Tenerifei katasztrófa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tenerifei katasztrófa (KLM 4805-ös és Pan Am 1736-os járat)
Tenerife747s.png
A két repülőgép az ütközés előtti pillanatokban
(számítógépes grafika)
Adatok
Dátum 1977. március 27.
Helyszín Los Rodeos repülőtér (most Tenerife északi reptér), Tenerife, Kanári-szigetek
Ok ütközés a kifutópályán
Halottak 583
Sebesültek 61
Túlélők 61, 0
Repülőgép
Repülőgép Boeing 747-121 és Boeing 747-206B
Üzemeltető Pan Am, KLM
Lajstromjel N736PA, PH-BUF
Elnevezés Clipper Victor, Rjin
Utasok 380, 234
Személyzet 16, 14
Térkép
A katasztrófa helyszíne  (Kanári-szigetek)
A katasztrófa helyszíne
A katasztrófa helyszíne
Pozíció Kanári-szigetek térképén
é. sz. 28° 28′ 54″, ny. h. 16° 20′ 18″Koordináták: é. sz. 28° 28′ 54″, ny. h. 16° 20′ 18″

1977. március 27-én, a Kanári-szigetcsoporthoz tartozó Tenerife sziget Los Rodeos nemzetközi repülőterén történt a repülés történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája. Két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe a kifutópályán összeütközött és felrobbant, a két gépen összesen 583 ember vesztette életét. Csak 61-en élték túl a katasztrófát.

A két repülőjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pan Am 1736-os charterjárata Los Angelesből, New York-i megállóval indult Las Palmasra. A KLM 4805-ös charterjárata Amszterdamból indult a Las Palmas-i reptérre.

A baleset előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hely idő szerint 12 óra 30 perckor bomba robbant a Las Palmas-i reptér indulási csarnokában. A robbanás után pánik tört ki az épületben, és mindenki igyekezett kijutni a terminálból. A robbanásnak halálos áldozata nem volt, azonban 8 ember súlyos sérüléseket szenvedett. Mint később kiderült a bombát egy helyi szeparatista csoport helyezte el, akik a Kanári-szigetek elszakadásáért harcoltak.

Negyed órával később ismeretlen telefonáló közölte a repülőtér hatóságaival, hogy még egy bomba van elhelyezve, mely hamarosan működésbe lép. Az információ birtokában a hatóságok azonnal kiürítették és bezárták a Las Palmas-i repülőteret. Az összes érkező gépet átirányították a Tenerife-i Los Rodeos repülőtérre, köztük a KLM és a Pan Am gépét is. A Pan Am kapitánya ugyan próbálkozott azzal, hogy a levegőben körözve kivárja, míg megnyitják a repülőteret, azonban ezt megtagadta az irányítás.

A baleset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

14 óra 15 perckor a KLM repülőgépe leszállt Tenerifén és a 12-es pályaküszöb mellett található várópontra irányították, mivel a forgalmi előtér már megtelt az átirányított repülőgépekkel. Itt a már előzőleg leparkolt norvég Braathens SAFE Boeing 737-es mellé állt a KLM Jumbó-ja. Ezután leszállt a dán Sterling Boeing 727-es gépe, mely a KLM géppel szemben kapott helyet. Nem sokkal ezután landolt a SATA DC-8-asa, mely a 727-es mellé állt. A holland gép utasait a repülőtér tranzit várójában helyezték el, míg a személyzet felkészítette a repülőgépet a tovább útra. Nem sokkal később landolt a Pan Am 747-ese és a KLM gépe mellé parkolt. Az amerikai gép utasai nem szálltak ki a gépből, és a személyzet is csak a repülőgép átvizsgálása végett kért utaslépcsőt.[1]

A Las Palmas-i repteret 14 óra 30 perckor megnyitották, miután alaposan átvizsgálták és nem találtak újabb bombát.[2] 15 óra 30 perckor Grubbs kapitány (Pan Am) engedélyt kért az indulásra, azonban ezt az irányító torony megtagadta. A hatalmas gép se a terminál, se a futópálya irányába nem tudott elindulni, mivel a guruló utakat szinte teljesen eltorlaszolták a parkoló repülőgépek. Grubbs kapitány és másodpilótája, Robert Bragg türelmetlenül járkáltak fel-alá a holland gép körül és méregették, vajon van-e elegendő hely arra, hogy elsőnek guruljanak ki. Azonban belátták, hogy nem férnek el a KLM gépe mellett. Egyetlen megoldás maradt csak, ha kivárják a holland gép indulását. Igen ám de a KLM utasai még a terminál épületében várakoztak. Így eleve reménytelen volt, hogy a Pan Am előbb indulhasson.

Az időjárás egyre romlott, ezért Van Zanten kapitány (KLM) úgy döntött, hogy tankol. Döntését azzal indokolta, hogy ha esetleg későn érnének Las Palmasba, akkor nem akar ezzel is időt veszíteni, mivel a szolgálati idejük hamarosan lejárt volna, és abban az esetben nem indulhatnak vissza Amszterdamba. A hír hallatán a már amúgy is feszült Pan Am személyzete még idegesebb lett, mert utasaik már több mint 13 órája voltak a fedélzeten, ráadásul este egy luxushajót kellett volna elérniük, mellyel 12 napos hajóútra indultak.

