Tal-Wejter torony
| Tal-Wejter torony | |
 | |
| Ország | Málta |
| Település | Birkirkara |
| Építés éve | 1710 |
| Típus | torony |
| Elhelyezkedése | |
 Tal-Wejter torony
Pozíció Málta térképén
| |
 é. sz. 35° 53′ 50″, k. h. 14° 28′ 02″35.897167°N 14.467194°EKoordináták: é. sz. 35° 53′ 50″, k. h. 14° 28′ 02″35.897167°N 14.467194°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tal-Wejter torony témájú médiaállományokat. | |
A Tal-Wejter torony (máltaiul: Torri tal-Wejter) kis őrtorony Birkirkarában, Máltán. A tornyot Ramon Perellos y Roccaful, a máltai lovagrend 64. nagymestere építtette[1] 1710-ben rendtársai – Foulet kapitány és D'Argens parancsnok – javaslatára,[2] a Birkirkara régió szárazföldi területeinek felügyeletére. A torony a San Ġwannból és San Ġiljanból Birkirkarába vezető kereskedelmi úton állt, ami a 18. század elején gyéren lakott terület volt. Ez napjainkra teljesen megváltozott, Birkirkara ma Málta legnagyobb népességű régiója, a növekvő jólét hatására a területen sok település jött létre, és a torony tőszomszédságába is új lakóházak épültek.
A Tal-Wejter torony eredetileg négyzetes alaprajzú, kétszintes, lapostetős építmény volt, tetején magas mellvéd futott körbe, amit dobozos dobónyílások (machikolácio) szabdaltak. Bejárata középkori stílusú boltíves ajtó. A torony egy részét 1968-ban illegálisan lebontották, majd a Società Dun Filippu Borgia szervezet újjáépítette. Az újjáépítés során a magas mellvédhez mennyezet is épült, így a torony ma háromszintes, az eredeti dobónyílásokból kettő maradt meg.[3] Magántulajdonban van, állapota folyamatosan romlik, megvásárolható. A Máltai Környezetvédelmi és Tervezési Hatóság 2012-ben 2. fokozatú nemzeti műemlékké nyilvánította. [4][5][6]
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Tal-Wejter Tower című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Darke, Diana (2020). Stealing from the Saracens: How Islamic Architecture Shaped Europe. Oxford University Press. 265. o. ISBN 9781787383050.
- ↑ Guillaumier, Alfie (2002). Bliet u Rħula Maltin, Second Volume (máltai nyelven). Klabb Kotba Maltin. 85. o. ISBN 99932-39-16-X.
- ↑ Azzopardi, Silvio (2008. október 1.). "Two Historical gems that could be no more..." The Malta Independent. 2015. december 17. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ "Protection granted to a further 29 buildings and sites". Malta Environment and Planning Authority. 2014. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite web}}: Text "MEPA" ignored (súgó) - ↑ "Mepa schedules a range of properties". Times of Malta. 2012. január 31. 2015. november 20. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ "22 Historical properties scheduled". The Malta Independent. 2012. január 12.
| Wignacourt-tornyok | |
|---|---|
| Lascaris-tornyok | |
| De Redin-tornyok | |
| További ispotályos tornyok | |
| Magánépítésű őrtornyok | |
