Tarka réce

Tarka réce
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Tengeri récék és bukók (Mergini);
Nem:	Histrionicus; Lesson, 1828
Faj:	H. histrionicus;
Tudományos név
	Histrionicus histrionicus; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Harlekinréce
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarka réce témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka réce témájú médiaállományokat és Tarka réce témájú kategóriát.

A tarka réce vagy harlekinréce (Histrionicus histrionicus) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Histrionicus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Alaszkában, Kanadában, Grönlandon, Izlandon és Szibéria északkeleti részén fészkel. Telelni a tengerekhez vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is.

A telet a tengerpartokon tölti, és csak ott merül, ahol a hullámzás nekicsapódik a szikláknak, és ahol egyébként más vízimadár nem tudna megmaradni. Tavasszal a fjordokba és tengeröblökbe megy, ahol a folyókon felfelé, a szárazföld belsejébe úszik. A réceféléktől szokatlan helyen költ, mégpedig a folyók felső szakaszain, zuhatagok és vízesések között.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 42 centiméter. A tojó kisebb mint a hím. Kihegyesedő rövid csőre van. Mint neve is mutatja, a hím tollruhája nászidőszakban igen sokszínű, tarka. Fehér nyak- és mellcsíkjai alapján nehéz más récével összetéveszteni. A tojó arcrésze és füle fehér, tollainak színe barnás.

Életmódja[szerkesztés]

Úszás közben a vízből jól kiemelkedik, gyakran merül. Télen többnyire kis csapatokban mozog, nyáron rendszerint párosával. Fejével feltűnően bólogatva úszik, és alkalmanként egyet-egyet csap függőlegesen tartott farkával.

Folyók és patakok mentén keresi rovarokból álló táplálékát. Édesvízben főleg tegzes- és szúnyoglárvákat eszik, a tengeren főként rákokat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

A récéknél megszokott módon a gácsér kiáltásokkal és násztánccal udvarol. A párok többnyire már a tengeren kialakulnak és június végéig maradnak együtt, amikor a tojó kotlik. Talajon lévő földhányásra készíti fészkét, rendszerint jól rejtve, a legsűrűbb parti növényzetbe, sőt néha vízesések alá és sziklahasadékokba építi és tollakkal bélel ki. A költési időszak május-június, a költés időtartama 29-33 nap, a tojások száma többnyire 6-8.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 24.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. december 25.)
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. december 25.)
A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 - magyar neve

További információk[szerkesztés]

Képek az interneten a fajről

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap