Szerkesztő:StingR/Moog szintetizátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sablon:Infobox synthesizer

Egy 1975-ös Moog System 55 szintetizátor

A Moog-szintetizátor[1] (kiejtése "moug", esetleg "móg"[2]) egy moduláris szintetizátor, amelyet Robert Moog amerikai mérnök fejlesztett ki. Moog 1964-ben mutatta be először, és cége, az RA Moog Co. (később Moog Music) számos különféle modellt gyártott belőle 1965 és 1981 között,[3] majd 2015-től napjainkig. Ez volt az első kereskedelmi forgalomba hozott szintetizátor. A mai értelemben vett analóg szintetizátor, valamint általánosságban a szintetizátorok fejlődésének egyik legfontosabb állomása.

1963-ban Moog már több éve teremineket tervezett és árult. A praktikusabb és megfizethetőbb elektronikus zenei berendezések iránti igényre reagálva kezdte el fejleszteni a Moog szintetizátort, zeneszerzők - többek között Herb Deutsch, Richard Teitelbaum, Vladimir Ussachevsky és Wendy Carlos - javaslatai és kérései alapján. Moog fő újítása az volt, hogy feszültséget használt a hangmagasság szabályozására 1 volt/oktáv rendszerben, melyekkel úgynevezett feszültségvezérelt oszcillátorokat vezérelt. Ezen kívül olyan, ma már alapvető szintetizátorokkal kapcsolatos fogalmakat is bevezetett, mint például a modularitás és a burkológörbe-generátorok.

A Moog-szintetizátor több különálló modulból áll — mint például feszültségvezérelt-oszcillátorok, erősítők, szűrők, burkológörbe-generátorok, zajgenerátorok, ring modulátorok, indító impulzusok (trigger) és keverők — amelyek nem csak hangokat hoznak létre, hanem azokat formálják is. Ezeket a modulokat patchkábelekkel, jelen esetben elsősorban 6,3 mm-es jack kábelekkel lehet összekötni. A hangszeren lehet különféle vezérlőkkel, kontrollerekkel játszani, mint például billentyűzetekkel, joystickokkal, pedálokkal, és szalagkontrollerekkel. Ezeken kívül szekvenszerekkel is vezérelhető, maga a Moog cég is kínált szekvenszer modulokat a szintetizátorhoz. A Moog-szintetizátor oszcillátorai különféle hullámformákat és ezáltal hangszíneket generálnak, amelyeket más modulokkal lehet változtatni (modulálni). Ezekből az oszcillátorokból kijövő hangokból különféle frekvenciákat lehet kiszűrni, így lehet többek között "tompítani" (magas frekvenciák szűrésével), vagy épp "vékonyítani" (a mély frekvenciák szűrésével) a hangokat. Ezekkel az eszközökkel együttesen lehet kialakítani a különféle hangzásokat, hanghatásokat. (szubtraktív szintézis).

A Moog-szintetizátort a köztudatba az 1968-as Switched-On Bach című album váratlan sikere hozta be, melyen Bach műveinek Wendy Carlos által Moog-szintetizátoron játszott átdolgozásai hallhatóak. Az 1960-as évek vége felé rock és pop együttesek is elkezdték használni a hangszert, többek között olyan előadók, mint a The Doors, a Grateful Dead, a Rolling Stones, és a Beatles. A Moog-szintetizátor a népszerűsége csúcsán az 1970-es évekbeli progresszív rock elengedhetetlen részévé vált. Olyan együttesek játszottak rajta, mint a Yes, Tangerine Dream, vagy Emerson, Lake & Palmer. Mivel a hangszer arra is alkalmas volt, hogy olyan akusztikus hangszereket utánozzon több-kevesebb sikerrel, mint a vonósok, vagy rézfúvósok, a session zenészek veszélyben érezték az állásukat. Ennek következtében még egy időben a Moog szintetizátor kereskedelmi célú stúdiókban való használatát is tiltották. 1970-ben a Moog Music kiadta a hordozható, normalizált[4] szintetizátorát, a Minimoog-ot, amely technikailag a Moog moduláris szintetizátoron alapult.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az első eladott Moog-szintetizátor a New York-i Alwin Nikolais Dance Theater számára 1964-ből. Jelenleg a University of Michigan Stearns-gyűjteményében látható.
Robert Moog az 1970-es években, Moog moduláris szintetizátorral (hátul), valamint Moog Sonic Six (balra) és Minimoog (jobbra) szintetizátorokkal

A hatvanas évek elején az elektronikus zenei technológia még nem volt kiforrott és ezt főként a kortárs kísérleti komolyzenében tevékenykedő zeneszerzők használták fel a kompozícióik létrehozására, amelyek a nagyközönséget kevéssé vonzották.[5] 1963-ban Robert Moog amerikai mérnök, aki teremineket tervezett és árult,[6] találkozott Herb Deutsch zeneszerzővel a New York-i Állami Zeneiskolai Szövetség egy vásárán. Deutsch egy teremin, egy szalagos magnó és egy fix hangmagasságú oszcillátor segítségével elektronikus zenét készített, ami időigényes folyamat volt, mert a kívánt hatások eléréshez mágnesszalagokat kellett vágnia és összeillesztenie. Felismerve a praktikusabb és kifinomultabb eszközök szükségességét, Moog és Deutsch megvitatták a "hordozható elektronikus zenei stúdió" fogalmát.[7]

Moog 16 000 dolláros támogatást kapott a New York-i Állami Kisvállalkozói Szövetségtől, és a New York állambeli Trumansburgban kezdte meg a munkáját.[7] Abban az időben szintetizátorszerű hangszerek egész helységeket töltöttek be;[8] Moog remélte, hogy egy kompaktabb hangszert tud építeni, amely felkelti a zenészek érdeklődését.[9] Egy nagyon drága gitárerősítő építéséből szerzett tapasztalatai alapján úgy határozott, hogy a használhatóság és a megfizethetőség lesznek a legfontosabb szempontok az új hangszerének tervezésekor.

