Taudactylus diurnus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taudactylus diurnus
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Taudactylus
Lee, 1966
Faj: T. diurnus
Tudományos név
Taudactylus diurnus
Straughan & Lee, 1966
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Taudactylus diurnus témájú rendszertani információt.

A Taudactylus diurnus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Taudactylus nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam délkeleti részének három part menti hegyvonulatán, 300–800 m-es magasságon, széttagolt populációkban fordult elő.[1] A faj előfordulási területe kevesebb mint 1000 km² volt.[2][3][4]

Az 1970-es évek elején előfordulási területén viszonylag gyakorinak tartották,[5] de 1979 óta nem észlelték a vadonban a faj felkutatására irányuló folyamatos erőfeszítések ellenére.[6] A faj eltűnése három-négy év alatt következett be: 1975 végén tűnt el a D'Aguilar Range-ről, majd 1978 végén a Blackall Range-ről, végül 1979 elején a Conondale Range-ről.[1] A populáció méretéről, szerkezetéről, genetikájáról vagy dinamikájáról nincs információ.[6]

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[4] Háta szürke vagy sötétbarna, sötétebb foltokkal. A szemétől a válláig sötét csík húzódik. A vállak között gyakran van egy sötét, H alakú jel is, a szemek között pedig egy vízszintes csík. A hasa fehér, sötét árnyalatú szürkésbarna foltokkal; a hímek torka sötét árnyalatú. A hímek hangzsákja hiányzik, amitől a hangja a szokásosnál halkabb. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[4]

Életmódja[szerkesztés]

A szaporodást tavasztól nyárig tartó időszakban észlelték. A nőstény a petéket kis csomókban, a vízfelszín alatti sziklákhoz tapasztja. Az ebihalak jellemzően 3 cm hosszúak és sötétbarna színűek. Gyakran maradnak a víztestek alján, és szájszerveikkel a sziklákhoz tapadnak, hogy az áramló víz ne sodorja el őket. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[4][2]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a kihalt fajok között tartja nyilván.[7] A faj eltűnésének okai továbbra is ismeretlenek. A Rheobatrachus silus fajhoz hasonlóan a Taudactylus diurnus által elfoglalt vízgyűjtő területeken is történt fakitermelés,[6] azonban a fakitermelésnek a fajra gyakorolt hatását nem vizsgálták. A faj élőhelyét jelenleg elvadult sertések, inváziós gyomfajok (különösen a Conoclinium fajok), valamint a folyók felső szakaszának megzavarása következtében megváltozott patakáramlás és vízminőségromlás veszélyezteti.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Czechura, G.V. and Ingram, G. (1990). Taudactylus diurnus and the case of the disappearing frogs. Memoirs of the Queensland Museum, 29(2), 361-365.
  2. a b AmphibiaWeb
  3. Atlas of Living Australia
  4. a b c d FrogID, Australian Museum
  5. McEvoy, J.S., McDonald, K.R., and Searle, A.K. (1979). Mammals, birds, reptiles and amphibians of the Kilcoy Shire, Queensland. Queensland Journal of Agriculture and Animal Science, 36, 167-180.
  6. a b c d Hines, H., Mahony, M. and McDonald, K. (1999). An assessment of frog declines in wet subtropical Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 44-63.
  7. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 5.)

Források[szerkesztés]