Szotyori Nagy Endre
| Szotyori Nagy Endre | |
| Született | 1913. szeptember 20.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1979. február 4. (65 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szotyori Nagy Endre (Budapest, 1913. szeptember 20. – Budapest, 1979. február 4.) magyar nótaszerző.
Életútja[szerkesztés]
Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1930), majd jogot tanult, s 1937-ben elvégezte a zenekonzervatóriumot is. Az 1940-es években az Ellenzék munkatársa volt.
Első verseit a Brassói Lapok és a Barátság c. folyóirat közölte. Dalszöveg-írással és zeneszerzéssel 1932 óta foglalkozott. Legismertebb nótái: Azt a boldogságot, Azt mondják, hogy szerencsém van, Álmot szőttem, édes álmot, Éjfélkor a bálteremben, Én az emberekkel rosszat sose tettem, Haragszik a rózsám, Kék a szeme, tengerkék, Kék a szilva, Öreg prímás, tégy hangfogót, Te voltál az első tavasz, Úgysem tudsz elmenni.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
.svg){kind=small}
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. július 1.)