Szerkesztő:Freewales/Tigréi háború
Háttér[szerkesztés]
A válság gyökere Abij Ahmed etióp miniszterelnök centralizációs törekvései. A TPLF gerillahadseregével az 1990-es évek elején nagy szerepet játszott a kommunista, szovjetbarát etióp rezsim, a Derg megbuktatásában. Az ezt követő átmeneti időszakban a lakosság alig 6%-át kitevő tigrinya népcsoport tagjai szerezték meg az új kormányzat legfontosabb pozícióit és az ország elitjévé váltak. Amikor a régi tartományok rendszerét etnikai alapú szövetségi államok váltották fel, Tigréhez korábban az amhara tartományokhoz tartozó, de tigrinya lakosságú lakosságú területeket is csatoltak. Az egyes nemzetiségek pártjai az EPRDF elnevezésű formációban tömörültek, amelynek vezetője egy tigrinya politikus, Meles Zenawi lett. Zenawi 1995-től 2012-es haláláig irányította az országot, és utódja, Haile Mariam Desalegne is folytatta a tigrinyák által dominált egypártrendszer politikáját.
2018-ban azonban egy politikai válságot követően új miniszterelnök, az oromó nemzetiségű Abij Ahmed került hatalomra, aki számos ponton megsértette a tigrinya elit érdekeit, amikor a vezető poziciókba új, a többségi amhara és oromó népcsoportból származó politikusokat ültetett. Békét kötött az ősi rivális (egyébként ugyanúgy tigrinyák által vezetett) Eritreával, amiért béke-Nobeldíjat is kapott. A TPLF visszaszorult Tigrébe, de továbbra is a régió vezető politikai ereje maradt. A párt új vezetője a korábbi vezetéshez képest mérsékeltnek tartott, a korábbi kormányban kommunikáció és információs technológiaügyi miniszteri posztot betöltő Debretsion Gebremichael lett. 2018-ban választották meg Tigré miniszterelnökének (fő-adminisztrátorának) és az utóbbi években nem látszott jele a konfliktus eszkalálódásának, bár Tigré állam megerősítette a közvetlenül a szövetségi állam alá tartozó milíciát és rendőrséget. A helyzet 2020 augusztusában feszült pattanásig, amikor a kiírt tartományi választásokat a szövetségi kormány a COVID-19 járványra való tekintettel elnapolta, azonban Tigrében ennek ellenére is megtartották a szavazást, amelyen a TPLF győzedelmeskedett. Az Abij Ahmed vezette kormányzat illegitimnek nyilvánította, ennek hatására a tigréi kormány minden kapcsolatot megszakított Addisz-Abebával.[1][2][3][4]
Az etióp hadsereget Afrika hetedik legerősebb haderejeként tartják számon, magját a 162 000, a regionális viszonyok között nagyon jól képzett hivatásos katona adja.[5] Az ENSZ békefenntartó missziók legfontosabb résztvevője volt kontinensszerte. A tigrinyák az etióp lakosságnak csak 6%-át teszik ki, azonban a katonaság 18%-át alkották, és a tisztikaron belül pedig még nagyobb arányban képviseltették magukat. Amikor Abij 2018-ban megkezdte a korábbi tigrinya vezetői réteg eltávolítását a hatalomból, az Egyesült Arab Emírségek segítségével elkezdte megszervezni saját elit osztagát, a hozzá hű Köztársasági Őrséget. Amikor azonban a háború kezdetén a tigrinya egységek átálltak a felkelők oldalára, a veterán stratégák hiánya így is nagy csapásnak bizonyult az etióp hadsereg számára.[6] A TPLF az összecsapások kezdetén az átállt katonákkal, a helyi fegyveres rendőrséggel és milicistákkal együtt csaknem 250 000 embert tudott felsorakoztatni.[7]
A hadszíntér[szerkesztés]
.jpg)
A körülbelül 7 millió lakosú Tigré állam az Etióp-magasföld északi részén helyezkedik el. A terület ritkábban lakott nyugati része átlagosan 1000 méter magasságon fekszik és szárazabb szavanna éghajlatú, míg a keleti területeken a fennsík magasabb, itt található a főváros, a 2254 m tengerszintfeletti magasságon fekvő Mek'ele is. A völgyekkel szabdalt bazaltfennsíkból szigetszerűen lapos tetejű hegyek emelkednek ki, ezeket a felszínformákat a helyiek ambáknak nevezik. A hegyláncok 3298 m-es magasságig emelkednek. A termékeny völgyek mezőgazdasági művelés alatt állnak, elsősorban teffet termesztenek, míg a hegyeket gyér erdő, vagy magashegyi bozót borítja. A hegyvidéki terep kedvez a gerilla-hadviselésnek, a helyszínt jól ismerő helyiek számukat jóval meghaladó hadseregek ellen is sikerrel fel tudják venni a harcot. Az úthálózat gyéren kiépített, a földutak pedig a június-júliusi esős évszakban járhatatlanok, ezért az országutak és csomópontok ellenőrzése stratégiai fontosságú.[8][9]
A háború menete[szerkesztés]
Támadás az Északi Parancsnokság ellen[szerkesztés]
A TPLF vezetője, Debretsion Gebremichael álláspontja szerint az etióp hadseregben szolgáló tigrinya tisztek révén értesültek arról, hogy a központi kormányzat a terület közvetlen megszállására készül. A tigrinya hadvezetés 2020-ban egy preventív támadásra szánta el magát, hogy megszerezze a katonai kontrollt is a szövetségi állam fölött és megelőzzék az inváziót. Hasonló terv létezését a kormány tagadta.[10]
A TPLF 2020 november 3.-án szánta el magát a cselekvésre. Egy vacsorával egybekötött ünnepségre mintegy ezer kormányhű tisztet hívtak meg, majd az este folyamán a TPLF milicistái lerohanták és foglyul ejtették a katonatiszteket.[11] Ezzel egyidőben a TPLF összevonta csapatait a kormány tigréi bázisai mellett, amelyek az úgynevezett Északi Parancsnokságot, Etiópiai egyik katonai körzetét képezik.
