Tavi szaibling

Tavi szaibling
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae) Nem: Salvelinus Faj: S. alpinus
Tudományos név
Salvelinus alpinus alpinus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Salmo alpinostagnalis Smitt, 1886 Salmo alpinus Linnaeus, 1758 Salmo ascanii Valenciennes, 1848 Salmo carbonarius Strøm, 1784 Salmo hybridus Smitt, 1886 Salmo laevis Walbaum, 1792 Salmo lepechini (non Gmelin, 1789) Salmo levis Mohr, 1786 Salmo nivalis Faber, 1829 Salmo oquassa Girard, 1854 Salmo palja Walbaum, 1792 Salmo punctatus Cuvier, 1829 Salmo rutilus Nilsson, 1832 Salmo salvelinostagnalis Smitt, 1886 Salmo salvelinus (non Linnaeus, 1758) Salmo trutta laevis Walbaum, 1792 Salmo ventricosus Nilsson, 1832 Salvelinus alpinus salvelinus (non Linnaeus, 1758) Salvelinus aureolus Bean, 1887 Salvelinus lepechini melanostomus Berg, 1932 Salvelinus lepechini profundicola Berg, 1932
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tavi szaibling témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tavi szaibling témájú kategóriát.

A tavi szaibling (Salvelinus alpinus alpinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül és a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó sarkvidéki szemling (Salvelinus alpinus) egyik alfaja.

Előfordulása

A tavi szaibling előfordulási területe Európában az Alpok előhegyei és az alpesi tavak (a központi vonulattól északra, 2300 méterig). A tavi szaibling egyike az északi Jeges-tenger parti vizeiben és folyótorkolataiban élő sarkvidéki szemling számos alfajának. Izlandon, Grönlandon és Észak-Amerika északi felében is vannak állományai.

Megjelenése

A hal teste erősen megnyúlt, az idősebb példányok háta valamivel magasabb, faroknyelük karcsú. Pikkelyei igen kicsinyek, 190-240 az oldalvonal mentén, 36-37 pikkelysor a zsírúszó és az oldalvonal között. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó felén 3-7 fog, a nyél 1-15, több csökkenő sorban elhelyezkedő foggal. Az első kopoltyúíven 18-30 kopoltyútüske van. Háta szürkészöld, kékeszöld vagy barna; oldalai világosabbak, kerekded, világos pöttyökkel; a hasoldal a fehérestől a sárgásig változik, ívás idején vörös vagy narancsszínű. A páros úszók és a farok alatti úszó elülső szegélye világítóan fehér szegéllyel. A fiatalok sötét keresztsávokkal. E hal testhossza 15-25 centiméter (törpe alakok), illetve 25-75 centiméter.

Életmódja

A tavi szaibling a hideg vízű, oxigéndús tavak állandó hala. Rendkívül alakgazdag hal, nemcsak nagyságát, hanem táplálékát, növekedését, ívóhelyeit és az ívási idejét illetően is. Tápláléka alakcsoportok szerint plankton, talajlakó állatok és halak.

Szaporodása

A fő ívási idő rendszerint szeptember és január közé esik. Ikráit 20-80 centiméteres mélységben, kavicsos talajon rakja le.

Források

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Salvelinus alpinus alpinus (Linnaeus, 1758) FishBase
• Svetovidov, A.N., 1984. Salmonidae. p. 373-385. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the north-eastern Atlantic and the Mediterranean. UNESCO, Paris. vol. 1.