai sebészettel.

Kialakulása és jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schilder osztrák pszichológus, Freud tanítványa volt. Részben a freudi énképre, az egora alapozva alkotta meg a testkép fogalmát, amelyet előbb számos tanulmányban,[13] majd az 1935-ben kiadott The Image and Appearance of the Human Body ("Az emberi test képe és megjelenése") könyvében publikált. Schilder meghatározása[14] szerint a testséma és a testkép (Körperschema, Körperbild) kapcsolata:

...míg a testséma a neuropszichológiai és morfológiai fejlődési folyamatokból alakul ki, a testkép magában foglalja a testhez kapcsolódóan kialakuló ideákat, hiedelmeket, percepciókat és attitűdöket.[15]

Schilder azt próbálta feltárni, hogyan viszonyul a test tényleges struktúrája, formája, anatómiai modellje az egyénben kialakult testképhez, illetve utóbbinak milyen forrásai (érzékelési, pszichológiai, szociológiai) lehetnek.

Ekkor jelentkezik az általános probléma, ahogyan a test-kép tükrözi a test struktúráját. Milyen kapcsolat létezik a test anatómiája, valamint a poszturális modellje és a testről kialakult ismereteink között? Elképzelhető, hogy sokkal több van a testképünkben, mint amit tudatosan ismerünk testünkről.[16]

A testkép gyermekkortól kezdve alakul ki az emberekben, elsősorban a saját test érintése, mozgása és látása alapján történő feltérképezése, valamint a másokkal folytatott érintkezés, kapcsolat és a testi tapasztalatok alapján. A testkép lehet tudatos és tudattalan, lehet aktuális vagy tárolt (korábbi emlékeken alapuló).

Françoise Dolto francia gyermekpszichológus hívta fel a figyelmet (1984) a tudattalan testkép kialakulására: a gyermekek korai élményei önmagukról elsősorban a testükhöz kapcsolódnak, a kibontakozó önérzékelés a test fiziológiájára alapul. Az érintésen túl a testkép kialakulásában fontos szerepet játszik a külvilág, gyermekkorban a szülők (elsősorban az anya) tekintete és a bennük kialakult kép, illetve az általuk adott visszajelzés. Kohut (2001) az anya tekintetének csillogásában határozta meg a kiegyensúlyozott személy önszeretetének korai és egy életre szóló forrását.

A testkép problémái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negatív testkép (diszmorfia) kialakulása (például: hogy valaki irreálisan kövérnek tartja magát) már a gyermekkorban elkezdődhet és később komoly egészségügyi problémák és pszichés betegségek (depresszió, anorexia és bulimia) forrása lehet. A negatív testkép az egyik legfőbb oka annak, hogy valaki változtatni akar a testén, akár fogyókúrával, akár plasztikai sebészeti beavatkozással. Kashubeck-West et al. kutatásai során kimutatta, hogy a fogyni akaró férfiak és nők körében általános a negatív testkép.[17]

Korunkban régóta jelentős társadalmi vita zajlik arról, hogy a médiában látható vékony vagy esetenként sovány modellek, hírességek és influenszerek által közvetített soványságkultusz - karöltve a kapitalizmus szépségkultuszával - mekkora mértékű és milyen minőségű befolyást gyakorol a kamaszok és a fiatal felnőttek korosztályában az egyéni személyiségfejlődéssel párhuzamosan alakuló testképre. A médiában rendszeresen mutatott személyiségek miatt ma a soványságot nem csak a szépséggel, hanem a népszerűséggel, sikerességgel és a boldogsággal is összekapcsolják az arra fogékony emberek széles tömegei.[18][19]

Számos javaslat született arra vonatkozóan, hogy a túlságosan sovány modelleket ne alkalmazzák vagy tiltsák ki a kifutókról és a divatlapokról. Naomi Wolf 1991-ben kiadott A szépség mítosza című könyvében[20] beszámolt arról, hogy 33 000 amerikai nő közölte a kutatókkal, hogy inkább 5-7 kilót fogynának, mint bármilyen más célkitűzést megvalósítsanak.[21][22] A testkép és a szociális-társadalmi elvárások, behatások súlyát mutatja, hogy amikor kutatók egyetemi hallgatóknak sovány nők képeit mutatták, akkor a kutatási alanyok elégedettsége saját testükkel csökkent, ugyanakkor azok, akik duci vagy túlsúlyos nők képeit látták, azok elégedettségi szintje nőtt.[23][24]