Végül nem sokkal 17 óra előtt a KLM megkapta a gurulási engedélyt, mely úgy szólt, hogy guruljanak végig a futópályán és a végénél tegyenek egy 180º-os fordulót, majd várjanak a felszállási engedélyre. Az engedélyt a másodpilóta visszaigazolta és a gép megkezdte a gurulást. Eközben a Pan Am gépét arra utasították, hogy kezdjen el gurulni a KLM gépe mögött a futópályán, de azt a C3-as gurulón hagyják el.[3] Grubbs kapitány az engedélynek megfelelően kigurult a várópontról és a KLM gépét követve, de jóval lassabban gurulva indultak el a pálya másik vége felé. A KLM elérte a 30-as pályaküszöböt és megkezdte a 180º-os forduló végrehajtását. Eközben a Pan Am elérte a C3-as guruló utat. Ekkor némi zavarodottság uralkodott mindkét pilótafülkében, mely visszavezethető az előző órák fárasztó és idegfeszítő várakozására. Az amerikai személyzet nem volt benne biztos, hogy melyik gurulóúton kell lefordulniuk a ködben. Az utasítást megkapták ugyan, de csak egy kisméretű térképük volt a számukra ismeretlen repülőtérről. Rá is kérdeztek többször, hogy melyiknél kell lefordulniuk. Miközben a torony többször elismételte a gurulóút számát angolul és spanyolul is addigra a Pan Am gép épp elérte azt. Grubbs kapitány látván, hogy ez egy „Z” alakú rendkívül kedvezőtlen szögben csatlakozó gurulóút, úgy döntött nem kockáztatja meg, hogy a 135°-os szögű forduló alatt esetleg lefussanak a betonról, így tovább gurultak. Azonban fogalmuk sem volt, hogy ez volt az ominózus C3-as guruló. A KLM ebben a pillanatban fejezte be a 180º-os fordulót és Van Zanten kapitány gázt adott. Ekkor rászólt a másodpilóta, hogy „- Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat és annyit mondott „- Tudom, gyerünk, kérdezz rá!” Ezt a másodpilóta meg is tette. 17:05:44.8 „-KLM4805 felszállásra kész, …várjuk az ATC engedélyt.” 17:05:53.4 „-KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.”

Ekkor Van Zanten kapitány újra gázt adott és kiengedte a kerékfékeket. A másodpilóta ekkor nem mert újra szólni, inkább visszaolvasta az útvonalengedélyt. Eközben a Pan Am személyzete hallotta a rádióforgalmazást, és azonnal jelezték helyzetüket. 17:06:20.3 „- Még gurulunk lefelé a kifutón mi 1736-os !!!!” Ezt a közleményt sajnos a KLM pilótái nem hallották, mivel épp a másodpilóta olvasta vissza az útvonalengedélyt, így a KLM pilótafülkéjében csak sípolás hallatszott. Pár másodperc múlva a KLM gépe már egyre gyorsabban gurult a futópályán. 17:06:25:6-kor a torony nyugtázta a Pan Am jelentését „- Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” „- O.K. Szólunk, ha üres a pálya.”[4] Ekkor döbbent rá a KLM személyzete, hogy előttük még ott gurul a Pan Am 747-es. Az amerikai gépről ekkor pillantották meg a KLM fényeit. Grubbs kapitány teljes gázt adott a jobb oldali hajtóműveknek és minden igyekezetével azon volt, hogy a gépet megmentse, ezért megpróbált legurulni a pályáról. Azonban egy ekkora gépnek kell pár másodperc egy ilyen manőver végrehajtásához. Eközben a KLM gépén Van Zanten kapitány teljes erőből húzta a botkormányt, hogy a PH-BUF mielőbb a levegőbe emelkedjen. A repülőgép farokütközője mintegy 100 méteren keresztül végigszántotta a betont, mindhiába. A KLM gépe 290 km/h sebességgel elemelkedett a betontól, amikor nekiütközött a Pan Am gépének, mely épp a futópályáról menekült volna. A kétségbeesetten túlhúzott KLM 747-es orra és az első törzsszekciója még átsuhant a Pan Am felett, de a főfutók és a hajtóművek már nem. Így a KLM szinte leborotválta a Pan Am függőleges vezérsíkját, valamint az emeleti kabint. A PH-BUF futóművei és hajtóművei leszakadtak az ütközés során. A repülőgép még 150 métert repült majd visszazuhant a pályára, ahol további 300 métert csúszott, míg végül 90° szögben kifarolt és oldalára dőlve megállt. A gép azonnal felrobbant és a pusztító tűz pillanatok alatt elterjedt. A Pan Am gépe szintén kigyulladt, majd másodpercekkel később felrobbant. A két gép fedélzetén lévő mintegy 120 000 liternyi kerozin hatalmas tűzvészt okozott.[5] A tragédiában a KLM fedélzetén tartózkodó 234 utas és a 14 fős személyzet életét veszítette. A Pan Am gépét 64 utasnak, 4 légi-utaskísérőnek és a 3 pilótának sikerült elhagynia a robbanás előtt, azonban 316 utas és a személyzet további 9 tagja már nem tudott kijutni a roncsból. A 64 megmenekült utas között nagyon sokan súlyos sérüléseket szenvedtek és a kórházban később 10 fő életét veszítette. Így a Pan Am utasai közül összesen 326 fő veszítette életét. A roncsok még órákig égtek, mire a tűzoltóknak sikerült megfékezni a lángokat. A katasztrófa szomorú mérlege 583 halott és 61 túlélő.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]