Ugrás a tartalomhoz

Taudactylus rheophilus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taudactylus rheophilus
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Taudactylus
Lee, 1966
Faj: T. rheophilus
Tudományos név
Taudactylus rheophilus
Liem & Hosmer, 1973
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Taudactylus rheophilus témájú rendszertani információt.

A Taudactylus rheophilus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Taudactylus nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam északkeleti részén, a Nagy-Vízválasztó-hegység hegyycsúcsain, 940–1400 m-es tengerszint feletti magasságon honos. A faj előfordulási területének mérete nagyjából 5000 km².[1][2][3]

A Taudactylus rheophilus elterjedése négy hegycsúcsra korlátozódik, a Thornton Peak és Mt Bellenden Ker között.[4] A faj elterjedési területe hirtelen zsugorodott, és 1991 októberére a faj egyértelműen eltűnt.[5] A nyilvánvaló távollét után öt egyedet hallottak hívogatni a Mulgrave-folyó egyik kis, magasan fekvő mellékfolyójánál, és további hét egyedet hallottak hívogatni, valamint egyet el is fogtak a Mitchell-folyó egyik magasan fekvő mellékfolyójánál, a Mt Carbine-on.[6] A Bellenden Ker hegy délkeleti lejtőjéről a faj további észlelései között szerepel egy egyed 1998 februárjában,[7] és további 3-5 egyed 2000 decemberében körülbelül 1400 m magasságban.[8]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta sötétbarna, sárgásbarna vagy barna. Az oldala a szeme mögül az ágyékáig sötétbarna vagy fekete. A szemek között egy sötét vízszintes jelölés található. Az oldalán és a hátán néha krémszínű, erezetszerű mintázat található. A hasa fehér vagy barna, krémszínű foltokkal. A pupillája vízszintes, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon és a karokon barna vízszintes sávok húzódnak. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

A szaporodási időszak ismeretlen, de valószínűleg tavasztól nyárig tart. A petékről nincs feljegyzés, de valószínűleg a többi Taudactylus fajhoz hasonlóan a nőstény kis, laza csomókban rakja le a petéket a patakmedrek sziklái alá. Nagyméretű (1,8-2,4 mm átmérőjű), 35-50 darabból álló csomót alkotó petéket találtak nőstényekben.[9] Az ebihalakat szintén nem írták le, de valószínűleg színük, habitusuk és fejlődési idejük hasonló a többi Taudactylus fajéhoz. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[1][3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációja nem ismert, az ivarérett példányok száma kevesebb, mint 50.[10] A csökkenés okai ismeretlenek. Richards és munkatársai nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az aszály, az áradások, az élőhely pusztulása vagy a peszticidek, szervetlen ionok vagy nehézfémek okozta szennyezés lenne felelős a populáció csökkenéséért.[5] A jelenlegi kutatások azt a lehetőséget vizsgálják, hogy betegség, például vírusfertőzés vagy Chytrid gomba is hozzájárulhatott a faj egyedszámának csökkenéséhez.[11] A nagyon kis, elszigetelt populációknak a faj helyreállására gyakorolt hatása még nagyrészt ismeretlen, de magában foglalhatja az alacsony genetikai variabilitást, a betegségekre való fokozott fogékonyságot és az általános demográfiai instabilitást.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b AmphibiaWeb
  2. Atlas of Living Australia
  3. a b c d FrogID, Australian Museum
  4. McDonald, K.R. (1992). Distribution patterns and conservation status of north Queensland rainforest frogs. Conservation Technical Report No. 1. Queensland Department of Environment and Heritage, Queensland.
  5. a b Richards, S. J., McDonald, K. R., and Alford, R. A. (1993). Declines in populations of Australia's endemic rainforest frogs. Pacific Conservation Biology, 1, 66-77.
  6. Marshall, C.J. (1998). The reappearance of Taudactylus (Anura: Myobatrachidae) in north Queensland streams. Pacific Conservation Biology, 4, 39-41.
  7. a b Hero, J.-M., Hines, H.B., Meyer, E., Morrison, C., Streatfeild, C., and Roberts, L. (1998). New records of 'declining' frogs in Queensland, Australia. Froglog, 29, 1-4.
  8. Freeman, A. (2000). Records of Taudactylus rheophilus on Mount Bellenden Ker. Frog Research, Monitoring and Management Group, Queensland Parks and Wildlife Service.
  9. Liem, D.S. and Hosmer, W. (1973). Frogs of the genus Taudactylus with description of two new species (Anura: Leptodactylidae). Memoirs of the Queensland Museum, 16(3), 534-457.
  10. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 9.)
  11. Berger, L., Speare, R. and Hyatt, A. (1999). Chytrid fungi and amphibian declines: overview, implications and future directions. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 23-33.

Források

[szerkesztés]