T. Ágoston László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T. Ágoston László
T. Ágoston László, író 1977-ben
T. Ágoston László, író 1977-ben
Született 1942. október 14. (74 éves)
Tass
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, újságíró

T. Ágoston László (Tass, 1942. október 14. –) író, újságíró, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője, Lenkey János tábornok leszármazottja, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Munkássága egyik csúcspontja "A két Lenkey" című történelmi regénye, amely az 1848/49-es szabadságharcban Lengyelországból a forradalom megsegítésére hazajövő Lenkey-huszárok történetét meséli el. A könyv megjelenése után több egyetemen tartott előadásokat a témáról és a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület felügyelőbizottsági tagjává választották. Fia Ágoston László énekes-menedzser, a Moltopera Társulat alapítója.

Életpályája[szerkesztés]

Újságíróként[szerkesztés]

Vidéki iparoscsaládban született Tasson, két testvére van. Apjától asztalosmesterséget tanult, a kétkezi munka és a falu világa számos novellájának ihletője, de felnőttként kiállt a gyalupad mögül és Budapestre költözött. Rossz káderlapja miatt betanított munkásként tudott csak elhelyezkedni és csak hosszú évek után, 1970-ben kezdhette el az újságíró iskolát, főiskolai diplomát 36 évesen szerzett. Újságíróként elsősorban üzemi, intézményi lapoknál dolgozott (Tungsram; Egészségügyi Dolgozó; stb.), de pályája során volt a Pest megyei hírlap, a Sporthorgász és több más országos lap munkatársa is.

Szépíróként[szerkesztés]

T. Ágoston László 2011-ben

T. Ágoston László életművének fő sodrát szépírói tevékenysége adja. Elsőként a Kelet Népénél fiatalon még Móricz Zsigmonddal is együtt dolgozó Kopré József figyelt fel tehetségére.[1] Ekkor jelent meg első novellája 1966 decemberében, a Csepel újságban. Ezután több mint ezer alkalommal jelentek meg írásai a Népszava, Népszabadság, Nők lapja, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, Polisz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, Amerikai Magyar Népszava], Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, belgiumi Kilátó, és sok más kiadvány hasábjain. Bár írásai negyedszáz antológiába válogatták be, első önálló kötetére mégis 2001-ig kellett várni.

1982-ben a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító főtitkára, a rendszerváltás után az Írók Szakszervezetének tagja, 1991-1992 között az Írók Alapítványa kuratóriumi tagja. A 2001-es Hol lakik az Isten? után több kiadó is felfedezte munkásságát és volt olyan év, amikor három kötete is megjelent. 2008-ban a tagjai közé választotta a Magyar Írószövetség. Jelenleg a főváros XVII. kerületében, Rákoshegyen él, a Rákosmenti Irodalmi Műhely tagja.[2]

Legjelentősebb elismerései[szerkesztés]

  • Krúdy Emlékérem (1989)
  • a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége /Washington/ dicsérő oklevele (1999)
  • Országos Milleniumi Pályázat - különdíj (2000)
  • Díj a Magyar Rádió irodalmi pályázatán (2002)
  • Fehér Mária alkotói díj (2005)
  • Lenkey - plakett (2013)
  • Bólya Péter alkotói díj (2015)

Kötetei[szerkesztés]

  • Hol lakik az Isten? - novellák (2001)
  • Aranyka - gyermektörténetek (2001)
  • Kinek dolgozik az idő - szatírák (2004)
  • Ördögszekér - novellák (2004)
  • Egy pohár vihar - kisregény (2004)
  • A két Lenkey - történelmi nagyregény (2005)- második kiadása (2007)
  • Eltékozolt évek -novellák (2008)
  • Lenkey huszárok - dokumentumkötet (2009)
  • Bumeráng - novellák (2009)
  • Csendélet tigrissel - Történetek Durciról - novellák (2010)
  • A bicskafaló csuka - novellák (2011)
  • Nömös tassi novellák - novellák (2011)
  • A bicskafaló csuka - gyermektörténetek (2011)
  • A négylábú ember - novellák (2012)
  • A király nem meztelen - szatírák (2013)
  • Napijegy a holtágra (2014)
  • Tapicskoló (2014)

Források[szerkesztés]