Az éjfél utáni órákban, tehát már november 4.-én megindult a támadás az öt fő katonai bázis ellen. Agulában és Mek'elében a tigrinya hatóságok komolyabb ellenállás nélkül átvették az irányítást, azonban az adigrati és a danshai bázisokon heves tűzharc tört ki és több százan meghaltak. A legtovább a serói bázis tartott ki, de de egy tíz napos ostrom után kifogytak a készletekből és itt is megadták magukat a kormányerők.[12][13]
Az etióp hadsereg offenzívája Tigrében és Mekelle ostroma[szerkesztés]
etióp előrenyomulás
tigrinya lépések: [14]
Eritreai részvétel:
Mekelle ostroma:
Alula hadművelet[szerkesztés]
tigrinya függetlenségpárti érzelmek:[15]
sikeres hadmozdulatok:
elfogott etióp katonák:[16]
Tigréi anyák hadművelet[szerkesztés]
hadmozdulatok
A tigréi hadsereg déli hadjárata[szerkesztés]
tigrinya siker:
a kormány erőfeszítései: Abiy a frontra megy, olimpikonok[17][18]
kormány ellentámadása:[19]
Háborús bűncselekmények[szerkesztés]
Tömegmészárlások[szerkesztés]
Nemi erőszak[szerkesztés]
Humanitárius válság[szerkesztés]
Éhínség[szerkesztés]
Menekültválság[szerkesztés]
- ↑ Szilágyi, Károly: Miért tört ki polgárháború Etiópiában? (magyar nyelven). euronews, 2020. november 26. (Hozzáférés: 2020. november 28.)
- ↑ Márton, Bede: Polgárháború friss Nobel-békedíjjal. 444, 2020. november 10. (Hozzáférés: 2020. november 28.)
- ↑ Bálint, Somkuti: Kitört a polgárháború Etiópiában (magyar nyelven). index.hu, 2020. november 10. (Hozzáférés: 2020. november 28.)
- ↑ „Ethiopia’s Tigray war: The short, medium and long story”, BBC News, 2021. június 29. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Tabalia, Jedidah: List of countries with the strongest and weakest military in Africa 2022 (angol nyelven). Briefly, 2021. november 5. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ „Ethiopia's Tigray conflict: How the TPLF has outflanked the army”, BBC News, 2021. november 18. (Hozzáférés: 2021. december 25.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Kitört a polgárháború Etiópiában | Mandiner (magyar nyelven). mandiner.hu. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ Tigray Overview (amerikai angol nyelven). Omna Tigray, 2021. április 24. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ World Bank Climate Change Knowledge Portal (angol nyelven). climateknowledgeportal.worldbank.org. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ Walsh, Declan. „‘I Didn’t Expect to Make It Back Alive’: An Interview With Tigray’s Leader”, The New York Times, 2021. július 3. (Hozzáférés: 2021. december 25.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ About 1,000 military officers kidnapped by TPLF junta rescued (amerikai angol nyelven). Welcome to Fana Broadcasting Corporate S.C. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ „Inside a military base in Ethiopia's Tigray: soldiers decry betrayal by former comrades”, Reuters, 2020. december 17. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (angol nyelvű)
- ↑ AfricaNews: The midnight attack on an army camp that plunged Ethiopia into war (angol nyelven). Africanews, 2020. november 27. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Admin: TPLF Chair Announces Intentions to Declare Independence if Campaign Against Tigray Persists. Madote. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Schipani, Andres. „‘We want independence more than ever’: Inside Tigray’s divisive war”, Financial Times, 2021. április 4. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Walsh, Declan. „After Sudden Defeat, Captured Ethiopian Soldiers Are Marched to Prison”, The New York Times, 2021. július 2. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Nairobi, Associated Press in: Ethiopian PM on battlefront, says state-affiliated TV (angol nyelven). the Guardian, 2021. november 26. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ agencies, Guardian staff and: Haile Gebrselassie says he is joining Ethiopian army to fight insurgency (angol nyelven). the Guardian, 2021. november 24. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Tigrayan forces announce retreat to Ethiopia’s Tigray region (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2021. december 23.)