Ugrás a tartalomhoz

Tapinocephalidae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Moschops capensis csontváza az Amerikai Természettudományi Múzeumból

A Tapinocephalidae a Synapsida ("emlősszerűek") osztályába, a Therapsida rendbe, a Dinocephalia alrendbe és a Tapinocephalia alrendágba tartozó óriási növényevők fejlett családja volt. Az Ulemosaurust, a Tapinocaninust és a Tapinocephalinaet tartalmazó kládként határozzák meg.[1]

A Tapinocephalidák a középső Perm időszakban jelentek meg körülbelül 270 és 268 millió év között, és 260 millió évvel ezelőtt a capitani kihalás során tűntek el. A család tagjai Oroszországból és Dél-Afrikából egyaránt ismertek. Valószínűleg a Tapinocephalidae globális (pangeai) elterjedésű volt. Rövid ideig virágoztak a wordi és a capitani korban, több vonalba sugározva, amelyek egyidejűleg léteztek. Főként a koponya és még kisebb mértékben a csontváz részleteiben különböztek egymástól. Nem világos, hogy az ilyen hasonló állatok hogyan találhatták meg a saját ökológiai rést, de nyilvánvalóan ez volt a helyzet. Itt van párhuzam a késő Kréta időszak Hadrosaurusaival és Ceratopsia dinoszauruszaival. Hirtelen kihalásuk oka nem világos, mivel más kisebb állatokat, de még a szintén nagy Pareiasaurusokat sem érintette annyira. Valószínűleg például a késő pleisztocén megafauna kihalásához hasonlóan ebben számos tényező közrejátszott.

Elnevezése

[szerkesztés]

1890-ben Richard Lydekker brit paleontológustól kapta nevét a Tapinocephalidae család.

Leírása

[szerkesztés]
Ulemosaurus svijagensis

A tágas test lehetővé teszi a fejlett növényevő bélrendszer kialakulását. A vállak jóval magasabbak, mint a medencetájék, így a hát zsiráfszerűen lejt a nyaktól a farokig. Ez arra enged következtetni, hogy a földtől körülbelül egy-másfél méteres vagy annál nagyobb magasságban lévő növényzettel táplálkoztak.

A végtagok nehezek, az erőteljes mellső lábak oldalra nyúltak, míg a hosszabb hátsó lábak közvetlenül a csípő alatt helyezkedtek el (a Dicynodontáknak ugyanez volt a testtartásuk). A lábak szélesek és rövidek.

Koponya

[szerkesztés]

A tapinocephalidák koponyája masszív felépítésű, és vagy hosszú orrú (pl. Struthiocephalus) vagy magas és rövid (pl. Moschops). Nagyon gyakran a fej teteje lekerekített, és a homlok csontjai egyfajta kupolává vagy domborművé emelkednek, amelynek közepén egy nagy toboznyílás található. Egyes példányoknál ez a domb csak mérsékelt vastagságú, míg másoknál hatalmas csonttömeggé vastagodott (pachyostosis). Azt feltételezik, hogy ezek az állatok a fajon belüli fejbeveréses viselkedést folytattak, feltehetően a területért vagy a társakért. A koponya hasonló megvastagodása a pachycephalosaurusok ("csontfejű") dinoszauruszoknál is előfordul, és feltételezik, hogy ezek az állatok mindegyike a mai kecskékhez és bivalybirkákhoz, vagy a késő-eocén kori Brontotheriidáihoz hasonló "fejtörő" magatartást tanúsított.

Vegetáriánus életmódjuknak megfelelően a vésőszegélyes fogak differenciálatlanok, nincsenek szemfogaik, és inkább cövekszerűek. Érett korban a fogaknak van egy karma és egy zúzósarka, és az egész fogsor felső és alsó fogai egymásba fonódnak.

