Szerkesztő:Capslock/Henry John Temple Palmerston

Fényképe 1865-ből

Henry John Temple Palmerston, viscount, (Broadlands (Hampshire), 1784. október 20. - 1865. október 18.) angol politikus.

Életpályája

Az alsóházba 1807-ben választották be; az admiralitás egyik lordja lett Portland kabinetjében. 1809 és 1828 között hadügyi államtitkár volt Perceval, Liverpool, Canning és Goderich kormányaiban. Wellington kormányra jutása után 1828-ban lemondott és az ellenzék élére állott. A tory-párt bukása után 1830—34-ig és 1835—41-ig külügyi államtitkár volt Grey és Melbourne kormányaiban. Mint ilyen vezérlőszerepet játszott az összes európai külügyi kérdésekben. Ő hozta létre 1834-ben az alkotmányos intézmények biztosítására Spanyolország, Portugália, Franciaország és Nagy-Britannia szövetségét. 1839—40-ig a keleti kérdésben sikeresen szállt szembe Oroszország és Franciaország törekvései ellen és megállította Mehemed Ali egyiptomi alkirályt győzelmes útjában. 1841 óta ismét az ellenzék vezére volt a Peel-kormány ellen. 1846-ban Russel kormányában újból külügyi államtitkár lett. Az 1848—1849. évi forradalmak idején rokonszenvvel kisérte az olasz és a magyar szabadságharcot, de nem volt hajlandó a beavatkozásra. III. Napóleon 1851. december 2-i államcsinyjét a királyné és a kormány többi tagjainak tudtán kívül sietve elismerte, ezért december 22-én le kellett mondania állásáról. Néhány hónap múlva, 1852. február 20-án megbuktatta a Russel-kormányt, majd az év végén (december 28.) mint belügyi államtitkár belépett Aberdeen kormányába. Amikor ez a kormány a krími háború alatt 1855 februárban megbukott, Palmerston állt az új kormány élére. Ő azután szerencsésen befejezte a háborút, majd az 1857. évi indiai lázadást is erélyes kézzel verte le. Orsini 1858 januári merényletének hatása alatt, mint III. Napóleon barátja, egy olyan tervezetet terjesztett az alsóház elé, amely sértette az ország önérzetét, ezért február 20-án leszavazták. Lemondása után az ellenzék élén Ausztria ellen agitált és Kossuth Lajossal is összeköttetésbe lépett Magyarország felszabadítása ügyében. 1859 júniusában meg is buktatta Derby kormányát és június 18-án ő állt az új kormány élére. Ezután azonban megszakította a magyar emigránsokkal való összeköttetéseit. 1863-ban tiltakozott az oroszok lengyelországi kegyetlenkedései ellen, 1864-ben Dánia pártjára állt a schleswig-holsteini kérdésben, anélkül, hogy segítséget nyújtott volna Dániának. Bár túlságosan heves és következetlen külügyi politikájával sok ellenséget szerzett hazájának, halála mégis nemzeti gyásszá vált.

Emlékezete

Londonban, a Westminster-apátságban helyezték nyugalomra.

Forrás

• Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922) 121-122. old.