Szerkesztő:MarkMiksi2012/Döllersheim
| Döllersheim (Döllersheim) | |
| Fájl:File:GuentherZ 2011-03-19 0082 Doellersheim Ruine Kirche Friedhof.jpg | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Alapítás éve | körülbelül 1143 |
| Irányítószám | 3593 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | Az értéket a szócikknévtérbe mozgatás után adhatod meg. |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Döllersheim egy elhagyatott falu Az osztrák állam Alsó-Ausztriaiában található a vidéki Waldviertel régióban mintegy 110 km (68 mi) északnyugatra Bécs. 1938-ban evakuálták, hogy helyet csináljanak egy Wehrmacht edzőpályának. 1964. január 1-jétől a Zwettl járásban található Pölla község Katastralgemeinde-je.
Történelem[szerkesztés]
Az ausztriai őrgrófságban fekvő falut először egy 1143-as oklevél említette, amelyet XI. Henrik bajor herceg adott ki, és amelyben egy tolersheimi Chunradus (Conrad) tanúként megjelent. A cseh osztrák határ közelében fekvő Ottenstein urak birtokában 1427-ben a huszita háborúk során, majd az 1620-as fehérhegyi csata előkészületeiben pusztult.
Az önkormányzat területéhez tartozik a közeli Strones falucska, ahol 1837-ben Alois Hitler, Adolf Hitler apja született, a helyi parasztasszony, Maria Schicklgruber (1795–1847) törvénytelen fiának. [notes 1] [notes 2] A kövek Alois születésekor nagyon kicsiek voltak, és még keresztelési anyakönyvvel sem rendelkeztek templomuk. [notes 3] Ennek megfelelően Maria elment a döllersheimi egyházközségbe, hogy rögzítse a születést a helyi papnál, aki megfelelően beírta az adatokat a keresztelési nyilvántartásba. Ugyanezt a nyilvántartást 39 évvel később megváltoztatták, amikor 1876-ban Alois Johann Georg Hiedlert legitimálta apjaként, és vezetéknevét Hitlerre változtatták. [1]
Az 1938-as Anschluss után, amely Ausztriát a náci Németországhoz csatolta, Hitler elrendelte Döllersheim, Zwettl, Allentsteig és számos más kisebb szomszédos falu evakuálását egy nagy katonai kiképzési terület javára, [2] holott (vagy talán azért is), mert apai nagymamája, Mária sírja. Hans Frank, a náci kormány kormányának lengyelországi vezetője nürnbergi tárgyalásai során tett vallomása szerint Hitler attól tartott, hogy tovább tisztázzák a meg nem erősített pletykát, miszerint apai nagyapja egy grazi zsidó, Frankenberger nevű. Ennek ellenére semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá ezt az állítást. A terület kiválasztásának valódi oka a viszonylag ritka népességben, a gyenge talajban és ennek következtében az alacsony mezőgazdasági termésmennyiségben, az ipar hiányában, és nem utolsósorban katonai kiképzési szempontból a nagyon súlyos téli időjárási viszonyokban rejlik. [3]
A helyi hatóságok tiszteletbeli állampolgárságot adományoztak Hitlernek, és újjáépítették a nagymama tiszteletdíját (Ehrengrab ), bár eredménytelenül. Az 1941. október 31-ig tartó időszakban a Wehrmacht csapatai erőszakkal telepítették vissza mind a 2000 falusit, mielőtt a kiképzés részeként bombázták a házukat. [1] A második világháborúban a létesítmény a 392. gyaloghadosztálynak adott otthont, valamint számos hadifogolytábornak, köztük a Stalag XVII-C és Oflag XVII-A (1940 júniusától) helyszíneknek az elhagyott Edelbach falu közelében.
Az 1945-ös német megadás eszközének és Ausztria szövetséges megszállásának végrehajtása után a gyakorlóteret a szovjet hadsereg foglalta el, és a visszaszolgáltatásra vonatkozó igények ellenére a mai napig katonai kirekesztési zóna (Truppenübungsplatz Allentsteig névre keresztelt) maradt. az osztrák fegyveres erők által . 1981 óta azonban a főteret, a Szent Péter és Pál román plébániatemplom romjait és a környező temetőt hozzáférhetővé tették a látogatók számára. 1986-ban Sankt Pölten püspöke újjá avatta a templomot a "béke templomaként". A kiutasított lakosoknak csak 1955-ben kártalanították.
Megjegyzések[szerkesztés]
[[Kategória:Ausztria megszűnt települései]]
Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „notes” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="notes"/>
- ↑ a b See generally Kershaw chapter 1 and Toland chapter 1.
- ↑ Brigitte Hamann. Hitler's Vienna: A Portrait of the Tyrant As a Young Man. Tauris Parke Paperbacks, 48-. o. (2010. augusztus 3.). ISBN 978-1-84885-277-8
- ↑ [1]