Szumátrai vadkutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szumátrai vadkutya
John Gerrard Keulemans rajza az állatról (1890)
John Gerrard Keulemans rajza az állatról (1890)
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Valódi kutyaformák (Caninae)
Nemzetség: Kutyák (Canini)
Nem: Cuon
Faj: C. alpinus
Alfaj: C. a. sumatrensis
Tudományos név
Cuon alpinus sumatrensis
(Hardwicke, 1821)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szumátrai vadkutya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai vadkutya témájú kategóriát.

A szumátrai vadkutya (Cuon alpinus sumatrensis) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) egyik alfaja.[1][2]

Mivel a Maláj-félszigeten is előfordul, ezért ismert maláj vadkutya néven is.

Előfordulása[szerkesztés]

A szumátrai vadkutya előfordulási területe magába foglalja a Maláj-félszigetet, Szumátrát és Jávát;[3] bár egyes feltételezések szerint a Szunda-szigetekre az ember telepíthette.[4] Szingapúr területéről kihalt.

Megjelenése[szerkesztés]

Az ázsiai vadkutyák között ez a legkisebb alfaj. Szőrzete élénk vörös. Mivel meleg térségekben él, nála hiányzik az alsó, szigetelő bunda réteg. Amellett, hogy a legkisebb, a legsötétebb is. Nagyon hasonlít az alpesi vadkutya (Cuon alpinus alpinus) legdélebbi állományainak egyedeihez, azonban a háta feketébb árnyalatú.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Az esőerdők, bozótosok és füves puszták lakója. Ragadozó, kisebb állatokkal táplálkozik.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kamler, J.F., Songsasen, N., Jenks, K., Srivathsa, A., Sheng, L. & Kunkel, K. (2015. május 2.). „Cuon alpinus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T5953A72477893. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-4.RLTS.T5953A72477893.en. (Hozzáférés: 2018. január 15.)  
  2. Charles Knight & Company. The History of the Dog: Its Origin, Physical and Moral Characteristics, and Its Principal Varieties (1845) 
  3. Lydekker, R.. The game animals of India, Burma, Malaya, and Tibet. London: R. Ward Limited (1907) 
  4. Iyengar, A. (2005). „Phylogeography, genetic structure, and diversity in the dhole (Cuon alpinus)”. Molecular Ecology 14 (#8), 2281–2297. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2005.02582.x. PMID 15969714.  
  5. Mivart, G. (1890), Dogs, Jackals, Wolves and Foxes: A Monograph of the Canidæ, London : R.H. Porter : Dulau, pp. 177–88
  6. Sumatran secrets start to be revealed by high altitude camera trapping - Fauna & Flora International. www.fauna-flora.org . [2017. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 26.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sumatran dhole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]