Szerkesztő:Joco68/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajtha György
Született1930. március 10.
Budapest
Elhunyt2021. augusztus 3. (91 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaBrebovszky Judit
GyermekeiLajtha Gábor
Foglalkozásavillamosmérnök
IskoláiBudapesti Műszaki Egyetem
SablonWikidataSegítség

Lajtha György (Budapest, 1930. március 10. - Budapest, 2021. augusztus 3.) villamosmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a műszaki tudomány doktora, az MTA köztestületének tagja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja a bőrgyártás és a bőrkereskedelem területén volt érdekelt, édesanyja festőművész volt.

A Budapesti Református Gimnáziumban érettségizett. Villamosmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte meg 1952-ben (Villamos Kar Híradástechnikai tagozat). Az egyetemi elhelyező bizottság egyik tagjának tanácsára elment a Posta Kísérleti Állomás Zombori utcai telephelyére, ahol két választási lehetősége is volt, hogy vagy a Rádió, vagy az Elektromos (Távíró és távbeszélő technikai) Osztályra kerüljön. Ez utóbbit választotta.

1964-ben, az addigi osztályvezető, Ocskay Szilárd, nyugdíjba vonulása után átvette az Elektromos osztály vezetését. Irányítása alatt zajlott többek között a jelzéstechnikai műszerek megalkotása és fejlesztése, az új átvitel- és kapcsolástechnikai technológiák kidolgozása, a távközlési hálózatok fejlesztése, amelyben több kiváló munkatársa, beosztottja vett részt.

1974-től 1986-ig a PKI tudományos igazgatóhelyettese volt. Számos tehetséges fiatal kollégával együttműködve több hiánypótló szakkönyvet írt és szerkesztett ebben az időszakban.

A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1963-ban kapta meg, a Rövidtávú vivőfrekvenciás rendszer dinamika kompresszióval című disszertációjában a beszédjellemzőkhöz illeszkedő vivőfrekvenciás berendezések kutatásának, fejlesztésének és alkalmazásának kérdéseivel foglalkozott. A műszaki tudomány doktora akadémiai fokozatot 1975-ben szerezte meg, disszertációja a Módszerek távközlő hálózatok tervezéséhez címet kapta.

Oktatási tevékenysége keretében a hatvanas évektől kezdve tanított a BME szakmérnöki tanfolyamain, majd a Mérnöktovábbképző Intézet tanfolyamain. 1981-ben lett a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének címzetes egyetemi tanára. 2003-tól a Miskolci Egyetem gépészmérnöki karán tanított távközlési, elméleti villamosságtani ismereteket.

1986 és 1999 között a Magyar Posta, illetve a MATÁV fejlesztési tanácsadója, 1990-től nyugdíjasként. 1993 és 1999 között az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának elnöke, az Akusztikai Komplex Bizottság, az Informatikai Bizottság tagja volt. Egyidejűleg tagja a hírközlésért felelős miniszter munkáját támogató Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottságnak. 1990-2005 között részt vett a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) vezetésében, 2001-2005 között a HTE Híradástechnika c. folyóiratának szerkesztőbizottsági elnöke, 2008-tól a HTE tiszteletbeli szenátora.

1976 és 1986 között a Nemzetközi Távközlési Unió átvitelminőségével foglalkozó csoportjának tagja, alelnöke, majd elnöke. A Networks Hálózattervezési Szimpózium (International Network Planning Symposium) kezdeményezője, 1978 és 1994 között a 7 tagú tudományos bizottságának tagja.

Meghatározó szerepe volt a PKI tudásának közkinccsé válásában a PKI Közlemények[1][2] elindításával 1959-ben, a PKI Tudományos Napok szervezésével 1970-től, a PKI 100 éve rendezvény és kiadvány[3] megszületésében 1991-ben.

Munkássága során meghatározó szerepet töltött be a magyar távközlési rendszerek és hálózatok fejlesztésében, iskolateremtő volt a szakterületén folyó tudományos kutatásban, aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. Szakmai tevékenysége a távközlés széles területére terjedt ki: vivőfrekvenciás és PCM átviteltechnika, beszédérthetőség vizsgálata, fényvezetők szerelése és méréstechnikája, távközlő hálózatok tervezési módszerei, forgalmi torlódások terjedésének kutatása, hálózatok megbízhatóságának számítási eljárásai stb.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A postai kutatás története (KPM Postafőosztály, 1971) (főszerkesztő: Szekér Ferenc)
  • Távközlő-hálózatok elmélete és tervezése (Műszaki Könyvkiadó, 1971)
  • PCM a távközlésben (Műszaki Könyvkiadó, 1978), szerkesztő Lajkó Sándorral együtt
  • Fénytávközlő rendszerek és elemeik (Akadémiai Kiadó, 1987) Szép Ivánnal
  • Postamérnöki szolgálat második 50 éve, 1938-1988 (Magyar Távközlési Vállalat, 1991), főszerkesztő
  • Távközlő hálózatok és informatikai szolgáltatások (on-line könyv), főszerkesztő[1]
  • Gábor Dénes díjasok az innováció élvonalában I. (Novofer Alapítvány, 2003), szerkesztő
  • Emberek és események, Szubjektív visszaemlékezések a távközlés elmúlt 50 évére (Puskás Tivadar Távközlési Technikum, 2007)

Publikációi[szerkesztés]

Publikációinak listáját, amely 2008-ig 69 tételből áll, az MTA honlapja tartalmazza.[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. HTE. regi.hte.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  2. Magyar Tudományos Művek Tára. m2.mtmt.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)

Források[szerkesztés]

  • HTE - Elhunyt Dr. Lajtha György életének 92. évében [4]
  • Lajtha György - ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum [5]
  • Az MTA köztestületének tagjai - Lajtha György [6]
  • Lajtha György portréja a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Informatikatörténeti Fórum (iTF) szervezésében készített "Arcképek a magyar informatika történetéből" sorozatában [7]

További információk[szerkesztés]

[[Kategória:1930-ban született személyek]] [[Kategória:2021-ben elhunyt személyek]] [[Kategória:Villamosmérnökök]] [[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]] [[Kategória:MTA-tagok]] [[Kategória:Magyar villamosmérnökök]] [[Kategória:Széchenyi-díjasok]] [[Kategória:Eötvös Loránd-díjasok]] [[Kategória:Gábor Dénes-díjasok]] [[Kategória:Eötvös József-koszorúsok]]