Méretük

[szerkesztés]
Tapinocephalidae - Moschops koponya

A Tapinocephalidák az óriás növényevő Dinocephaliák fejlett családja voltak, felnőttkori súlyuk körülbelül 500 és 1000 kilogramm között volt, a legnagyobb formáknál, mint például a Tapinocephalus atherstonei, akár 1,5 vagy 2 tonna is lehetett. A gigantizmusra való hajlam, amely oly jellemző a Tapinocephaliákra, már e család legkorábbi ismert tagjaira is jellemző volt. A Pareiaszauruszokkal együtt ezek voltak a középső perm nehézsúlyújai.

Paleobiológia

[szerkesztés]

Ökológia

[szerkesztés]

Némileg megoszlanak a vélemények arról, hogy ezek az állatok száraz hegyvidéki környezetben (Colbert), mocsarakban vagy bármelyikben éltek-e, fajtól vagy törzstől függően. Kétségtelen, hogy a Tapinocephalidae különböző ökológiai niche-eket foglalt el. Azonban a korábbi szerzők, mint Gregory (1926) és Boonstra (1965) tendenciája, miszerint félvízi falmászóknak tekintették őket.[2][3]

Boonstra szerint az olyan formák, mint a Tapinocephalus és a Struthiocephalus félig vízi állatok voltak, míg a Moschops szárazföldi volt. Nagyon valószínű, hogy egyes Tapinocephalid fajok a tószegélyeket látogatták, és puha növényzettel táplálkoztak, míg mások a száraz hegyvidékeket részesítették előnyben.

Gregory (1926) úgy vélte, hogy a dinocephaliák vízi állatok voltak, a széles lábak, valamint a kiterjedt elülső és hátsó nyúlványok hasznosak voltak az állat vízben való mozgatásához, a masszív homlok pedig előnyös volt a búvárkodásban. Felvetette, hogy a tobozmirigy fototróp lehetett, ami segítette az állatot a vízfelszínhez viszonyított tájékozódásban.[2]

A Tapinocephalinát Boonstra (1956) félvízi állatoknak tekintette. A nehézkes test, a gyenge mozgásszervek, a gyenge alsó állkapocs és a masszív koponya mind azt sugallták számára, hogy ezek az állatok nem táplálkozhattak hatékonyan a szárazföldön a szívós növényzetből. Ehelyett inkább falánk, a víz által felhúzott, puha mocsári növényzettel táplálkozó állatoknak mutatta be őket.[4]

Fiziológia

[szerkesztés]
Moschops capensis emberhez viszonyított mérete

Bakker (1975, 1986) szerint a csontok szövettana, a földrajzi elterjedés és a ragadozó-zsákmány viszonyok azt mutatják, hogy ezek aktív, teljesen szárazföldi és legalább részben endoterm állatok voltak, az ektoterm pelycosaurusok és a teljesen endoterm theriodonták között félúton.[5][6]

Mások, például McNab és Geist szerint a tapinocephalidák inkább inerciális homeotherm állatoknak tekinthetők, mivel a nagy hordószerű test és a rövid farok a leghatékonyabb felületet jelentette a hő megőrzésére.

Alosztályai

[szerkesztés]

A Tapinocephalidae a Styracocephalidae és a Titanosuchidae családokkal együtt alkotja a Tapinocephalia alrendágat. Maga a Tapinocephalidae család két alcsaládot és több nemzetségcsoportot foglal magában.

Tapinocaninus

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. †Tapinocephalia
  2. a b The skeleton of Moschops capensis Broom, a dinocephalian reptile from the Permian of South Africa.. Gregory, WT, 179–251. o. (1926) 
  3. The skull of Struthiocephalus kitchingi. Boonstra, LD, 251–265. o. (1965) 
  4. The skull of Tapinocephalus and its near relatives. Boonstra, LD, 137–169. o. (1956) 
  5. Bakker, RT (1975). „Dinosaur Renaissance”. Scientific American 232 (4), 58. o. DOI:10.1038/scientificamerican0475-58.  
  6. Bakker, RT (1986. augusztus 1.). „The Dinosaur Heresies : New Theories Unlocking the Mystery of the Dinosaurs and Their Extinction”. Wm. Morrow & Co. (Reissue edition).  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tapinocephalidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.