Szerkesztő:Holes Ádám/Izrael földje
,_in_Israel.jpg)
Izrael földje (héberül: ארץ ישראל, latin betűkkel: erec Jiszrael) a hagyományos neve annak a területnek, hogy Dél-Levante.
Ezek a bibliai határok a földre eltérnek a kialakult történelmi izraelita és a későbbi zsidó királyságok határaitól, beleértve Izrael Egyesült Királyságát, Izrael két királyságát (Samária) és Júdát, a Hasmoneus Királyságot és a Heródes királyságot . Zenitjükön ezek a birodalmak hasonló, de nem azonos határokkal rendelkező országokat uraltak.
A zsidó vallási meggyőződés úgy határozza meg a földet, mint ahol a zsidó vallási törvények uralkodtak, és kizárja azokat a területeket, ahol nem alkalmazták.[1] Úgy véli, hogy a terület a zsidó nép Istentől kapott öröksége, amely a Tóra, különösen a Genezis és a Kivonulás könyvein, valamint a későbbi prófétákon alapul. [2] A Teremtés könyve szerint a földet először Ábrám utódainak ígérte Isten ; a szöveg egyértelműen kimondja, hogy ez egy szövetség Isten és Ábrám között az ő leszármazottai számára. [3] Ábrám nevét később Ábrahámra változtatták, azzal az ígérettel, hogy fián, Izsákon és az izraelitákon, Ábrahám unokájának, Jákóbnak a leszármazottaihoz száll át. Ezt a meggyőződést nem osztja a helyettesítő teológia (vagy szuperszeszionizmus ) legtöbb híve, akik azon a véleményen vannak, hogy az ószövetségi próféciákat Jézus eljövetele váltotta fel, [4] ezt a nézetet a keresztény cionisták gyakran teológiai tévedésként cáfolják. [5] Az evangélikus cionisták különféleképpen állítják, hogy Izrael jogosult a földre isteni jog által, [6] vagy teológiai, történelmi és erkölcsi alapja a földnek kizárólag zsidósághoz való kötődése ( James Parkes ) . [7] Sokszor megkérdőjelezték azt az elképzelést, hogy az ősi vallási szövegek végzések vagy isteni jogok lehetnek egy modern követelésre, [8] [9] és az izraeli bíróságok elutasították a vallási indíttatáson alapuló földigényeket. [10]
A Népszövetség mandátumának időszakában ( – ) az „Erec Izrael” vagy „Izrael földje” kifejezés a kötelező Palesztina hivatalos héber nevének része volt. A hivatalos héber dokumentumok a „Palesztina” szó héber átírását használták פלשתינה (Palesztina), amelyet mindig az „Erec Jiszrael” két kezdőbetűje követett, א״י Aleph-Yod. [11] [12]
Az Izrael földje koncepciót Izrael Állam alapítói idézték fel . Gyakran felmerül a Ciszjordánia státuszáról szóló politikai vitákban, amelyet a hivatalos izraeli diskurzus Júdea és Szamária térségeként emleget a két történelmi zsidó királyság nevéből. [13]
Etimológia és bibliai gyökerek[szerkesztés]
[[Kategória:Cionizmus]] [[Kategória:Ázsia tájegységei]] [[Kategória:Szíria földrajza]] [[Kategória:Jordánia földrajza]] [[Kategória:Izrael földrajza]] [[Kategória:Megosztott régiók]]
- ↑ Rachel Havelock, River Jordan: The Mythology of a Dividing Line, University of Chicago Press, 2011 p.210.
- ↑ Exodus 6:4 I also established my covenant with them to give them the land of Canaan, where they resided as foreigners. Bible.cc. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
- ↑ Gen 15:18–21; NIV; - On that day the LORD made a covenant. Bible Gateway. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
- ↑ Michael J. Vlach, Has the Church Replaced Israel?: A Theological Evaluation, B&H Publishing Group, 2010 pp.3-5.
- ↑ Stephen Spector,Evangelicals and Israel: The Story of American Christian Zionism, Oxford University Press, 2009 p.21.
- ↑ Donald E. Wagner, Walter T. Davis, Zionism and the Quest for Justice in the Holy Land, The Lutterworth Press, 2014 p.161.
- ↑ Anthony J. Kenny, Catholics, Jews, and the State of Israel, Paulist Press, 1993 pp.75-78.
- ↑ Michael Prior, The Bible and Colonialism: A Moral Critique, A&C Black 1997 p.171: 'As an agent of legitimacy in international law, the Zionist appeal to Tanakh for legitimation of its claims to Eretz Israel is not much more compelling than if the Portuguese and Spanish Governments today presented to the UN the bulls off Nicholas V and Alexander VI, which also claimed divine authority, in their bid to reclaim the lands of the New World. p.171.
- ↑ Ian Bickerton, The Arab-Israeli Conflict: A Guide for the Perplexed, A&C Black, 2012 p.13.
- ↑ Eugene Cotran, Chibli Mallat, David Stott, (eds.) The Arab-Israeli Accords: Legal Perspectives, BRILL, 1996 pp.11-12.
- ↑ The Holy Land in History and Thought: Papers Submitted to the International conference edited by Moše Šārôn
- ↑ Israel Cohen, A Short History of Zionism, p.96, London, Frederick Muller Co., 1951
- ↑ Emma Playfair. International Law and the Administration of Occupied Territories: Two Decades of Israeli Occupation of the West Bank and Gaza Strip. Oxford University Press, 41. o. (1992) „On 17 December 1967, the Israeli military government issued an order stating that "the term 'Judea and Samaria region' shall be identical in meaning for all purposes . .to the term 'the West Bank Region'". This change in terminology, which has been followed in Israeli official statements since that time, reflected a historic attachment to these areas and rejection of a name that was seen as implying Jordanian sovereignty over them.”