Szilvafapohók

Szilvafapohók
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Lepkék;
Család:	Szövőlepkefélék;
Nem:	Odonestis;
Tudományos név
	Odonestis pruni; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szilvafapohók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvafapohók témájú médiaállományokat és Szilvafapohók témájú kategóriát.

A szilvafapohók (Odonestis pruni) a szövőlepkefélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, fákon, cserjéken élő éjszakai lepkefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A szilvafapohók szárnyfesztávolsága a hímek esetében 3-6 cm; a nőstényeknél 4-7,5 cm. Mind a test, mind a szárnyak sötétebb vagy világosabb árnyalatú sárgás barnásvörösek. Az elülső szárny valamivel világosabb a hátulsónál és lilás fényű. A szárnyakon két jól látható, lilásbarna harántvonal, valamint a szegélyhez közelebb egy halvány, elmosódott, hullámos szegélysáv húzódok keresztül. A szárnyak közepén egy-egy feltűnő, kis, kerek folt található. A hátulsó szárny rajzolta alig látszik, szegélye kissé világosabb. A szárnyak fonákjának alapszíne kissé fakóbb, rajzolata sötét lilásbarna, a hátulsó szárnyak barnán behintettek. A szárnyak rojt barna vagy sárgásbarna. A nőstények jóval nagyobbak, szárnyuk nyújtottabb, az elülső szárny csúcsa kihúzott és az elülső szegély erősen ívelt, az erek vörösbarna fedettsége – ami részben a hímeken is megvan – sokkal kifejezettebb. A második nemzedék egyedei valamivel kisebbek.

Petéje kerek, fehér.

Hernyója sötét kékesszürke (nagyon hasonlít a gallyak kérgének színére), szelvényenként két-két piszkosfehér folt, a középtoron nagyobb vöröses folt látható. Bábja mélybarna, halványabb szelvényközökkel.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A tölgyfapohók, a lóherepohók, a sárga gyapjasszövő, esetleg a szomjas pohók hasonlíthat hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos az Ibériai-félszigettől Japánig. Magyarországon az egész országban megtalálható, gyakori faj.

Életmódja[szerkesztés]

Erdőszéleken, bozótosokban, gyümölcsösökben, útszéleken, általában félig nyílt, bokrokban gazdag élőhelyeken fordul elő.

Évente két nemzedéke nő fel, imágóit május-július, illetve augusztus-szeptember között lehet látni. Éjjel aktívak, a mesterséges fény vonzza őket. Hernyója a rózsafélékhez tartozó fák (elsősorban csonthéjasok - szilva, barack, cseresznye -, valamint galagonya, körte) ritkábban más lombos fák (pl. nyír) leveleivel táplálkozik. A hernyó telel át, általában védőszínében bízva egy gallyhoz simulva. Tavasszal tovább táplálkozik, majd összeszőtt levelek között készíti el sárgás szövedékét, amelyben bebábozódik. Tömeges fellépése esetén elhanyagolt gyümölcsösökben kisebb-nagyobb károkat okozhat.

Magyarországon nem védett.