1972-es Moog 3P (balra a 3 egységből álló szintetizátor), a Sequencer Complement B hordozható változatával (jobbra, a különálló dupla szekvenszeres egység)

Hatás[szerkesztés]

Keith Emerson billentyűs, Moog-szintetizátorral lép fel 1970-ben

A Moog olyan funkciói, mint a feszültségvezérelt oszcillátor, a borítékok, a zajgenerátorok, a szűrők és a szekvenszerek váltak szabványossá a szintetizátorok piacán. [7] [10] A létra szűrőt megismételték hardverszintetizátorokban, [11] valamint digitális jelfeldolgozókban, [12] terepi programozható kaputömbökben, [13] és szoftverszintetizátorokban. [14]

Folytatás[szerkesztés]

Egy Minimoog

1970-ben a Moog Music kiadta a Minimoog hordozható, önálló modellt, és a moduláris rendszerek a Moog üzletágának másodlagos részévé váltak. [5] A Minimoogot a történelem leghíresebb és legbefolyásosabb szintetizátoraként írták le. [15]

Az eredetileg 1973-tól 1981-ig gyártott Moog System 35 szintetizátor 2015-ben gyártott, 35 darabos limitált példányszámú újra kiadása.

A Moog Music eladása után az 1980-as évek elején leállt a Moog szintetizátorok gyártása. A Moog moduláris áramköreinek szabadalmai és egyéb jogai az 1990-es években jártak le. 2002-ben, miután Robert Moog visszanyerte a Moog márka jogait és megvásárolta a céget, Moog kiadta a Minimoog Voyager frissített verzióját. 2016-ban a Moog kiadta az eredeti Minimoog új verzióját. [5]

 

  1. ↑ Szintetizátoros szakmában ismeretes mint Moog modular, magyarul Moog modulár, vagy Moog moduláris szintetizátor elnevezésekkel is.
  2. ↑ The Orgins of the Synthesizer: An Interview with Dr. Robert Moog (angol nyelven). vermontreview.tripod.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  3. ↑ Moog Synthesizer 1c/2c/3c | Vintage Synth Explorer (angol nyelven). www.vintagesynth.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  4. ↑ Előrehuzalozott, azaz a hangok előállításához a zenésznek nem kell a részegységeket kábelekkel összekötni. Ehelyett csak olyan kapcsolatok lehetségesek, amelyeket a szintetizátor tervezői a panelen kapcsolók és potméterek segítségével lehetővé tettek. Ezen kívül az előrehuzalozás felülbírálását, kiegészítését sem teszik lehetővé külön csatlakozókkal, ahova kábeleket lehet bekötni, mint a fél-moduláris szintetizátoroknál
  5. ↑ a b c Leon: Dr Robert & His Modular Moogs. Sound on Sound. (Hozzáférés: 2020. január 20.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „:3” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  6. ↑ „Obituary: Dr Robert Moog”, BBC News, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2018. december 3.) (brit angol nyelvű) 
  7. ↑ a b c Pinch, Trevor. Analog Days: The Invention and Impact of the Moog Synthesizer. Harvard University Press (2004). ISBN 978-0-674-01617-0  Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „:23” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  8. ↑ Robert Moog biography (1934-2005). Wired.com. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  9. ↑ Stearns: Obituary: Robert Moog (angol nyelven). the Guardian, 2005. augusztus 25. (Hozzáférés: 2018. december 3.)
  10. ↑ Vail, Mark. The Synthesizer. Oxford University Press (2014). ISBN 978-0195394894 
  11. ↑ analogue/digital hybrid synthesiser (angol nyelven). Modal Electronics, 2020
  12. ↑ Antti Huovilainen: Analzing the Moog Filter. Helsinki University of Technology, 2004. október 8. [2019. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. ↑ Jürgen Schuhmacher: Moog Filter Module in VHDL 2005. Sound of L.A. Music, 2005. szeptember 17.
  14. ↑ Will Pirkle: Virtual Analog Filter Implementation and Comparisons (angol nyelven), 2013
  15. ↑ Weiner: Minimoog: The First Truly Portable Synthesizer. Red Bull Music Academy, 2017. október 20. (Hozzáférés: 2018. november 28.)

Külső linkek[szerkesztés]

[[Kategória:Elektrofon hangszerek]] [[Kategória:Hangszerek]] [[Kategória:Elektronikus zene]] [[Kategória:Rock]] [[Kategória:Progresszív rock]] [[Kategória:Zenetörténet]] [[Kategória:1960-as évek]] [[Kategória:1970-es évek]] [[Kategória:1980-as évek]] [[Kategória:2010-es évek]] [[Kategória:2020-as évek]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:StingR/Moog_szintetizátor&oldid=24007871”