A nőkhöz képest a férfiak testképének ügye csak a közelmúltban került a tudományos kutatások és a közvélemény érdeklődésének középpontjába.[11] A férfi testképzavarok középpontjában az izomzat fejlettsége áll, mivel tanulmányok alapján a férfiak átlagosan 10–13 kg izomzatot szeretnének felszedni, elsősorban szintén a társadalomban kialakult eszményi férfi képe, illetve a médiában ábrázolt izmos (és vékony) férfimodellek hatására. A kutatások alapján ennek a testképnek a kialakulása is gyermekkorban kezdődhet, mivel a fiúk számára készített akcióhősök, játékmodellek szinte minden esetben, néha groteszkül izmos alakokat ábrázolnak.[25]

A testkép zavarainak, megváltozásának kezelése, vagy éppen az aktuális és tárolt testkép közötti különbségek, feszültségek feloldása nagy szerepet játszik a daganatos vagy amputált páciensek utókezelésében.[26]

  1. Paul Schilder (1999). The Image and Appearance of the Human Body. Routledge.
  2. Ld. néhány testképpel foglalkozó cikket a meghatározás Archiválva 2012. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben [Tiltott forrás?] után.
  3. BMI classification WHO:Global database on body mass index (angolul)
  4. Ideális testsúly kiszámítása - kalkulátor, táblázat, testtömegindex, BMI Archiválva 2016. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben Mosthallottam.hu, 2016. november 2.(magyarul)
  5. "Tippek a pozitív testkép kialakulásához". novagyok.hu. Hozzáférés: 2012. április 10.
  6. "Report of the APA Task Force on the Sexualization of Girls" (PDF). American Psychological Association. 2007.
  7. Ezzel kapcsolatban ld. még: "Reklámok és nemek". 2009. december 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 10..
  8. "Archivált másolat". 2011. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 10. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  9. Ferguson, C. (2011. március). "Who is the fairest one of all: How evolution guides peer and media influences on female body dissatisfaction" (PDF). Review of General Psychology. 15 (1): 11–28. doi:10.1037/a0022607. 2012. március 1. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 10. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  10. "Testképzavaros férfiakat kutatnak a magyar pszichiáterek". Hozzáférés: 2012. április 10.
  11. 1 2 "Body Image Dissatisfaction: A Growing Concern Among Men". 2012. március 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 10.
  12. "Skinny celebs a health hazard". Sydney Morning Herald. 2010. október 20. Hozzáférés: 2010. október 20.
  13. Paul Schilder (1923). Das Körperschema: Ein Beitrag zur Lehre vom Bewusstsein des eigenen Körpers. J. Springer.
  14. Schilder, 1923
  15. Manfred Bechstein. "Körperkonzept - Körperschema" (PDF). Hozzáférés: 2012. április 10.
  16. Schilder, 1935
  17. Kashubeck-West S, Mintz LB, Weigold I (2005. október). "Separating the Effects of Gender and Weight-Loss Desire on Body Satisfaction and Disordered Eating Behavior". Sex Roles. 53 (7–8, ): 505–518. doi:10.1007/s11199-005-7138-4.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: extra központozás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)[halott link]
  18. Nyáry Luca - Ha testalkatok válnak trenddé, azzal mindig tömegek veszítenek / Ezért gáz újra a „heroin chic”-et ünnepelni (wmn.hu, 2022.11.20.)
  19. Barnóczki Brigitrta - Formában maradni luxus, mégis újra a soványság a divat (Telex.hu, 2024.05.09.)
  20. Naomi Wolf - The Beauty Myth (London, 1991) ISBN 9780099861904
  21. Naomi Wolf (2002). The Beauty Myth: How Images of Beauty Are Used Against Women. Harper Perennial. ISBN 0060512180.
  22. A könyv kritikája: The Beauty Myth by Naomi Wolf Reviewed by Laura Bryannan
  23. Sonia Tucca; Jennifer Petters, S; Peters, J (2008 Nov). "Media influences on body satisfaction in female students" (PDF). Psicothema. 20 (4): 521–4. PMID 18940045. {{cite journal}}: Check date values in: |date= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  24. Hawkins, Nicole; Richards, P. Scott; Granley, H. Mac; Stein, David M., N; Richards, PS; Granley, HM; Stein, DM (2004). "The Impact of Exposure to the Thin-Ideal Media Image on Women". Eating Disorders. 12 (1): 35–50, 16p, 2 charts. doi:10.1080/10640260490267751. ISSN 1064-0266. PMID 16864303.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  25. Pope, et al. 1999
  26. dr. Riskó Ágnes. "BEVEZETÉS AZ ONKOPSZICHOLÓGIÁBA". Hozzáférés: 2012. április 10.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Body image című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.