Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Milei.vencel/Zsi.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A középkori zsidó filozófia fő képviselői

[szerkesztés]

Az újkor zsidó filozófiájának néhány képviselője

[szerkesztés]
  • Baruch Spinoza (1632-1677 ) - az újkor első zsidó filozófusa, a felvilágosodás kiemelkedő európai filozófusa. Annak ellenére, hogy a Spinoza fő művében, az Etikában megfogalmazott panteista rendszer ellentmond a hagyományos zsidó hiedelmeknek, egyes kutatók szerint [1] komoly okok indokolják, hogy Spinozát számos zsidó filozófus közé sorolják [2] . Először is, Spinoza elképzeléseit a középkori zsidó gondolkodók, különösen Maimonides és Crescas, valamint a Kabbala befolyásolta. Másodszor, maguk a modern zsidó filozófusok is megvitatták az elképzeléseit, mellettük és ellenük egyaránt. Harmadszor, a Spinoza által kezdeményezett bibliakritika a judaizmus liberális értelmezésének egyik alapja lett, amelyhez a felvilágosodás számos zsidó filozófusa csatlakozott. Ezenkívül Spinoza jelentős mértékben hozzájárult a zsidó filológia fejlődéséhez, megírta a "Héber nyelvtan" című művet ( 1677 ).
  • Moses Mendelssohn ( 1729-1786 ), akinek valódi neve Moshe ben Menachem Mendel [3] volt, a zsidó felvilágosodás legkiemelkedőbb filozófiai alakjaként tartják számon. A vallás minden ember számára elérhető racionális és erkölcsi igazságokból áll. Mendelssohn szerint a judaizmus nem kinyilatkoztatásban adott vallás, hanem kinyilatkoztatásban adott törvénykezés. A judaizmus, amennyiben vallás, egybeesik az értelem vallásával.
  • Solomon Maimon ( 1751-1800 ) – valódi nevén Shlomo Hayman – a felvilágosodás egyik legtehetségesebb zsidó filozófusa. Esszéje a transzcendentális filozófiáról , ahol bírálta Kant tárgyfelfogását és Kant etikáját. Továbbfejlesztette a kanti filozófia gondolatait, és különösen Moses Maimonides „More nevuhim” című kedvenc művéhez állított össze egy kiterjedt kommentárt, ahol ezt a munkát a kanti tudásrendszer szellemében elemezte. Maimon e művei sok tekintetben megőrizték nevét a filozófiatörténetben, mint köztes láncszemet Kant és Fichte rendszerei között [4] .
  • Nachman Krokhmal ( 1785-1840 ), rövidítés - Ranak - filozófus, történész, a zsidótudomány egyik alapítója. Nézeteit Maimonides és Abraham Ibn Ezra, valamint a német filozófusok, Kant, Schelling és különösen Hegel alakították.
  • Solomon Formstecher ( 1808-1889 ) - filozófus , a judaizmus reformmozgalmának vezetője. A judaizmust elsősorban eszmének tekinti, amelynek értéke az emberiség fokozatos, progresszív fejlődése, vagyis az erkölcsi tudatosság szintjének emelkedésének folyamata során tárul fel.
  • Moritz (Moshe) Lazarusz ( 1824-1903 ) - filozófus és pszichológus, az úgynevezett néppszichológia megalapítója. Legjelentősebb zsidóproblémáknak szentelt munkája "A judaizmus etikája ".

<nowiki>

  1. Нечипуренко В. Н. Спиноза в зеркале еврейской философской и мистической традиции. // Известия высших учебных заведений. Северо-Кавказский регион. Общественные науки. 2005, № 1. — С. 13—21.
  2. Электронная еврейская энциклопедия (orosz nyelven). Főszerk. Naftali Prat. Ассоциация по изучению еврейских общин, Иерусалим, 1976-2014
  3. Скуратовский В. Моисей Мендельсон — немецкий философ и первый еврейский просветитель. // Вестник, 2000, № 11 (244).
  4. Баркусский И. От критики Канта к «Союзу добра и благоденствия». // Лехаим, 2010, № 4.